Szerzetessírok rajzolhatják ki Bakonybélben a korai Árpád-kori monostor kerengőfolyosóját

Az idei folytatást az a feltárás tette indokolttá, amelyet az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpontja a múlt évben végzett. Már akkor is megnézhettük a kutatószelvényeket Nagy Szabolcs Balázzsal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének munkatársával. Tavaly a leglátványosabb lelet a mívesen megmunkált, laposindás mintázatú szíjveret volt, amely korabeli viseletet összefogó övet díszített és a monostor középkori állapotáról, elhelyezkedéséről tudtak meg többet. Akkor az egyik csontvázból mintát vettek. Azóta elkészült radiokarbonos (szénizotópos) vizsgálata szerint az 1030 és 1160 közötti időből származhat. Ez enged az idei feltárás kapcsán több következtetés levonására.

Az ásatásvezető a napokban, a munkák végeztével arról számolhatott be, hogy újabb három emberi váz került elő. Az egyik helyen csak pár centiméter választja el az egymás fölé került testeket. Árpád-koriak lehetnek, a középkori monostor kerengőfolyosója alá temethették ezeket, ugyanis a kerengőfolyosó máshol is jellegzetes temetkezési hely volt. Felnőtt férfiak maradványainak tűnnek, a bencés szerzetesközösség tagjai, esetleg adományozók lehettek.

Izgalmas megfigyelés a kutatók számára, hogy a 11. és a 12. században ugyan még nem azok a kőfalak alkották a monostort, amelyek most a feltárások során láthatóvá váltak, de már állhatott a Szent István alapította rendház, mely többé-kevésbé a 13. századihoz hasonló elrendezésű épület lehetett. Erre utalnak a sírok, amelyek révén kirajzolódik a kora középkori épületegyüttes és udvara. A 13. század során megépült részeknél korábbi egy féltenyérnyi, mintás padlótégla-töredék, mely griffet, azaz oroszlántestű és sasfejű, szárnyas alakot ábrázol. A keveréklények megjelenítése tipikus a korabeli egyházi építészetben, a bakonybéli darabka valószínűleg az egykori templom padlóburkolatához tartozott.

A ferde falrész, amely még feltűnő volt az idei kutatószelvények egyikében, 18-19. századi boltozott szennyvízcsatorna, föld alatti építmény része volt. A kör alakú gödrök, amelyek még láthatóvá váltak az ásatáskor, tárolók, oszlophelyek nyomai. Egy kemence maradványai a terület kora Árpád-kori használatára utalnak. Az eredmények feldolgozása után több érdekesség kiderülhet még. 

„Miközben őskoros kollégáink bivalyokkal, huculokkal, szürkékkel és az elemekkel keltek birokra a majdnem-szomszéd település határában, a középkorosoknak egy igazi csemege jutott Bakonybélben. Május közepén kezdtük újra a feltárást a ma is működő, de Szent István korában alapított bencés monostor területén. A mozaikdarabokból idén állt össze a kép (ha nem is hiánytalanul): most először sikerült egyértelműen azonosítani és értelmezni a középkori monostor helyét és maradványait! Feltártuk a mai rendháztól délre a középkori monostor kerengőjét, valamint keleti, déli és nyugati épületszárnyának részleteit. A napvilágra került falszakaszok egy olyan több periódusú, szabályos kvadrumos elrendezésű épületegyüttest igazolnak, melynek első ma ismert kőfalait szilárd rétegtani megfigyelésekkel és leletekkel jelenleg a 13. század környékére tudjuk keltezni. Izgalmas eredményekre jutottunk azonban az ezt megelőző Árpád-kori periódus és az újkori visszatelepülő bencések építkezései vonatkozásában is. Gyakorlott technikusainkkal, BA és MA hallgatóinkkal, valamint önkénteseinkkel belekezdtünk a közeli Szentkút (Borostyán-kő) lelőhely legígéretesebb pontjának feltárásába is. Itt az utolsó napokra igencsak érdekes jelenségek tűntek elő, melyek megfejtésére a tervezett őszi folytatás során nyílik majd lehetőségünk” – olvasható Nagy Szabolcs Balázs adjunktus július 7-i bejegyzésében az Ásónyomon, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének blogján.

A képre kattintva fotógaléria nyílik

Forrás: Veol.hu; Ásónyomon

Fotó: Rimányi Zita/Napló; Ásónyomon

Magyar Kurír