Szigorú böjt és hústilalom? – Útmutató a szent negyven nap előírásairól

A böjti időszak az elcsendesedésre, az intenzív lelki életre és a megtisztulásra való felhívás időszaka annak érdekében, hogy méltó módon készüljünk fel Urunk feltámadásának ünnepére. Ebben az Egyház több évszázada kialakult gyakorlatokkal segíti a híveket. Ezek közé tartozik a böjt, a rászorulók segítése, jó cselekedetek végzése.

Szigorú böjt

Szigorú böjtöt évente két alkalommal, a nagyböjt kezdőnapján, hamvazószerdán, valamint Jézus halálának napján, nagypénteken ír elő az Egyház, melynek hagyományai és előírásai szerint ezeken a napokon a 18 és 60 év közötti hívek csak egyszer étkezhetnek és még kétszer vehetnek magukhoz élelmet. Hazánkban ez a szabály abban a formában honosodott meg, hogy csak háromszor lehet étkezni és egyszer jóllakni.

A 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. Ez azt jelenti, hogy tiltott a meleg vérű állatok húsának fogyasztása. A szigorú böjt nem vonatkozik a 14 éven aluli gyermekekre, a betegekre, a kismamákra és a nehéz fizikai munkát végzőkre.

Hústilalom

Nagyböjt péntekein hústilalmat kell tartania minden katolikus hívőnek 14 és 60 életév között. A hústilalomnak azonban nem feltétlen a húsról való lemondásról kell szólnia, hanem bármilyen élvezeti cikkről, ami a böjtölő számára valódi lemondást jelent.

A fentiek betartása értelmet csak abban az esetben nyer, amennyiben a böjtölő lélekben csatlakozik az értünk szenvedő Jézushoz, és az iránta való szeretetből végzi a böjtöt. A puszta böjtölés önmagában nem érdem, csupán üres formaság. A valódi önmegtagadás nélkül a „böjt” lélektelen, nem istentiszteleti cselekmény, legfeljebb fogyókúra, diéta vagy értelmetlen önsanyargatás.

Bűnbánati napok

A bűnbánati napokon az Egyház megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékezik meg Krisztus kínhaláláról, mely minket bűneink terhétől megszabadított. Személyes vállalásainkkal csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért engesztelve kiegészítsük azt, „ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből” (Kol 1,24). Ugyanakkor ezek révén erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.

E napokon különféle önmegtagadásokkal, imádsággal, jó cselekedetekkel hozzuk meg saját áldozatunkat. A bűnbánati nap eszközei közül az Egyház hagyományai értelmében kiemelkedik a böjtölés: a Krisztus engedelmes áldozatában való részvétel jele, egyben a testi ember fölötti uralom jelképe és kiváló fegyvere.

Az egyházi év nagyböjtön kívüli időszakának péntekjei szintén bűnbánati napok, melyet a hústól való tartózkodással vagy az irgalmas szeretet gyakorlásával, illetve a jámbor áhítat valamely gyakorlatával kell megtartani.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír