Szíriában 13 évvel a háború kitörése után még mindig szenvednek az emberek

„Borzalmas látomás adta ezt tudtomra –, úgy fosztogat a fosztogató s pusztít a pusztító (…) »Őr, meddig tart még az éj?«” (Iz 21,2.11) – Izajás prófétát idézve érzékeltette Szíria helyzetét a ferences szerzetes, aki több mint húsz éven keresztül vezette az Idlib kormányzóságbeli Knajeh plébániáját, amely még mindig a Haját Tahrír as-Sám (iszlamista ernyőszervezet) dzsihadistáinak kezén van. Jakubieh és Gidaideh, az Orontész-völgyben fekvő másik két keresztény falu plébániái is hozzá tartoztak, amelyek 50 kilométerre találhatók Antiochiától.

Az al-Nuszra Front fegyveresei által 2014-ben elrabolt, majd néhány nap múlva szabadon engedett Hanna Dzsalluf a háború hosszú évei alatt sem hagyta el híveit; mindig velük maradt Louai Sbai rendtársával együtt, reményt adva a szíriai egyháznak.

Dzsalluf az első szíriai, akit püspöknek neveztek ki, és Aleppó apostoli vikáriusaként az összes szíriai latin rítusú katolikus felett joghatósággal rendelkezik.

„A szíriai éjszaka még mindig hosszúnak tűnik – mondta a SIR-nek –, és nem látjuk a végét. A mai, március 15-i hajnallal a háború újabb éve kezdődik számunkra.

A kérdésre, hogy meddig tart még az éj, nincs válasz. Ami még jobban fáj, hogy hazánkat magára hagyták. Senki nem beszél már Szíriáról. 

Más konfliktusok – a gázai és az ukrajnai – mögött elhomályosult; úgy tűnik, nem szerepel a diplomáciai szervezetek napirendi pontjai között, sőt még a hírekben és az újságok lapjain sem. Számos nemzetközi szereplő számára Szíria már nem létezik, pedig a helyzet súlyos, a lakosság éhezik és az alapvető javak hiányában szenved. Szíriában továbbra is sokan halnak meg emiatt.”

Az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete szerint több mint 7,2 millió belső menekült van, és több mint 5 millió menekült él a szomszédos országokban: Törökországban, Libanonban, Jordániában, Irakban és Egyiptomban.

Az országon belül 16,7 millió embernek van szüksége humanitárius segítségre, ami a válság kezdete óta a legmagasabb szám. 12,9 millió ember élelmezési gondokkal küzd. A gazdasági helyzet egyre súlyosabb, a becslések szerint a lakosság 90 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. A tavaly pusztító földrengés következményei tovább súlyosbították a helyzetet. A szomszédos országokban élő 5 millió szíriai menekült több mint 47 százaléka gyermek.

„A háború kitörése óta talán a legrosszabb időszakot éljük – magyarázta az apostoli vikárius. – Napjainkban a szíriaiaknak meg kell küzdeniük a megélhetési költségekkel, a korrupcióval, a növekvő bűnözéssel, a munka hiányával, a háború, a szankciók, a lezárt határok minden következményével.

A bérek ma Szíriában havi 25 dollár körül vannak, ez az összeg mindössze néhány kiló hús megvásárlására elegendő. Hogyan lehet így megélni?

Sok szíriai szerencséje, hogy vannak külföldön élő családtagjai, akik pénzt küldenek. Szíria, akárcsak Libanon, a diaszpórában élő honfitársaitól érkező átutalásokból él. Az ország tele van szegény emberekkel; akik korábban gazdagok voltak, ma azok is szegények. Mindenkinek segítségre van szüksége. Egyházként megpróbáljuk megtenni, amit tehetünk, de a szükségletek óriásiak.”

Tavaly februárban a különböző szíriai szerzetesrendek képviselőivel – szaléziak, jezsuiták, lazaristák, kapucinusok, ferencesek és a Megtestesült Ige Társasága – együtt Hanna Dzsalluf OFM elment Bassár el-Aszad elnökhöz, hogy beszéljen ezekről a nehézségekről, és megismételje az Egyház elkötelezettségét a lakosság iránt. Alapvető ebben a tekintetben a számos nemzetközi egyházi szervezet, például a Caritas által nyújtott támogatás. Szíriában csak a latin egyháznak 172 női szerzetese és több mint 60 papja és férfi szerzetese van.

Dzsalluf nem feledkezik meg az Orontész folyó völgyének keresztény falvairól és a knajehi plébániáról sem, ahová – teszi hozzá örömmel – „utódom, Khokaz Johanna Meszrob atya, aki eredetileg Knayehből származik, néhány napja érkezett meg, és meg is kezdte szolgálatát a hívek körében.

A török befolyás alatt álló Idlib kormányzóságban a helyzet javulni látszik a keresztények elmondása szerint. Újjáépültek az otthonaik, visszakapták a tulajdonukat és a földjeiket, kicsit békésebben élnek. Számos szervezet munkájának köszönhetően javult az egészségügyi helyzet, ingyen osztják a gyógyszereket, még az áramellátás is biztosított, mert Törökországból érkezik. Számos komoly probléma azonban továbbra is fennáll, mert sok fegyveres mozgalom és milícia van ezen a területen, törökök, kurdok és a Szabad Szíriai Hadsereg. Ezeken a területeken is harcok folynak, sok halálos áldozattal. De ezt senki sem mondja ki.”

„Ebben a tizenhárom éves szíriai háborúban láttuk, hogy »fosztogat a fosztogató, s pusztít a pusztító« – jegyezte meg Dzsalluf, felidézve Izajás próféta szavait. –

Sötétségben élünk. De továbbra is reménykedünk a hajnalban, a napban, amely meleget hozhat a szíriaiaknak.

Bízunk Isten segítségében, hogy az úgynevezett hatalmasok szívében cselekedni fog, hogy igazságos, méltányos és fenntartható békés megoldást hozzon.

Mi, keresztények arra vagyunk hivatottak, hogy reménykedjünk a remény ellenében. Az üldöztetés és a szenvedés ellenére itt maradtunk, és továbbra is imádkozni fogunk országunkért. Bármilyen nehéz és kemény is a helyzet, imádkozunk Szíria feltámadásáért.”

Forrás és fotó: AgenSIR

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír