Szudáni szerzetes: Több százezer embert éhhalál fenyeget az országban

Szudánban a kormányhadsereg és a szövetséges milíciák az elmúlt napokban visszafoglalták az elnöki palotát, a központi bankot és más stratégiai épületeket, amelyeket korábban az RFS félkatonai szervezet foglalt el a fővárosban, Kartúmban.

Közel két évvel a konfliktus kezdete után „a helyzet normalizálódásáról beszélni még korainak tűnik” – jelentette ki Angelo Giorgetti atya, a komboniánius rend generális ökonómusa, aki 2003 és 2019 között tartományfőnöki feladatokat is ellátott Szudánban. A szudáni elfeledett háború a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válsága. Kimondhatatlanul nagy az erőszak: több tízezer áldozat; több ezer nő nemi erőszakot szenvedett el, az érintettek között gyermekek is vannak; 12 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására, ami a lakosság több mint fele; 24,6 millió ember súlyos élelmiszerhiányban él; a kórházak és az egészségügyi létesítmények megsemmisültek; 17 millió gyermek számára bezárták az iskolákat. Az elmúlt napokban az ország északi részén fekvő Al-Malha városából közel 15 ezer család kényszerült elhagyni otthonát.

A komboniánus szerzeteseknek is el kellett hagyniuk az általuk vezetett iskolákat és otthonokat Kartúmban és El Obeidben, Kordofán régióban. Csak néhány szerzetestestvér maradt Port Szudánban és Kostiban, a Fehér-Nílus partjánál, Dél-Szudán irányában.

Amint visszafoglalták az elnöki palotát Kartúmban, az RSF drónokat indított, amelyek három újságíró és több katona életét kioltották. Nem világos, hogy mennyire erősek – jegyezte meg Giorgetti. – A kormányhadsereg nyomul előre, de több információra lenne szükség, így nehéz elképzelni, hogy ez fordulópontot jelenthet-e, vagy sem. Az biztos – folytatja –, hogy „ha a hadseregnek sikerül visszaszereznie Kartúmot, akkor sok embernek érdeke lesz visszatérnie és folytatnia a tevékenységeit. Nagy segítség lenne egy olyan város, ahol már nem folynak mindennapos harcok”.

Kartúmban 6-7 millió ember élt, ebből legalább 3,5 millió kényszerült lakóhelyét elhagyni. „Reméljük, hogy vissza tudnak majd térni az otthonaikba, még akkor is, ha azok félig elpusztultak” – mondta a szerzetes.

Az általános helyzet szörnyű. Az elmúlt évben az egyszerű emberek nem tudtak megélni a hétköznapi kereskedésből, nem tudták megművelni a földjeiket, így gyakorlatilag éheznek. A kórházak nem működnek. Kitelepített emberek milliói élnek nagyon bizonytalan körülmények között. Észak-Dárfúrban különösen súlyos az éhínség, és az ENSZ szerint májusra további öt területre, köztük a fővárosra is kiterjed. Idén várhatóan több mint 770 ezer gyermek szenved súlyos alultápláltságban.

Giorgetti szerint a szudáni háború nem érdekel senkit, nem beszélnek róla, pedig komoly következményei vannak. Ferenc pápa az egyetlen, aki beszédeiben mindig megemlíti az országot, még a kórházból is beszélt róla. „A konfliktusnak komoly hatásai vannak, mert nagyon nagy területet destabilizál, ami hatással van a migrációs mozgásra, a Vörös-tengerre, a Szuezi-csatornára. Megértem, hogy szinte lehetetlen, hogy újságírók odamenjenek. Nagyon kevés humanitárius szervezet van jelen, és nagyon nehéz körülmények között működnek” – jegyezte meg.

„Egy időben még sikerült leállítani a különböző törzsi csoportok közötti fegyveres harcokat, és konszenzust teremteni. Sajnos most minden csoport a saját útját járja, az egyesítő projekt kudarcot vallott. Nem tudom, hogy mi lesz a vége” – teszi hozzá szomorúan.

Nehéz megérteni, milyen nemzetközi érdekek rejlenek a konfliktus mögött. „Egyértelmű, hogy vannak külföldi érdekek, és minden bizonnyal valaki nyer a konfliktusból, mert sok fegyver érkezik – mondja a misszionárius. – Bárki is adja a fegyvereket, nyilvánvalóan akar valamit cserébe. Annak megértése azonban, hogy kik állnak a felek mögött, nagyon bonyolult. Nyilvánvaló, hogy nemzetközi szövetségeseket keresnek, hogy segítséget kapjanak tőlük. De amikor érdekek forognak kockán, a dolgok nagyon gyorsan változhatnak: óvatosnak kell lenni a sztereotípiákkal, mert a szövetségek sosem stabilak, és az államokon belül is sok érdekcsoport létezik.”

Az egyetlen dolog, ami jelenleg biztos, az a több százezer ember, akiket az éhhalál veszélye fenyeget, részben azért, mert a humanitárius segélyek bejutását akadályozzák.

Forrás: AgenSIR 

Fotó: AgenSIR; Wikipedia

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír