Szolgálat és odaadás – A Karitász állami elismerésben részesült igazgatóhelyettesének gondolatai

Egy díj, egy kitüntetés mindig megtiszteltetés, de nem a személyes büszkeség miatt, sokkal inkább, mert előtérbe kerülhet a cél, amiért dolgozol, amit küldetésednek érzel, ez pedig mások szolgálata. Ilyenkor egy közösség kapja az elismerést, a társaid, az önzetlen önkéntesek, akik sokszor a háttérből, áldozatot vállalva és gyakran a nehezebb részét is szívből végzik.

Hálás vagyok azért, mert részese lehetek ennek az egyébként gyakran elfeledett szolgálatnak, a Karitász közösségének és hálás vagyok az önkéntesekért, munkatársaimért, akikkel együtt megyünk az úton és hálás mindenkiért, aki csatlakozik bármilyen módon hozzánk, hiszen ez egy közös szolgálat, egy folyamatos összefogás. Sokan tesznek valamit másokért és sok ember munkája van benne egy humanitárius segélyakcióban vagy egy szociális intézmény működésében. Közel tízezer önkéntes és szakember alkotja a Karitász közösségét országszerte, akik egész évben végzik ezt a szeretetszolgálatot.

Hálás vagyok minden pillanatért, amit közösen velük töltök, a segítőkért, a kárpátaljai utakért, a katasztrófák helyszínén történt összefogásért, vagy az orvosmissziós csapatért, a hátrányos helyzetű falvakban mindennap a gyerekekkel és családokkal dolgozókért, azokért, akik biztosítják a pénzügyi hátteret, akik a kevésbé sem látványos adminisztrációt végzik, a kutató mentőkért és az egész évben a rászorulókat segítő plébániai önkéntesekért. Hálás vagyok a sok tapasztalatért és mindazért, amit azon embertársainktól tanultunk, akiken mi próbálunk segíteni, s közben lassan rájövünk, hogy ők is segítenek nekünk, mégpedig másképpen látni a világot, fejlődni a szeretetben és elhagyni az előítéleteinket, rájönni arra, hogy mi a felebarát szó igazi jelentése. Büszke és hálás vagyok mindenkiért, aki bármilyen szerepet betöltött abban, hogy a szeretet csodája nap mint nap létrejöhessen, akár látható siker formájában, akár gyakran láthatatlan módon, a kamerák, fényképezőgépek jelenléte nélkül az emberek között, amikor a vaku helyett a másokért áldozatot vállaló szeretet jele villan fel.

Forrás: Zagyva Richárd/Katolikus Karitász

Fotó: Merényi Zita; Vermes Tibor

Magyar Kurír