Szeressünk emberi léptéken túl, ahogyan az Isten – Szent Lászlót ünnepelték Győrben

Harangzúgás töltötte be a Káptalandombot, a székesegyházban pedig orgonaszó csendült fel Szent László király ünnepén, akinek a hermája most nem a Héderváry-kápolnában, hanem a szentély elé volt kihelyezve.

Együtt ünnepelt a város, az intézmények vezetői és képviselői, a rendőrség és a Magyar Honvédség Klempa Kálmán 7. Területvédelmi Ezred különböző városokból érkező zászlóaljai a győri és környékbeli hívekkel.

Veres András püspök köszöntötte a jelenlévő papokat, közéleti szereplőket és a híveket Győr fogadalmi ünnepén.

„1763. június 28-án földrengés alkalmával fogadta meg a város és az akkori püspök, hogy minden évben Szent László ünnepét megülik, kérvén a szent királyt, hogy oltalmazza a várost.”

Veres András felidézte a korabeli krónikás szavait: „a földrengés megtámadta Győr városát, felzaklatta Budát, és elpusztította Komáromot”. Majd hozzátette, hogy két nappal ez előtt is volt egy kisebb földrengés itt, mely emlékeztetett a fogadalomra, az ünnepre, amelyet hálaadó szívvel végzünk, és amelyen szent királyunk közbenjárását kérjük.

Ezután külön köszöntötte Kocsis Fülöpöt is, a szentmise szónokát, akinek virágot nyújtottak át.

Az olvasmány a Bölcsesség könyvéből hangzott el; majd Szent Pál apostol Korinthusiakhoz írt második leveléből vett szentlecke a jótékonykodásra szólított, hogy ezáltal mindenki egyenlő lehessen, és kiegyenlítődjenek a javak.

Az evangélium Szent Máté könyvéből a legfőbb parancsról szólt, melyet Jézus a törvénytudók kérdésére fejtett ki: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

Kocsis Fülöp érsek örömét és háláját fejezte ki, hogy az ünnep részese lehet. Mint mondta, amikor Szent Lászlót ünnepeljük, fontos, hogy lássuk, mi hajtja a szenteket, hogy mi magunk is szentekké legyünk. 

Beszédében a főparancsot magyarázta, melyhez Jézus hozzáteszi a felebarát szeretetét is, mely elválaszthatatlan Isten szeretetétől.

Már az Ószövetségben is felismerhető, hogy az emberi életben a legfontosabb a szeretet. Nagyra értékelünk más vallásokat is, de egyik sem beszél ilyen világosan a szeretetről, az aranyszabályról. Ezek a vallások ráébredtek arra, hogy amit akarsz, hogy veled tegyenek, azt tedd másnak; és amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, azt ne tedd másnak. Viszont amit nem találunk meg bennük, az az Isten szeretete: hogy őt is kell szeretni, ő ugyanis is szeret minket. Az ember- és istenszeretet szoros kapcsolatban áll egymással, nem lehet meg egyik a másik nélkül. Szent János ezt így magyarázza: aki nem szereti testvérét, akit lát, Istent hogyan szerethetné?

Az érsek-metropolita több oldalról világította meg e kettős, elválaszthatatlan parancsot, összevetve azokat az evangéliumi helyeket, amelyek a főparancsról szólnak.

A négy evangéliumból az első három csaknem ugyanazokkal a szavakkal hozza a farizeusok és Jézus párbeszédét, de mindegyik hozzátold valamit. Szent Márk azt teszi hozzá: minden erőnkkel is kell szeretnünk az Istent. Így rögzült a Katekizmusban is: nemcsak elménkkel és szívünkkel, hanem akaratunkkal, teljes erőnkkel kell őt szeretni. Márk még azzal is kiegészíti a párbeszédet, hogy az írástudó megdicséri Jézust, majd ő is az írástudót azért, mert jól ismeri a törvényt. Ismeretes volt tehát a legfőbb parancs az írástudók körében.

Szent Lukács evangéliumában a farizeus felteszi a kérdést, mi a legfőbb parancs; Jézus megfelel neki, de ekkor az előbbi tovább kérdez: „Ki az én felebarátom?” Mire Jézus elmondja az irgalmas szamaritánus történetét. Csak a szamaritánus segített a bajba jutott embertársának, csak ő volt a barátja a kifosztott, félholt, árva embernek. Olajat öntött a sebeire, elvitte a fogadóba, hogy ott gondoskodjanak róla. Emberségét adta oda, hogy a másik megmeneküljön. Jézus példabeszédében már nem az a kérdés, kire irányul a szeretet, hanem hogy ki szeret engem, és honnan származik a szeretet. Isten szeretete azt is jelenti, hogy szeretem Istent, és Isten szeret engem; de ő előbb szeretett minket.

Szent János szintén beszél a szeretet parancsáról, de nem a párbeszédet hozza, hanem annál többet mond: azt, hogy Jézus új parancsot ad, az új szövetség parancsát. Ebben már nem az a mérce, hogy úgy szeresd felebarátodat, mint önmagadat – pedig fontos az önszeretet is –, hanem túllép ezen, és azt mondja: ne csak úgy szeresd felebarátodat, ahogyan önmagadat tudod szeretni, mert ez kevés. Ti úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.

A szentek át tudták venni az Isten szeretetét, ezt a parancsot követték.

Szent László király nem csak azért példaképünk, mert újjászervezte a törvényt, a kereszténységet elterjesztette széles tömegekben a Kárpát-medencében, és lovagi módon bánt az emberekkel. Azért lett szent, mert felfedezte az Isten szeretetét, és tudott emberi léptéken túl szeretni. Felismerte, Isten mennyire szereti őt, és ő is neki adta a szeretetét – hangsúlyozta Kocsis Fülöp.

A szentek tisztelete serkentsen minket, hiszen mi is kaptunk meghívást a szentté válásra – buzdított végül a hajdúdorogi érsek-metropolita.

Ma, amikor Győrben körbehordozzuk Szent László ereklyéjét, megjelenik előttünk a szent lovagkirály, aki felszólít, hogy szentté váljunk, kövessük a Szentírást, és kövessük őt a szentség útján. Vegyük észre, mennyire szeret minket az Isten, hogy tudjunk úgy szeretni, mint a szentek, mint az Isten – zárta beszédét.

A szentmise végén imádkoztak Szent László közbenjárására azért is, hogy a családok szívesen fogadják a gyermekeket, a nemzetek között béke legyen, és hogy tudjunk együtt munkálkodni az emberiségért.

Mivel ez a búcsú a szentévi búcsúnyerés lehetőségét is kínálta, a szentmise végén a papság és a hívek együtt imádkoztak a Szentatya szándékára, valamint a világ békéjéért és az egyházmegyei zsinatért.

A körmeneti keresztet követte az asszisztencia, a koncelebráló atyák, a kanonoki testület és a hívek. Szent László hermáját a plébánia tanácsadó testületének tagjai vitték díszes liturgikus öltözetben.

„Isten, hazánkért térdelünk elődbe” – szólt az ének, melyet, mint a körmeneti Szent László-énekeket is, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának rézfúvósai kísértek.

A szentmise és a körmenet zenei szolgálatát Ruppert István orgonaművész és a Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium növendékei végezték.

A körmenet a hagyományos útvonalon haladt el. A hangos, méltóságteljes énekek betöltötték Győr belvárosát, megállították az utca embereit néhány percre napi tevékenységeikben. Szent László hermája tiszteletet parancsolt.

A körmenet a székesegyház melletti Szent László-szobornál fejeződött be, ahol Veres András megyéspüspök Magyarország védőszentje oltalmát kérte Győr városára és az egyházmegye híveire, majd megáldotta a jelenlevőket.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír