Szeressétek az öregeket! – Nagyszülők zarándokoltak Alsószentivánra

Hűvös, de tiszta idő, igazi őszies napsütés fogadta a szép számú hívősereget. A bevonulást követően Helter István plébános, az alsószentiváni iskola püspöki biztosa üdvözölte a megjelenteket, majd a köszöntők következtek. Az iskola alapítóját és fenntartóját, Spányi Antal megyéspüspököt az óvodások énekkel és virágcsokorral, a nyolcadikosok képviselői pedig ajándékkal és köszönő szavakkal tisztelték meg. Ezután az alsó tagozatosok Óbecsey István Szeressétek az öregeket! című versét szavalták el a nagyszülők tiszteletére. A diákok később a szentmisén is közreműködtek: ministránsokként a leendő elsőáldozók szolgáltak, a 8. osztályosok a könyörgéseket olvasták fel, és a körmenetbe is bekapcsolódott az iskola összes tanulója.

A szentmise homíliájában Korzenszky Richárd, a tihanyi apátság emeritus perjele osztotta meg gondolatait a hívekkel. Richárd atya igazán gazdag élettapasztalattal rendelkezik: bencés szerzetesi szolgálata mellett volt tanár, a pannonhalmi bencés gimnázium igazgatója, 1991–1994 között az oktatási minisztérium munkatársaként az egyházi iskolai rendszer létrehozásában is aktívan közreműködött, majd a tihanyi apátság vezetője lett nyugalomba vonulásáig. Beszélt arról, hogy a nagyszülők élettapasztalata, megélt élményei azok, amivel legtöbbet segíthetnek családjaiknak, kialakítva az összetartozást, a családi hagyományok, legendáriumok gazdag tárházával.

Tanúságtételként Richárd atya saját életéből hozott példákat: négygenerációs családi ebédeket tartottak vasárnaponként; nagyszülei őrizték azt a szertartást, hogy ketten megfelezve ettek meg egy-egy almát (megehették volna külön-külön is, de ők mindig elfelezték). Jó tanácsként javasolta a jelen lévő fiatalabb generáció tagjainak, hogy

hallgassanak figyelemmel nagyszüleikre, kérdezzenek tőlük bátran minél többet az életükről, a hagyományokról, ennek nagy hasznát vehetik még későbbi életük során.

Ha ők elmennek, senki sem fog már mesélni nekik, milyen volt, amikor még kicsik voltak. A családra mindig kell, hogy jusson idő.

Az idő témakörénél maradva hozzátette: a földi idejét mindenki ajándékba kapja, s nem tudhatjuk, hogy mennyi lesz ez. Elmondta Tihamér atya történetét, aki 75 évesen kérte, hogy egy szélesebb szobába költözhessen, mivel rengeteg könyvét így könnyebben el tudta helyezni. Bár a portás felvetette neki: minek kell átköltöznie arra a kis időre, a „kis idő” mintegy negyed évszázad lett, Tihamér atya 101 éves korában hunyt el.

Nem tudhatjuk tehát, mennyi időnk van ebben az árnyékvilágban, de azt mi döntjük el, hogyan, mire használjuk ezt. El tudjuk-e értelmesen tölteni? Ez a mi felelősségünk.

Természetes, hogy minden ember szeretne boldog lenni a földi idejében. De nem tévesztjük-e össze a sikert a boldogsággal? – tette fel a kérdést a szónok. Ma az a fontos, hogy forintosítható legyen mindaz, amit megtanulunk, amit teszünk. Lehet, hogy sikeresnek is gondoljuk magunkat, gazdagodunk anyagilag. De boldogok leszünk-e tőle? Richárd atya tanítása szerint

a boldogságot nem a pénz jelenti, hanem a sikeresen megélt emberi kapcsolataink. Ebben tudnak segíteni a nagyszülők, élettapasztalataikat megosztva unokáikkal.

Ha ma valaki panaszkodik arra, hogy mennyi gondja van, milyen nehéz a megélhetése, az idősek el tudják mondani, hogy ők nehezebb történelmi időket megélve, reménytelennek tűnő helyzeteket tudtak átvészelni, kiállva a megpróbáltatásokat. S nem voltak boldogtalanabbak, mint a mai generációk. Devecseri Gábor versét idézte példának:

Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.

Kérünk, kurta pillanat,
ne vess tűzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.

Hadd teljék az életünk
– mint lehet – szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.

Nem szerencsés felfogás, ha valaki nagyszülőként azért érzi magát feleslegesnek, mert nem tud már az unokákra sütni-főzni, hasznukra lenni. Tud. Már azzal, hogy ott van az unokái, dédunokái mellett,

hogy ők elmondhassák: van nagyink, van dédink. Akiktől az idősek életbölcsességét megtanulhatják. Akik tudják értékelni az élet szépségeit, amelyek mellett rohanó világunkban elsiklunk. Korzenszky Richárd megosztotta két idős szerzetestársa beszélgetését, akik szépként értékelték a napot, mert kinyílott az aranyeső. Gyönyörködtek abban, hogy az élet él (és élni akar).

Zárszavában pedig Óbecsey István verséből szavalt el Richárd atya is több versszakot (nem tudva, hogy a gyerekek is ezt fogják szavalni aznap), kiemelve: szeressétek az öregeket!

A szentmise végén hagyományosan a nagyszülőkre kérte a Jóisten bőséges áldását Spányi Antal püspök, végül megáldotta a búcsú során vásárolt kegytárgyakat is. A szabadtéri rendezvényt szokás szerint körmenet zárta, a teljes ünnep pedig a templomban megtartott szentségimádással és imával ért véget.

Szöveg: Kiss Attila

Fotó: Kiss Attila, Mórocz Tamás

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír