Szülőfalujában emlékeztek Boldog Scheffler Jánosra

Az ünnepi szentmise főcelebránsa, Reszler Mihály nagykárolyi főesperes a zsoltár gondolataival méltatta Boldog Scheffler Jánost: „Halálig küzdött Istenének törvényéért, nem félt a gonoszok szavától, mert életének alapja szilárd kőszikla volt."

A homíliában Hájtájer István börvelyi plébános Boldog Scheffler János  életszentségéről szólt, kiemelve, mennyire fontos volt számára az imádság, az égre emelt tekintet. Jézus égre emelt tekintettel imádkozott tanítványai egységéért. 'Ut omnes unum sint' – ez volt Boldog Scheffler János püspök jelmondata, aki valóban együtt volt papjaival, híveivel és rabtársaival is.

Hájtájer István kiemelte: Scheffler János nem ismert megalkuvást: „Mindig az Isten örök érvényű igazságait hirdette életével, szavaival. Amikor arra kérték a kommunista rezsim emberei, hogy írja alá a Rómától való elszakadást, nem volt hajlandó, mert jól tudta, nem ez az igazság. János püspök mindenben Isten akaratát teljesítette, mert ebben áll a lelki élet lényege.”

A szentmise végén Néma Sándor plébános megköszönte a híveknek, hogy közelről és távolról eljöttek az ünnepi szentmisére. János püspök boldoggá avatására utalva így fogalmazott: „Amikor ma világszerte leminősítik a kormányok pénzügyi politikáját, jóleső érzés, hogy Isten valakit felminősített, közülünk valakit értékesnek, értékállónak talált. Imádkoznunk kell, hogy minél hamarabb történjenek csodák, imameghallgatások, hogy legyen közülünk egy szent ott Isten országában.”

Szatmári Egyházmegye/Magyar Kurír

(mk)