A Szolidaritás Éjszakája Szegeden

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szolidaritás Éjszakáját minden évben az úgynevezett „krízisidőszak” legelején, novemberben rendezik meg a Szegeden működő szociális szolgáltatásokat nyújtó önkormányzati, civil és egyházi szervezetek a belváros frekventált terein.

A tizenegy évvel ezelőtt indult kezdeményezés mára a szervezők, a munkájukat támogató önkéntesek, valamint a hajléktalanok várva várt eseményévé nőtte ki magát. A Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség minden alkalommal meleg étellel, teával, adományokkal és néhány jó szóval várja a rászorulókat és természetesen azokat is, akik szeretnének, de a hétköznapokban nem mernek kérdezni az utcán, padokon üldögélő emberektől.

Ebben az évben is vidám közösség gyűlt össze a Dóm téren Szent Erzsébet ünnepének estéjén: a fedél nélküliek közül legtöbben csak jó kedélyűen beszélgettek a vacsorához felállított sörasztaloknál, míg mások pingpongozással múlatták az időt. 

Balogh Rita egyetemi hallgató szeptember óta önkéntes munkát vállal a lelkészség keddi ételosztásában, de a Szolidaritás Éjszakájához most csatlakozott először. Úgy beszélt karitatív tevékenységéről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hiszen számára az is. Szeret másokon segíteni, történjen az bármilyen apró megmozdulás vagy rendezvény keretén belül.

„Úgy veszem észre, a korosztályom nem foglalkozik eleget a hajléktalankérdéssel. Gyakran elmennek a rászorulók mellett az utcán, és sokan talán nem is akarnak az ember mögé látni. A keddi ételosztásokon gyakran találkozunk megdöbbentő sorsokkal, az egyik ilyen volt annak a hajléktalannak az esete, aki elmesélte, valójában lenne hol laknia, csak a gyerekei kitúrták a házából” – mondta Balogh Rita. 

„Sokszor elég egy jó szó, egy kedves gesztus, és feltárul egy egészen elképesztő emberi sors. Nem egy diplomás vagy akár többdiplomás ember él az utcán. Nehéz lenne megítélni, hogy a hajléktalanok száma hogyan alakult az elmúlt időszakban, de úgy gondolom, nem lehet a hajléktalanságot élesen elválasztani a szegénységtől. Ugyanakkor mégis van különbség, hiszen vannak olyan rászorulók, akik nem fognak ilyen rendezvényre ellátogatni, mint a Szolidaritás Éjszakája, mert nem akarják, hogy egy sorba vegyék őket a hajléktalanokkal” – mondta Lengyel András főszervező, aki négy éve foglalkozik a fedél nélküliek segítésével.

Rámutatott: nehéz definiálni a hajléktalanságot, a gyakorta használt „szociális probléma” kifejezést is elvontnak tartja, hiszen nem problémaként, hanem megoldásra váró feladatként tekint a kérdésre.

„A feladatunk az, hogy emberként bánjunk velük, hogy az ilyen alkalmakon együtt legyünk, jó hangulatban töltsük el az időt, és felkínáljuk a lehetőséget azoknak, akik többet szeretnének megtudni a hajléktalanokról” – hangsúlyozta Lengyel András.

Tavaly mintegy ötven fedél nélküli vett részt a Szolidaritás Éjszakáján, s sokan közülük éltek a lehetőséggel, és részt vettek az úgynevezett „élő könyvtár” sorozatban is. A program célja az volt, hogy mint könyveket, az érdeklődők „kikölcsönözhették” a hajléktalanokat néhány percre, hogy beszélgessenek velük sorsukról. 

Forrás és fotó: Szegedma.hu

Magyar Kurír