Szeretete egybegyűjt minket

A mise rendjének függelékében különféle szükségletekre ajánlott eucharisztikus imák jól példázzák azt a hosszú érlelődési folyamatot és szemantikai gazdagságot, ami a Római misekönyv új fordításában rendelkezésünkre áll.

A megszokott szavak helyén talált új megfogalmazások, az olaszosról latinosra változott fordulatok veszteségélményt okozhatnak azokban, akik már eddig is használták és megszerették ezeket a korunk kihívásait átimádkozó szövegeket.

Az átdolgozás egyik célja az volt, hogy ezek a misekánonok is igazodjanak a négy nagyobb eucharisztikus ima formai és teológiai jellegzetességeihez. Az alapítás igéit megelőzően például már nem azért hívjuk segítségül a Szentlelket, hogy „Jézus Krisztus jelen legyen közöttünk”, hiszen bizonyosan jelen van, aki bennünket asztala körül összegyűjt. Ehelyett az I. és II. eucharisztikus ima mintájára azt kérjük, hogy a kenyér és a bor „legyenek számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus Teste és Vére”, ami árnyaltabb megfogalmazás.

Az új szövegváltozat megőrizte a legutóbbi zsinat teológia- és egyházszemléletének elemeit. Krisztus húsvéti áldozatáról beszél. Kéri, hogy Krisztus Testét és Vérét magunkhoz véve egyházi testének tagjai közé számíttassunk. Imádkozunk az „egész püspöki renddel” ápolt egységünkért. Figyelmesen kutatjuk az idők jeleit. Az öröm és a remény részeseiként a körülöttünk élő emberek gyászában és bánatában is osztozunk.

Erősödött az imádság szövegének liturgikus beágyazottsága is. A „valóban szent vagy” és a „valóban áldott” kezdetű sorok visszautalnak a Sanctus és Benedictus énekére. Latin liturgikus énekből kölcsönöz az ugyanitt található „szeretete egybegyűjt minket” fordulat (Ubi caritas), az alapítás igéi elé betoldott  „az utolsó vacsora éjszakáján” (in supremae nocte cenae) pedig az úrnapi himnuszból (Pange lingua) való. Biblikus hitvallás ez az átkötő szöveg a Szentháromságról: az életünk útjain velünk tartó Atyáról, a bennünket egybegyűjtő Fiúról, akit a Szentlélek tesz számunkra felismerhetővé a kenyértörésben.

Fotó: Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet

Magyar Kurír