Szükségünk van reményre, amely soha nem okoz csalódást – Az ukrajnai püspökök szentévi körlevele

„A remény pedig nem csal meg – Spes non confundit” (Róm 5,5)

Kedves családok! Szeretettel köszöntünk benneteket ebben a karácsonyi időszakban, és örömmel hirdetjük meg számotokra a jubileumi évet – az Úr kegyelmének különleges évét!

Rómában a Szentatya december 24-én megnyitotta a szent kaput, míg egyházmegyéinkben ez a kegyelmi év ma kezdődik. Ahogyan Jézus is meghirdette a kegyelem esztendejét szülővárosában, Názáretben, úgy mi is meghirdetjük ezt az áldott időszakot mindegyikőtöknek és minden család számára. Ferenc pápa a jubileumi évet meghirdető bullájának címéhez Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből vett szavait választotta: „A remény pedig nem csal meg”. Mindannyian érezzük, mennyire szükségünk van Isten kegyelmére, és olyan reményre, amely soha nem okoz csalódást.

Ez az isteni kegyelem Jézus Krisztus jelenléte közöttünk. Ő a mi reménységünk. Az Isten, aki emberré lett, életét adta értünk, hogy megváltson minket az önzéstől, félelemtől, magánytól és a haláltól. Feltámadása által pedig bűneink bocsánatát és a Szentlelket ajándékozta nekünk, aki megerősít minket az Atya irántunk való végtelen szeretetében, és képessé tesz arra, hogy mi is szeressük egymást. Mindez azonban hitet és őszinte vágyakozást kíván tőlünk.

A jubileumi év különleges lehetőség arra, hogy szélesebbre tárjuk szívünket Isten kegyelmének működése előtt, hogy a remény gyökeret verjen bennünk, megerősítsük a szeretet kötelékeit és elmélyítsük hitünket.

Ehhez azonban két fontos igazság elfogadására van szükség: mindannyiunkat beszennyez a bűn, és mindannyian rászorulunk a bűneink bocsánatára és a szabadulásra.

Meg kell tapasztalnunk Isten bocsánatát, és meg kell bocsátanunk egymásnak is! Oly sok az elkeseredett, reményvesztett ember közöttünk, és néha magunk is úgy érezzük, a gonosz erősebb a jónál.

Nehéz keresztény szeretettel szeretni felebarátainkat, és félünk felelősséget vállalni hazánk sorsáért. Gyakran elveszítjük a jobb jövőbe vetett reményünket, ami szomorúságot, olykor agressziót vagy bűntudatot szül.

Kedves családok! Isten mindezt tudja. Látja szívünket, és szeretete nem szűnik meg irántunk. Életünkbe elküldi Jézus Krisztust, a Megváltót, aki képes meggyógyítani szívünket és megbocsátani bűneinket. Ne féljetek az igazságtól, még ha fájdalmas is, mert van Valaki, aki képes minden bűnünket megbocsátani és megújítani bennünket! Gyengeségeinkből Isten kegyelme által születhet irgalom, megértés és kölcsönös megbocsátás.

Ferenc pápa, amikor megnyitotta az Egyház életének jelentős eseményét, a szinódust, ezt mondta: „Nem haladhatunk tovább, ha nem ismerjük el, hogy bűnösök vagyunk, és nem kérünk bocsánatot.” A mai második olvasmányban pedig ezt hallottuk: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak” (Kol 3,12–13). Ez a buzdítás hozzánk is szól itt, Ukrajnában, és minden családhoz.

Ezért arra hívunk benneteket, térjetek meg, forduljatok az Irgalmas Istenhez, adjátok át neki félelmeiteket, magányotokat, önzéseteket és bűntudatotokat. Ő az, aki ismer mindannyiunkat név szerint, és végtelen szeretettel fordul hozzánk. Forduljatok a gyónás szentségéhez, és osszátok meg azokkal is ezt az örömhírt, akik még nem ismerik! Tudassátok velük, hogy létezik a bűnök bocsánata, és van Megváltó, aki helyreállítja emberi méltóságunkat!

A jubileumi év mindig különleges búcsúkkal jár együtt.

A búcsú igazsága mély hiten alapul abban, hogy Isten kegyelme erősebb minden bűnünknél, és képes begyógyítani a bűn által okozott sebeket. Már 1345-ben VI. Kelemen pápa így írt: „Krisztus nem mulandó aranyért és ezüstért, hanem drága Vérével váltott meg minket, amely az Egyház számára kimeríthetetlen kincs. Ennek a kincsnek a gyarapodásához hozzájárul a Boldogságos Szűz Mária és minden szent érdeme… Valóban, ezt a kincset az Egyház nem rejtette el, hanem a hívők között szétosztotta Szent Péter és utódai, a mennyország kulcsainak őrzői által, és elrendelte, hogy irgalmasan osszák meg… a bűneiket megbánó és őszintén sajnáló hívekkel, a büntetések teljes, illetve részleges elengedésére.”

A belső elhatározás és meggyőződés, hogy elutasítjuk a bűn iránti minden ragaszkodásunkat, és valóban Istennel akarunk élni, lehetővé teszi, hogy Isten kegyelme munkálkodjon bennünk.

A búcsú nem egy „rövid út”, amely helyettesítené a megtérést és az élet megváltoztatását. Éppen ellenkezőleg, segít bennünket a megtérésben, a bűnök és azok következményeinek jóvátételében, amelyeket önmagunknak és másoknak okoztunk.

Ezért használjuk ki mindannyian ezt a kegyelmi időszakot: valljuk meg bűneinket, fogadjuk el Isten megbocsátó és gyógyító szeretetét, és

ajándékozzunk egymásnak megbocsátást!

A római bazilikák mellett minden egyházmegyében különleges helyek a Mária-kegyhelyek, ahová elzarándokolhatunk a jubileumi búcsúk elnyeréséért. Ezeken a helyeken Mária, Égi Édesanyánk vár ránk, hogy megtérésünkben és a bűn okozta sebek gyógyulásában segítsen bennünket. Itt tapasztalhatjuk meg, amit a tizenkét éves Jézus tanít a mai evangéliumban: életünk legfontosabb célja az Atya házában való tartózkodás, Isten közelsége.

Kedves családok! Azt kívánjuk Nektek, amit Ferenc pápa a jubileumi év meghirdetésére közzétett bullájában ír: „Engedjük, hogy a remény már most magával ragadjon bennünket, és rajtunk keresztül átragadjon mindazokra, akiknek szüksége van rá. Életünk mondja nekik: »Bízzál az Úrban, légy erős, legyen bátor a szíved, és bízzál az Úrban!«” (Zsolt 27,14). A remény ereje töltse be jelenünket, miközben bizalommal várjuk Jézus Krisztus visszatérését, akinek dicsőség legyen most és mindörökké.

Szívből megáldanak benneteket az ukrajnai római katolikus egyház pásztorai.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír