Szinodalitás Európában: a világszinódus gyakorlati megvalósításáról tanácskoznak Ausztriában

Hogyan válhat a Katolikus Egyház Európában a világszinódus lezárása után még inkább szinodálissá? (A német forrásból származó „világszinódus” kifejezés a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésére vonatkozik – a szerk.) Hogyan lehet a részvételt, a meghallgatást és a közös döntéshozatalt konkrétan beépíteni az egyházi mindennapokba? És mit tanulhatnak egymástól azok a helyi egyházak, amelyek nagyon különböző társadalmi és politikai körülmények között élnek? Ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak a nemzetközi tanácskozás résztvevői.

A konferenciát a Linzi Katolikus Magánegyetem (KU Linz) szinodalitással foglalkozó tanszéke szervezi a szinodalitás európai munkacsoportjával együttműködésben, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) védnöksége alatt.

A 31 ország 187 küldöttje között több magyar résztvevő van, köztük Deák Hedvig OP egyetemi tanár; Gulyás Péter egyházi fejlesztő; Kisnémet Fülöp OSB; Kiss Gábor egyházjogász; Máthé-Tóth András teológus, egyetemi tanár; Popovicsné Palojtay Márta a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyéből, egyben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottságának életvédelmi referense; Szaplonczay Máté görögkatolikus pap a Görögkatolikus Metropólia képviseletében; Török Csaba teológus, egyetemi tanár, esztergomi székesegyházi plébános; Vadász Kinga SSS egyházjogász.

A konferencia kezdete előtt, szeptember 14-én sajtótájékoztatót tartottak. A sajtóeseményen Német László SVD bíboros, belgrádi érsek és Jean-Claude Hollerich SJ bíboros, luxemburgi érsek, a CCEE alelnökei, Manfred Scheuer linzi megyéspüspök, az Osztrák Püspöki Konferencia alelnöke, valamint Csiszár Klára, a Linzi Katolikus Magánegyetem rektorhelyettese vettek részt.

„Társadalmainkban sokat beszélnek, és keveset hallgatnak” – ezzel a megállapítással írta le Jean-Claude Hollerich bíboros a Katolikus Egyház törekvését, hogy a belső egyházi reformokon túl a társadalmi együttéléshez is hozzájáruljon. „Aki megtanulja elviselni az ellentéteket anélkül, hogy szétesne, és tisztelettel tud bánni a sokféleséggel, annak van mit kínálnia egy ilyen társadalomnak” – mondta a luxemburgi érsek, a szinodalitásról szóló Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének főrelátora a sajtótájékoztatón.

Hollerich bíboros óva intett attól a politikai kultúrától, amelyben a más állásponton lévő embereket azonnal ellenfélnek nyilvánítják. A migráció, a háború és a jövőtől való félelmek közepette különösen is szükség van olyan terekre, ahol az emberek meghallgatják egymást, és megpróbálják megérteni, „mi mozgatja a másikat, milyen örömei, gondjai, bánatai és félelmei vannak”. Éppen egy ilyen védett térnek kell létrejönnie a következő napokban Welsben ezen a találkozón a közel 200 résztvevővel, köztük 28 európai püspöki konferencia delegáltjaival, 23 püspökkel és két bíborossal. Hollerich bíboros szerint

az Egyház ebben a társadalomban nem léphet fel kioktató szerepben, neki magának is meg kell tanulnia elviselni a feszültségeket, és közössége részeként értelmezni a különbözőséget.

Összetalálkoztatni a tapasztalatokat

A tényleges tanácskozás 21, egyenként nyolcfős asztalcsoportban zajlik. A csoportok összeállításánál tudatosan törekedtek a változatos összetételre, hogy a különböző egyházi és regionális tapasztalatok találkozhassanak egymással. Minden asztalnál képviselteti magát észak és dél, kelet és nyugat, valamint különböző generációk és nemek; minden csoportban jelen van továbbá egy püspök és hallgatók is. A tanácskozás német, olasz, francia és angol nyelven zajlik, folyamatos szinkrontolmácsolással.

A cél az európai részegyházak különböző tapasztalatainak és perspektíváinak összegyűjtése, valamint ezek alapján egy „roadmap”, vagyis ütemterv kidolgozása a világszinódus további megvalósításához.

A sokféleséget tekintsük normálisnak

„A sokféleség a normális állapot” – mondta Német László bíboros, belgrádi érsek, a CCEE alelnöke. A Katolikus Egyház Európában nagyon különböző körülmények között él: egyes országokban továbbra is meghatározza a közéletet, máshol minden egyes engedélyért meg kell küzdenie. Ezeket a különbségeket nem lehet egyszerűen megszüntetni.

Aki egy nagy egyházból érkezik, óvakodjon attól, hogy a saját tempóját tekintse európai tempónak”

– figyelmeztetett Német László. Különösen a közép-, kelet- és délkelet-európai egyházaknak vannak történelmi tapasztalataikból fakadó saját okaik arra, hogy óvatosabban közelítsenek a részvétel kérdéséhez.

A belgrádi érsek rámutatott az ökumenikus dimenzióra is. Délkelet-Európában gyakran ugyanazon családokban katolikusok, ortodoxok és protestánsok  is élnek. Az ortodox egyházak nagy tapasztalattal rendelkeznek a szinodális eljárások terén. Ebből a Katolikus Egyház is tanulhat. „Az egyházak gyakorolhatják a kiengesztelődést” – mondta a bíboros. A puchbergi tanácskozástól azt várja, hogy

olyan hangok is megszólalhassanak, „amelyek egyébként elvesznek: a kis egyházaké, a nőké, a fiataloké, a másként gondolkodóké”.

Európát gyakran a válságok kontinenseként írják le. Német László szerint Európa válhat a „remény kontinensévé”.

Komolyan kell venni a nők helyzetének kérdését

Manfred Scheuer linzi megyéspüspök szintén olyan szinodalitás mellett foglalt állást, amelyet nem szabad csupán strukturális reformként értelmezni, mert a szinodalitás mindenekelőtt szellemi-lelki magatartás és az „a mód, ahogyan az Egyház él”.

Aki kizárólag a saját buborékjában marad, és leértékeli a másként gondolkodókat, nem felel meg ennek az igénynek.

„Alapvető elismerésre és megbecsülésre” van szükség – mondta Scheuer. Kiemelte: „Az elszántság nem deficit, a különbségek nem hiányosságok, a pluralitás pedig gazdagíthat.”

Scheuer a Linzi Egyházmegye tapasztalataira is utalt, különösen a 2021 óta zajló „Jövő útja” elnevezésű folyamatra. A vezetői felelősséget ebben tudatosan megosztják. A strukturális folyamat élén nem egyetlen plébános áll, hanem a lelkipásztori, kormányzói és gazdasági felelősséget közösen viselik – nők is. Ugyanakkor az egyházjog korlátokat is szab. Éppen az ilyen változások lehetőségeiről és határairól szeretnének Puchbergben beszélni.

Scheuer számára továbbra is központi nyitott kérdés a nők részvétele. „A munka nagy részét a nők vállalják” – mondta a püspök.

Sokan joggal nem érzik úgy, hogy ezzel felelősségük és részvételük már kellőképpen kibontakozott volna. A kérdésre a világszinódus lezárultával korántsem született végleges válasz.

„Nem tudom, mi lenne a megoldás – de az nem megértés, ha úgy teszünk, mintha a kérdés nem létezne.”

Német László bíboros, belgrádi érsek; Csiszár Klára, a Linzi Katolikus Magánegyetem rektorhelyettese; Manfred Scheuer linzi megyéspüspök
és Jean-Claude Hollerich SJ bíboros, luxemburgi érsek

Vonjuk be azokat is, akiket egyébként figyelmen kívül hagynak

Csiszár Klára, a Linzi Katolikus Magánegyetem rektorhelyettese és az egyetem szinodalitással foglalkozó részlegének vezetője a szinodalitást perspektívaváltásként írta le.

Nem arról van szó, hogy a korábbi feladatok mellett egy újabb programot kellene teljesíteni. Sokkal inkább arról, hogy újra és újra fel kell tenni a kérdést: „Ki az, aki nem tud velünk haladni?” és „Kiknek nincs képviselete különböző testületekben?”

Az egyetemek és a plébániák is gyakorolhatnák ezt a magatartást, például úgy, hogy a döntések során tudatosan bevonják azokat, akiknek egyébként ritkán van lehetőségük megszólalni.

A 2024-ben alapított linzi egyetemi részleg az első ilyen jellegű intézmény európai egyetemen. 2025 februárja óta mintegy húsz kelet- és nyugat-európai teológusból, illetve kánonjogászból álló kutatócsoport dolgozik ott azon, hogy feltárja a tartós szinodális kultúra kialakításának feltételeit. Ehhez kapcsolódik az egyetemi képzés, a „School of Synodality” (A szinodalitás iskolája) is. A puchbergi szimpózium abból a kérdésből született, hogyan lehet a 2024-es világszinódus határozatait a különböző európai környezetekben megvalósítani.

Hollerich bíboros a saját egyházmegyéje, Luxemburg példáján mutatta be, hogyan nézhet ki konkrétan a szinodalitás. A papi és a pasztorális tanács mellett ifjúsági tanács is működik, amelyet bevonnak az egyházmegye fontos kérdéseibe.

A találkozók tudatosan nem a megszokott egyházi formák szerint zajlanak: „A földön ülünk, pizzát eszünk, időt szánunk egymásra, együtt imádkozunk.” Eközben „új ötletek” születnek

– mondta a bíboros. A fiatalokat éppen saját kifejezési formáik keresésében kell komolyan venni. Hollerich bíboros például olyan fiatalokat is megfigyel, akik tudatosan térdelve, nyelvre áldoznak. Ez nem feltétlenül konzervativizmus – véli –, hanem identitáskeresés. „Akarnunk kell komolyan venni a fiatalokat” – mondta. Ehhez mindenekelőtt olyan emberekre van szükség, akik készek elkísérni őket ezen az úton.

Európa nem mérce

A sajtótájékoztatón arról is szó esett, hogyan reagálhat az Egyház a növekvő populizmusra. Német László kettős stratégiát szorgalmazott: az Egyháznak „világosan ki kell mondania, mi nem egyeztethető össze az evangéliumi értékekkel”, ugyanakkor fel kell tennie a kérdést: „Hol veszítettük el Isten népének bizalmát?”

Az Egyháznak komolyan kell vennie, hogy az emberek egyetértenek az egyházi álláspontokkal, a választásokon azonban mégis másként döntenek. „Az Egyházra soha nem hallgatnak úgy, ahogy azt elvárná”

– mondta a bíboros. Éppen ezért többet kell beszélgetnie az emberekkel, és jobban ki kell használnia azokat a lehetőségeket, amelyek jelenleg kihasználatlanul maradnak. Az egyház továbbra is a legnagyobb szervezet, amely képes az embereket a plébániákon és a testületekben összefogni.

Hollerich bíboros ugyanakkor óva intett az európai felsőbbrendűség érzésétől. Európa nem mérce az egyetemes Egyház számára. Más kontinensek katolikus egyházainak saját tapasztalatai vannak, és Európának is fontos ösztönzést adhatnak. Német László különösen a Latin-Amerikai és Karibi Püspöki Konferenciát, a CELAM-ot nevezte lehetséges európai példaképnek. „Az Egyház sokkal gazdagabb, minden kontinensnek megvannak a maga sajátosságai, és ezeknek ki kell bontakozniuk.”

A bíborosok egyetértettek abban, hogy

a szinodalitás nem vezet majd európai egységmodellhez. Inkább decentralizált megoldásokra lehet szükség, hogy a részegyházak saját társadalmi és kulturális körülményeikre reagálhassanak.

Német László példaként említette a püspöki konferenciák nagyobb mozgásterét és Isten népének erősebb részvételét a püspökök kiválasztásában. Hollerich bíboros a kontinentális együttműködések jelentőségére és annak szükségességére utalt, hogy az evangéliumot olyan nyelven közvetítsék, amelyet a fiatalok is megértenek.

Három nap, három súlypont

A három munkanapon először a lelki és liturgikus dimenzió, majd Európa társadalmi valósága – köztük a háború, a migráció és a polarizáció –, végül pedig a struktúrák, a tisztségek és a döntéshozatali folyamatok állnak a középpontban. Téma lesz a digitalizáció, az ökumené, a háború, a polarizáció, a nacionalizmus és a migráció.

Visszatérő eleme az úgynevezett „Conversations in the Spirit”, vagyis „beszélgetések a Lélekben”, a világszinódusi folyamatból ismert beszélgetési forma. Az előadók konkrét kérdéseket adnak a csoportoknak, amelyek eredményeit a kijelölt beszámolók rögzítik, majd az utolsó estén összegzik. Nem készül sem átfogó alapdokumentum, sem záródokumentum. Ehelyett az összegyűjtött tapasztalatokat és egy úgynevezett „roadmapet”, vagyis útitervet mutatnak be, amelyet ezt követően a kutatócsoport és a munkacsoport tovább elemez.

Hollerich bíboros emlékeztetett a szinodális folyamat további menetrendjére, a Ferenc pápa által megkezdett és XIV. Leó pápa által megerősített szinódusi folyamat folytatására, mely elvezeti az Egyházat a 2028 októberében tartandó rendkívüli, szinódus utáni közgyűléshez. 2026 végéig az egyházmegyéknek meg kell tenniük az első lépéseket a záródokumentum létrehozása terén. 2027-ben egyházmegyei és nemzeti szintű értékelések következnek, 2028 tavaszán pedig a kontinentális szakasz. 2028 októberére Rómában egy egyetemes egyházi közgyűlést terveznek. Ez sem zsinat, sem klasszikus Püspöki Szinódus nem lesz, hanem „valami új” – mondta Hollerich bíboros. Azonban nem Róma a döntő.

A szinodalitás valódi próbatétele az a hely, ahol élünk: a plébániák, az egyházmegyék, a képzési helyek, az egyetemek és a helyi egyházi testületek.”

Scheuer püspök számára mindez a strukturális kérdéseken túlmutató reménnyel kapcsolódik össze: „Azt szeretném, hogy az Egyház e folyamat után egy kicsit fiatalabbnak tűnjön. És hogy megtapasztaljuk, miért vagyunk itt.” Azt szeretnénk, hogy „több öröm és szeretet legyen a világban” – mondta a linzi püspök.

A tanácskozásra újságírókat is akkreditáltak. Öt médiaszakember vesz részt, többek között a Kathpress, a Vatican News, a The Tablet és a Nederlands Dagblad képviseletében.

Fordította, összeállította: Trauttwein Éva

Fotó: Kathpress

Magyar Kurír