Szívem mélyéből dicsérlek – Interjú a bicskei AcCordis zenekarról és a Cordis Fesztiválról

Bicske és környéke sokszor hangos az istendicsőítéstől. Szabó Imre vezetésével négy évvvel ezelőtt alakult meg az a zenekar, amely idén nyáron felvette az AcCordis nevet. Küldetésük összefonódik a verbiták missziós tevékenységével: szeretnék megszólítani a környékbeli fiatalokat és idősebbeket, hívőket és érdeklődőket. 

– Hogyan és miért alakult meg a zenekar?

Szabó Imre: Szerettem volna, hogy ne csak csendes szentségimádás legyen a templomban, hanem gitáros-énekes is. 2017 decemberében tartottuk az első ilyen alkalmat Bicskén, a Szentháromság-templomban. 2018 nagyböjtjében egyre többen, már negyvenen-ötvenen is eljöttek ezekre az imádságos eseményekre, amiket ketten-hárman tartottunk. A liturgikus időnek megfelelő imákat válogattunk hozzá, és összeállítottunk egy egyórás repertoárt. 2018. június 15-én volt az első kifejezetten dicsőítő alkalom, ezt számítjuk a zenekarunk megalakulásának. Ekkor a bicskei kétszáz férőhelyes művelődési ház majdnem tele volt, látszott, hogy van igény a dicsőítésre, így alkalom alkalmat követett. Bicskei Istendicsőítők néven zenéltünk, egészen idén nyárig. Varga Imre atya volt a plébánosunk az indulásunkkor, ő is eljött a dicsőítésekre, és velünk imádkozott. A zenekar a bicskei római katolikus plébánia pártfogoltja.

Weisenburger Lívia: Sokat köszönhetünk Burbela Gergely atyának és a verbita rendnek. Azzal, hogy idekerültek, Bicskén új élet kezdődött. Nagyon szerettük Varga Imre atyát, a halála mindenkit megrendített. Hirtelen szólította megához a Jóisten. Majdnem fél évig Gerendai Sándor esperes atya segítette ki Bicskét. 2020 nyarán aztán megérkezett Gergely atya plébánosnak Bonaventura Ngara Wula Laba káplán atyával. Attól kezdve a közösségi élet fellendült: a rendezvények és a nyitott közösségi programok ismereteket közvetítettek más kultúrákról is, a verbita kispapok a saját nyelvükön is szoktak imádságokat és énekeket tanítani. Csodálatos, amikor együtt énekelnek, és még csodálatosabb, amikor a saját népük viseletébe öltöznek, és az angolai, a kongói, a Fülöp-szigeteki, az indiai, indonéz, lengyel, brazil és magyar szerzetesek egyszerre énekelnek.

Sz. I.: Kongói, portugál és indiai nyelven is tudunk már kis énekeket. Lengyelül sikerült egy ároni áldást énekelnünk Gergely atya 50. születésnapjára. Amikor először elolvastuk a szöveget, csak néztünk, hogy fűzzük ezt dallamba, hiszen alig van benne magánhangzó!

– Amikor megérkeztek Gergely atyáék, hogyan fogadták a zenekart?

Sz. I.: Gergely atya már abba csöppent bele, hogy élő közösség vagyunk, tizennyolc-húsz fővel. Egyre több felkérést kaptunk évente, és egyre több imádságos, dicsőítő alkalmat szerveztünk. A hat-hét fős belső csapathoz, a „kemény maghoz” csatlakozik egy külső kör is: családosok, házasok, dolgozók. Amikor tudnak, ők is jönnek velünk, így tízen-tizenketten végzünk zenei szolgálatot egy-egy alkalommal. A fő profilunk a liturgikus zene: szentmisén, esküvőn, keresztelőn zenélünk. Gergely atyának és a verbitáknak a misszió, az evangelizáció és a könnyűzene a mindennapjaik része, emiatt számukra természetes volt, hogy van Bicskén egy dicsőítő közösség. Bona atya a csapatunk tagja lett, velünk énekel, sokszor akár szólót is. A misszió 2020 augusztusától egyre fontosabb nekünk is. Annyira soha nem fogjuk tudni megélni ezt a lelkületet, mint a verbiták, de ennek szellemében igyekszünk szolgálni.

– Mi indította Önt a zenélésre, főként a gitározásra és az istendicsőítésre?

Sz. I.: Édesapám tehet róla. Amikor másodikos kisdiák voltam, karácsonyra kaptam egy elektromos gitárt, amit január közepéig nyúztam, aztán föltettem a polc tetejére. Ötödikes korom környékén odaálltam apukám elé, hogy szeretnék megtanulni gitározni. Két-három évig magántanárhoz jártam, aki megismertette velem az alapokat. A templomi gitáros miséket Balla Gábor vezette, egyszer szóltam neki, hogy nem nagyon tudok gitározni, de prüntyögni szívesen beállnék közéjük. Mellette tanultam meg a legismertebb keresztény dalokat: Sillye Jenő, Borka Zsolt, Kindelmann Győző műveit.

– A zenekar fennállásának négy évéből kettő a koronavírus-járvány és a karantén idejére esett. Hogyan sikerült ennek ellenére megmaradniuk és építkezniük abban az időszakban, amikor általában minden kórus és zenekar online próbákat tartott, és csak remélte, hogy van értelme folytatni?

Sz. I.: Mi is sokszor tartottunk online megbeszéléseket, online imádságos alkalmakat. A templomban jó messzire helyezkedtünk el egymástól. Így nemcsak az online közvetített szentmiséken, hanem szentségimádásokon és dicsőítéseken is zenéltünk, nagyböjtben pedig a keresztúton. Ezekhez Facebookon és Youtube-on lehetett kapcsolódni.

– Hogyan épül fel a zenekar szervezetileg?

Sz. I.: A zenekar mellett ott vannak a szervezők, roadosok, technikusok, egy négy-öt fős csapat. Lívia férje a hangtechnikusunk. A szaxofonosunk, Székely István, a gitárosunk, Balla Gábor és a basszusgitárosunk, Huszár Barnabás zeneileg képzett emberek. Általában én vagy ők hozunk egy dalt, amibe valamiért beleszerettünk, és együtt feldolgozzuk a mi hangszereinkre.

– Hogyan született az AcCordis név?

Sz. I.: Idén év elején gondolkodni kezdtünk egy új néven, mert túl hosszúnak bizonyult a Bicskei Istendicsőítők. Lívia mondta, hogy legyen a nevünk Szív, azaz Cord. Arra gondoltam, akkor már legyen Cordis (azaz a Szívé), de ez úgy jött ki a számon, hogy „akkor Cordis”. Lívia rögtön rávágta: „Accordis!” Nagyon örültünk ennek, hiszen az akkord egyetértést jelent, tehát „a szívé az egyetértés”; az akkord pedig egyébként is a gitározás alapja. A második C-t ezért is írjuk nagybetűvel. Idén a Szentháromság-búcsún, június 11-én vettük fel hivatalosan ezt a nevet.

– Itt, a próbateremben rengeteg eszközt láthatunk. Kik támogatták Önöket a beszerzésükben?

Sz. I.: Idén februárban sikerült kialakítanunk egy nagyon jó technikai eszközparkot. A bicskei plébánia sikeresen pályázott hang- és fénytechnikai eszközökre, s ebből a forrásból mi is kaptunk egy keretet. Mikrofonokat, kábeleket, pultot vásároltunk, amivel felvételeket is lehet készíteni.

– Milyen rendezvényeken vettek részt a négy év alatt?

Sz. I.: Gyermelyre havonta járunk családi napra, szentmisékre, és a környező falvakba is meg szoktak hívni minket. Alsóörsön június 18-án, a keresztény egyházzenei fesztivál zárómiséjén, amit Udvardy György érsek atya celebrált, Szilas Imrével együtt zenéltünk az Amfiteátrumban. Ő hívott és kért meg minket, hogy játsszuk el vele az 1967-ben írt Húsvéti beatmiséjét, ami az első beatmise a világon. Nekem ő a legnagyobb példaképem. Fantasztikus élmény volt, hogy vele zenélhettem egy szentmisén, az ő dalait énekelhetem, főleg úgy, hogy ő hívott minket. Másnap pedig a Gável testvérek által szervezett Dicsőítő Szigeten, Szigetmonostoron, a 24 órás szentségimádáson zenéltünk egy órát. Csabdiban az 1Úton nemzetközi zarándoklat alkalmából zenéltünk – a zarándokoknak este a romtemplomnál volt szentmiséjük és dicsőítő estjük.

– Miért Szilas Imre a példaképe?

Sz. I.: Nekem rock folyik az ereimben. Amikor megtaláltam az interneten, hogy Szilas 1967-ben megírta a világ első beatmiséjét, rögtön tudtam, hogy nagyon szeretnék találkozni vele. A zenén túl megfogott benne az is, hogy a Jóistennek szenteli magát, és nem érdekli, ha ezért meghurcolják, csak az, hogy neki szolgáljon. Szilas önmagát adta, a saját stílusát, és ez a gondolkodásmód nagy hatással volt rám. Most, hogy találkoztam vele, még erősebb a példája.

– A közeljövőben milyen események várhatók, amelyeken részt vesz a zenekar?

Sz. I.: Szeptember 10-én első alkalommal szervezzük meg a Cordis Fesztivált. A fiatalok nem találják a helyüket, eltávolodtak az Egyháztól, nem szívesen mozognak ilyen körökben. Az a célunk, hogy támpontot nyújtsunk nekik, hogy megtudják, van egy közösség, az Egyház, ami szívesen látja őket lelki feltöltődésre. Olyan közösséget szeretnénk adni a fiataloknak, ahol megtalálhatják magukat, egymást és a Jóistent. Ehhez hívtunk előadókat, tanúságtevőket. Délután az Imperfectum együttes és az Eucharist fog szolgálni, tanúságtevőnk lesz Lackfi János és Humayer Dávid, aki pár éve találta meg az Urat. Zalaegerszegről érkezik a Rád találtam csapat, ők interaktívan, tanúságtételekkel és zenével fogják megszólítani a fiatalokat. Délután szentségimádás és szentmise is lesz. Délelőtt pedig családi nap az alcsúti MustárMag közösség szervezésében. Zirig Kristóf kecskeméti káplán is eljön hozzánk, hogy foglalkozzon a gyerekekkel. Lesz ugrálóvár, kézműves-foglalkozás, várostúra, mozgásos játékok és arcfestés, de egy olyan blokkal is készülünk, amelyben néhány, a verbita szerzetesektől elsajátított idegen nyelvű dalt szeretnénk megtanítani a résztvevőknek.

– Honnan jött a Cordis Fesztivál ötlete?

Sz. I.: Januárban, az ökumenikus imahét záróalkalmán közös istentisztelet volt a bicskei Szentháromság-templomban. Eljött az összes bicskei keresztény felekezet a zenekaraival és a kórusaival. Énekeltünk közösen egy éneket, ami annyira szívet melengető volt, hogy azt mondtam, ezt meg kell ismételni. Este, pakolás után sétáltam hazafelé, és arra gondoltam, csináljunk egy egész napos rendezvényt, amire zenekarokat hívunk meg, és egész nap dicsőítünk. Felhívtam Líviát, és elmondtam neki, hogy ezen a napon jó volna megszólítani a fiatalokat, a gyerekeket és az idősebbeket Bicskén. Rögtön átragadt rá a lelkesedésem. Ez az egész napos dicsőítés egészült ki aztán a különböző programokkal és a tanúságtételekkel.

– Hogyan, kiknek a segítségével készülnek a fesztiválra?

W. L.: A bicskei plébánia közösségei közül többen is segítenek: a karitászcsoport, a Fülemüle házas csapat, legújabb közösségünk, a KV (Krisztus Vonzásában) fiataljai, az alcsútdobozi MustárMag közösség és a bicskei cserkészek. Azokat is bevontuk a készülődésbe, akik egyik csoportnak sem tagjai, de segítőkészek voltak. Kialakult egy 20-25 fős stáb, jól tudunk együtt dolgozni. Mindenkinek megvan a maga feladata, amihez ért, így alkotunk egészet. A legfontosabb támogatónk Gergely atya, a bicskei plébános és Jäger Judit, a plébánia irodavezetője. Sok segítséget kapunk a lelkipásztori kisegítőktől is, akik részt vesznek majd a rendezvényen, vezetett imákat fognak tartani, és addig is támogatókat keresnek, hirdetik az eseményt, bevonják a szervezésbe az embereket.

– Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök lett a fesztivál fővédnöke. Mottóul pedig ezt választották: „Szívem mélyéből dicsérlek.”

Sz. I.: Búcsú volt a Szent László-templomban, Csabdiban, ahol a zenekarunk szolgált. Felmerült, hogy legyen a püspök atya a fővédnök, így Gergely atya felkérte erre. Nagy örömünkre elvállalta.

W. L.: Imi dobott fel mottókat, amiket elküldött nekem. A „Szívem mélyéből dicsérlek” volt az első, úgy éreztem, ne is menjünk tovább. Akkor még nem volt AcCordis a nevünk, mégis ez a mottó tetszett a legjobban. Minden alkalomra választunk egy idézetet, amit úgy érzünk, a Szentlélek sugall.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. augusztus 28-i számában jelent meg.