A Szlovák Katolikus Püspöki Konferencia adventi körlevele

A mai nappal elkezdődött az adventi időszak, a karácsonyi előkészület ideje. Ez az ünnep arra emlékeztet minket, hogy az Isten Fia eljött közénk a földre. Ő maga mondja, hogy azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). A legnagyobb érték, amellyel Isten megajándékozta az embert, az élet.

Ő készítette elő annak feltételeit és szabta meg törvényeit. Amennyiben tiszteletben tartjuk őket, az élet felvirágzik. Ha azonban az ember szembeszegül Isten törvényeivel, szabad utat ad a halál kultúrájának.

Isten rendkívüli gondossága az emberre irányul. Mielőtt megteremtette volna, csodálatos és termékeny természetet készített neki, hogy testi erőinek forrása legyen. Ahhoz, hogy igazán boldog lehessen, a természeten kívül a családdal is megajándékozta. Istennek az az óhaja, hogy minden ember egy szeretetteljes, rendezett családi közösségben jöhessen a világra. Ha ez hiányzik, akkor vagy szerencsétlenségről, vagy emberi mulasztásról beszélhetünk. Az embernek, élete folyamán, az emberi boldogság sokféle formáját kell megtapasztania a családban. Először ott van a kisgyermek boldogsága, aki az édesapa és édesanya karjai közt biztonságban és gondtalannak érzi magát. Növekedésével és felnőtté válásával ez a szerető férj vagy feleség boldogságává, majd később egy jó apa és anya boldogságává alakul át. Végül pedig a nagyszülők boldogsága lesz belőle, akiknek megadatik, hogy örömmel tekinthetnek felelősségteljesen élő, jól nevelt utódaikra. Az emberi boldogság minden egyes szakaszát a rendezett család biztosítja.

A család Isten intézménye. Ezért az embernek nem áll módjában megszüntetni a családot. Az Egyház ezekkel a szavakkal áldja meg az ifjú párt: „Istenünk, te rendelted az asszonyt a férfi mellé, és erre a legősibb emberi közösségre áldást adtál, s bár megbüntetted ősszüleink vétkét, és vízözönnel sújtottad a bűnös világot, ez az áldás mindvégig megmarad". Az Egyház ezzel az imával megvallja, hogy a család Istennek olyan intézménye, amelynek létjogosultsága van a világban. De nem biztos, hogy fennmarad Európában. Habár az ember nem tudja megszüntetni, de meg tudja csonkítani, és éppen ez történik napjainkban. A családi élet felbomlasztásával értéktelenné válik az emberi boldogság, amely éppen a családban juthat el földi tökéletességre. Így veszélybe kerül az élet és kezdetét veszi a halál kultúrája. A halál kultúrájának szószólói agyafúrt eszközöket használnak arra, hogy létjogosultságot adjanak neki. Az önmagukban nemes fogalmakhoz teljesen új és ellenkező, tehát megalázó tartalmat rendelnek. „Emberi jogokról” és a „gyermekek jogairól” beszélnek, de ezekbe a jogokba olyasmiket is be akarnak építeni, amelyek ártanak az embereknek is és a gyermekeknek is. Az általuk erőltetett „gyermeki jogok” leple alatt az apa és az anya nem nevelheti felelősségteljesen a gyermekét. Ugyanakkor a nevelésre való jog a gyermek Istentől kapott természetes joga.

A halál kultúrájának hirdetői egy újabb, a „gender ideológiával” hozakodnak elő. Ennek nevében az ún. „nemek azonosságát” hirdetik. Az, aki először hallja ezt a kifejezést, azt gondolhatja, hogy a férfi és a nő jogainak egyenlőségéről és azonos méltóságáról van szó. Ám az ő értelmezésükben a „nemek azonossága” egészen mást jelent. Meg akarnak minket győzni arról, hogy a természetből eredően egyikünk sem létezik mint férfi, vagy mint nő. Vagyis a férfit meg akarják fosztani férfi identitásától, a nőt női identitásától, a családot a család identitásától, hogy a férfi ne érezze magát férfinak, a nő pedig nőnek, és a házasság ne legyen többé a férfinak és a nőnek Isten által megáldott kizárólagos közössége, hanem a házasság szintjére akarják emelni két férfi vagy két nő kapcsolatát is. Így jön létre egyféle Szodomára emlékeztető képződmény, ami ellenkezik Isten akaratával és magára vonja Isten büntetését.

Nemes jelszavak kihasználásával akarják elérni a társadalom életében a családi élet felbomlását. Nem más ez, mint az ember istenkáromló lázadása a Teremtő ellen. Isten a saját képmására teremtett bennünket. A férfi a Teremtőtől a férfi méltóságát, a nő a nő méltóságát, a család a család méltóságát kapta. Ebből ered aztán a nemzet méltósága is. Ezt akarják a halál kultúrájának és a gender ideológiának támogatói nemes jelszavak hangoztatásával megsemmisíteni. Az olyan kifejezések, mint a férfi, férj, apa, lovag vagy gentleman, elfogadhatatlanok a számukra. Ugyanez vonatkozik a nő, feleség, anya kifejezésekre is. Az a nemzet, ahol ez sikerül nekik, elveszíti Isten és a világ előtti méltóságát.

Sok ország képviselői – érthetetlen oknál fogva – meghunyászkodnak a halál kultúrájának hirdetői előtt, és a törvényhozás segítségével, néha a józan ésszel is ellenkezve, szabad utat nyitnak nekik. Ezeknek nincs erkölcsi büszkeségük, és népüket nemcsak a méltóságától fosztják meg, hanem az ilyen törvények által pusztulásra ítélik. Elveszítik ugyanis az alapvető életérzést, az önfenntartást érzését. Az ilyen veszélyek előjeleit már nálunk is észleljük.

Tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki azoknak az intézményeknek és egyéneknek, akik tudatában vannak ennek a közeledő veszélynek, és a család és az élet kultúrájának érdekében megszervezték Kassán a Menetelést az életért. Tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki azoknak is, aki támogatták ezt a menetelést, és így tettek tanúságot arról, hogy a család intézményének megmentése fontos dolog a számukra.

A menetelés az életért felhívás, buzdítás és erkölcsi támogatás volt az államhatóságok számára, hogy ne féljenek megvédeni népünk méltóságát és életképességét. A valóság azonban az, hogy ezt a felhívást figyelmen kívül hagyták, ami azt jelenti, hogy a halál kultúráját már magukévá tették, hiszen a hirdetőinek továbbra is nagy mozgásteret és támogatást biztosítanak. A „nemek azonosságának” aktivistái nem adják fel, hanem a megfelelő alkalmat várják arra, hogy a törvényhozás segítségével a kezükbe kaparinthassák az oktatás és nevelés folyamatát is, és ezt a „szodomai ideológiát” bevezethessék az iskolai és óvodai nevelésbe. Olyan nevelési folyamatról volna szó, amely a gyermeket nemcsak megfosztaná a méltóságától, hanem erkölcsileg és pszichikailag is nyomorékká tenné. A gyermeknek nem adná meg azt a lehetőséget, hogy érett férfivé és érett nővé fejlődjön. Erre a szörnyű rombolásra a tanítókat akarják felhasználni. Valamikor arra használták fel a tanítót, hogy a szülők akarata ellenére ráerőltesse a gyerekekre az ateizmust, ma viszont még rosszabb a helyzet. A halál kultúrájának hirdetőit erőteljesen támogatják a médiák is. Ne hagyjuk magunkat félrevezetni és befolyásolni általuk.

A halál kultúrája valóban fenyegeti a nemzet létét. Ilyen vészhelyzetben az előző nemzedékek nem haboztak a haza érdekében az életüket is feláldozni. Részünkről egyelőre nem kell ekkora áldozatot hozni, ám legyünk éberek. Elővigyázatosságra hívjuk fel a hatalmon lévőket minden szinten, a szülőket, az iskolai önkormányzatokat és minden jó szándékú embert. A halál kultúráját már a csírájában utasítsuk vissza. Bármilyen választás esetén csupán olyan jelöltre voksoljunk, aki elutasítja a halál kultúráját. Ellenkező esetben lebecsülnénk azokat az őseinket, aki a haza érdekében az életüket áldozták.

Ebben az adventi és karácsonyi időben Isten egyértelműen a tudtunkra adja, mit jelent számára a család. Amikor Fiát a világba küldte, nem arról gondoskodott, hogy előkelő palotában szülessen meg, vagy hogy válogatott ételekben dúslakodjon, hanem arról gondoskodott, hogy Fia rendezett családi körülmények között jöjjön a világra és nevelkedjék. A názáreti család láttán tegyünk meg a családok érdekében minden tőlünk telhetőt. Amint a názáreti család úgy védte meg gyermekét, hogy Egyiptomba menekült, mi is kötelesek vagyunk mindenáron megóvni gyermekeinket a veszélyes „gender ideológiától”.

Abban a reményben, hogy az élet és a család kérdésében helyes álláspontra helyezkedtek, áldásunkat adjuk rátok.

Szlovákia püspökei

ujszo.com/Magyar Kurír