Szinódusi tájékoztató: A tekintélyt az Egyházban „mezítláb gyakorolják”

A tekintély – amely az Egyházban „mezítláb gyakorolt ​​szolgálat” – és a visszaélések volt a témája a két ülésnek;  a kérdésköröket utána kiscsoportokban vitatták meg.

A 365 fős közgyűlés tagjainak döntő többsége – a tájékoztató szerint 341 és 343 fő – vett részt a megbeszéléseken. A kialakult rend szerint mindennap az ebédszünetben tartanak sajtótájékoztatót a szinódusi sajtóteremben Paolo Ruffini elnök és helyettese, Cristiane Murray vezetésével.

A csütörtöki sajtótájékoztatón az elnök elmondta, hogy az Instrumentum laboris, a szinódusi munkadokumentum előkészítésének B3-as szakaszában a Részvétel, a felelősség és a tekintély feladatai témát járták körül. A közgyűlési felszólalások és kiscsoportos visszajelzések a „tekintélyelvűség elkerülésére” intettek, hangsúlyozva, hogy „a tekintély nem uralom, hanem szolgálat”. A prefektus az ülésteremben használt egyik legtalálóbb kifejezést idézte: a „tekintélyt mezítláb gyakorolják”. A hatalom, a tekintély birtokosának nem kell mindent ellenőriznie, hanem képesnek kell lennie a feladatok „delegálására”. Az utolsó szó a püspököt illeti a döntésben, de hozzátették, hogy „az utolsó szó, nem az egyetlen szó”.

Az egyik téma a lelkipásztorok szerepe a szegények szolgálatában volt, abban az értelemben, ahogy Ferenc pápa szólt róla a Szent Péter téren a migránsokért és menekültekért mondott imádság  során. Figyelni kell „az utcán szenvedők kiáltásaira”. Továbbá a püspökök feladata, hogy hívjanak a „szív megtérésére, hogy az emberség érzései kerekedjenek felül azokban, akik a fegyverkereskedelemmel hozzájárulnak a harmadik világháborúhoz, amely emberek millióinak szenvedését okozza”.

A „társfelelősség, vagyis a közösen hordott felelősség” volt az egyik leggyakrabban használt kifejezés a felszólalásokban, ami alatt „a karizmák bevonását és koordinálását” értették. A megosztások során ismét felhívták a figyelmet a különféle illetékességek és feladatok, főként a világiak elkötelezettségének fontosságára.

A tisztánlátás kedvéért a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa ismertette a szinóduson résztvevők számát. A Szentatyával együtt, aki a legtöbbször részt vesz a közgyűléseken 365 fő vesz részt a szinóduson, mint az év napjai. Paolo Ruffini ismertette a részvétel különböző módjait, rámutatva, hogy a munka tágabb értelemben további száz személy érint még, és így a teljes létszám 464, de az ő jelenlétüket nyilvánvalóan nem számítják bele a hivatalos adatokba. Bejelentette továbbá, hogy a szinódusi főtitkárság a felszólalások tekintetében kiemelten kezeli azokat, akik még nem kértek szót az eddigi üléseken.

Sheila Pires, az információs bizottság titkára a sajtótájékoztató során kiemelte, hogy az ülésteremben voltak, akik óvva intettek a klerikalizmustól, még a világiak körében is, ami azért veszélyes, mert „hatalmi, lelkiismereti, gazdasági és szexuális visszaélésekhez vezethet”. A titkár hangoztatta, hogy többek szerint „a visszaélések miatt az Egyház elvesztette hitelét”, olyannyira, hogy szükség lenne egy „ellenőrző mechanizmusra”. A szinodalitás – némely hozzászólás értelmében – hozzájárulhat a visszaélések megelőzéséhez, mivel ez egy olyan folyamat, amely a meghallgatáshoz és a párbeszédhez kapcsolódik.

A reformok kapcsán szó esett a pénzügyi struktúrák és a gazdasági tér nagyobb átláthatóságának eléréséhez szükséges változtatásokról, valamint a kánonjog és néhány anakronisztikussá vált titulus felülvizsgálatáról. A szinódusi folyamattal egyezően javasolták meglévő struktúrák – például a lelkipásztori tanácsok – sürgős megerősítését, ügyelve arra, hogy ne engedjenek a parlamentarizmus felé sodródásnak.

Végezetül Pires titkár arról számolt be, hogy a fiatalok kísérésének kérdése különösen fontos a digitális környezetben, amely igazi missziós cél. A hozzászólások végső következtetése szerit ezekkel a fiatalokkal ott kell találkozni, ahol már jelen vannak, mégpedig a különféle közösségi hálózatokon.

A sajtókonferencián felszólalt Gintaras Grušas vilniusi érsek is, a litván püspöki konferencia és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke, és a februári prágai tanácskozásra utalt, amely szerinte „rendkívül pozitív lehetőség volt tárgyalásra és lelki megosztásra”, melynek köszönhetően 45 ország lelkipásztorai beszélgethettek. A szinódusi munkára utalva Grušas érsek hangsúlyozta a képzés, a formáció központi szerepét, mint „az egyházi életnek és a közösségi tapasztalásnak” a színterét.

A szinóduson tapasztalat légkörről elmondta: az együtt töltött napok után a fáradtság ellenére nagy erő van még bennünk, mert noha különböző országokból érkezünk, mégis ráébredünk arra, hogy milyen sok a közös vonás bennünk, mindenekelőtt a hit. A másik fontos szempont, amelyet a litván főpásztor kiemelt, a „szív megtérése”, az „Egyházként való növekedés” vágya, mely a „gondolkodásmód megváltoztatására irányuló készségből ered”.

Houda Fadoul szír származású nővér – aki 1993 óta egy szír-katolikus maronita szerzetes közösség tagja és tanúságtevőként részese a keleti egyházak és a közel-keleti szinódusi folyamatnak –, személyes és egyházi tapasztalatairól beszélt, méghozzá a háború, világjárvány, földrengés drámai eseményei közepette. Egyházmegyéje ráadásul három évig püspök nélkül maradt; a most érkezett új főpásztor mindenekelőtt a fiatalok bevonásával, valamint egy szakértő libanoni püspök meghívásával próbált „felzárkózni”, hogy találkozzon a közösség különböző rétegeivel. A szinódussal kapcsolatban Fadoul nővér „az eszmecsere nagyon gazdag mozzanatairól” beszélt, amely az imában kért egység és megosztás közti feszültségét táplálja. Ráadásul minden témát az „együtt járás” stílusában dolgoznak fel: van egy kiindulópont, egy útvonal és egy elérendő cél.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír