A Társaság magyar alapítású női szerzetesrend, amely 1923. május 12-én Fogolykiváltó Szűzanya (María de las Mercedes) oltalma alatt alakult Budapesten. Az év folyamán több olyan helyen, ahol a társaság tagjai élnek, megemlékezéseket, hálaadásokat tartottunk a százéves jubileum kapcsán.
A Szombathelyi Egyházmegyében a ’30-as évektől éltek testvérek, folyamatosan a szétszóratás (a szocializmus) évei alatt is. Illő és helyénvaló volt tehát a hálaadás, amelyet a szőllősi Jézus Szíve templomban tartottunk. Molnár Szabolcs plébános készséggel rendelkezésünkre bocsátotta a teret, s mindenben segítségünkre volt. Az egyházmegyében szolgáló hat testvérrel együtt ünnepeltek Budapesten, Kaposváron, Tiszafüreden szolgáló testvérek, jelenlétükkel gazdagítva a hála és Isten dicsőítésének alkalmát. A rend öt országban működik, így „nem meglepő”, hogy Kubából is jelen tudott lenni két testvér.
A dicsőítő bevezetés után előadásokra és filmvetítésekre került sor. Soós Viktor Attila történész, a rendi közösség régi jóbarátja előadásában Slachta Margitnak, a társaság alapítójának a 20. század történelmi eseményeiben betöltött szerepéről szólt. Margit testvér – aki 1920–22, majd 1945–47 és ’47–49 között országgyűlési képviselő is volt – politikai pályája során mindig az erkölcsi törvények, az isteni igazság megvalósítása alapján állt. Jó volt külső szemlélőtől hallani az egybecsengést Ferenc pápa tanítása és a testvérek mai szolgálatai, életmódja között is.
A rövid szünet után Németh Emma, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi kerületének elöljárója tartott előadást a szociális testvéri karizma mai időkben történő megvalósulásáról. Szolgálataink sokfélék, mint ahogy „nincs két egyforma falevél, így testvér sem”. Előadásában említést tett arról, hogy számos testvér kapta ebben az egyházmegyében a hivatását, s szolgál vagy szolgált évekig más vidékeken.
A hálaadó püspöki szentmise este 6 órakor kezdődött, amelyen a megyéspüspökkel számos atya koncelebrált, azok is, akiknek plébániáján a testvérek élnek, dolgoznak. Székely János megyéspüspök beszédében kiemelte, milyen sokrétű szolgálatot végeznek a testvérek egyházmegyénkben. Margit testvérnek egy álmát idézte („bárcsak a Szentlélek tüzétől lángokban állnának a kápolnáink”), mintha ezen a délutánon itt is „lángokban állt volna a templom a Szentlélek tüzétől”. A szentmisén a társaság testvérei taizéi énekekkel szolgáltak. A mise végén a „Szent Szűz tiszteletére” szóló akatisztoszt énekeltük, hiszen a mai nap a rózsafüzér hónapjának kezdete, egyúttal az „Istenszülő oltalma” görögkatolikus testvéreink liturgiájában.
Hálásak vagyunk azért a testvéri szeretetért, hogy az egyházmegyében működő minden szerzetesrendből eljöttek, akik erre időt tudtak szakítani.
A szombathelyi szociális testvérek centenáriumi ünnepe új lendületet, biztatást adott a társaságnak adott karizma erejében való szolgálathoz, az Istennek egyenként is odaszentelt életünk megújításához.
Szöveg: Pomeisl Mária SSS
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria