Márfi Gyula érsek a megnyitón elmondta, hogy a tárlat a katolikus egyház mindennapjaiba enged bepillantást a 10. századtól használatos liturgikus tárgyak, könyvek és miseruhák bemutatásával. Hozzátette, hogy a kiállított tárgyak értékét elsősorban a beléjük fektetett gondos munka adja.
Minden, ami igazán szép, az szakrális, de a szakralitás sokszor fellelhető a profán alkotásokban is – vélekedett.
Cséry Gergő plébános, a Szaléziánumban január 31-ig látható kiállítás kurátora úgy fogalmazott: a tárlat célja, hogy a látogató egy számára eddig ismeretlen nézőpontból ismerje meg az egyház munkáját, és a tárgyak a maguk közegében mutatkozzanak meg a nagyközönség előtt.
Hozzátette: nem muzeális tárgyak gyűjteménye ez, hanem olyanoké, amelyek közül néhány ma is jelen van a katolikus egyház mindennapjaiban. A bemutatott tárgyakban az a szép, hogy minden részletük kimunkált, igényes – mondta.
A legrégebbi misekönyv az 1700-as évekből való, a bemutatott miseruhák közül van olyan, amelyet a 18. században használtak. A misekancsó, a kehely, az áldozótálca és a csengő a papi hivatás elengedhetetlen kellékei, ezek is a látogatók elé tárulnak. A temetkezés kellékei szintén láthatók a kiállításon, éppúgy, mint a berendezett sekrestye, ahová szintén beléphet a látogató – összegezte a plébános.
Felhősi István festőművész a kereszténység kétezer éves múltjáról, valamint arról beszélt, hogy a keresztény művészet a természetfelettit keresi – folyamatosan megújulva az évszázadok során.
A megnyitót követően a győri Bencés Gimnázium fiúkórusa adott koncertet. Az 1628 óta működő énekegyüttes zömében gregorián dalokat énekelt.
Fotó: Szaléziánum
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria