Szűz Mária mennybevétele – Nagyboldogasszony

Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételének” nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Ahogy az evangéliumban olvashatjuk „azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik” (Lk 8,21). A mai kor embere számára is fontos ez az üzenet, mert ha figyelmesen hallgatjuk Krisztus tanítását az evangéliumon keresztül, és azt a mindennapokban megvalósítjuk, akkor Szűz Mária nyomában járhatunk életünk útján és érezhetjük Égi Édesanyánk ránk sugárzó szeretetét. Imáinkban forduljunk hozzá bizalommal, mert ő segít nekünk, és fia, Jézus elé viszi kéréseinket.

Magyarországon Nagyboldogasszony olyan kötelező ünnep (a katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő), amely nem szükségszerűen esik vasárnapra.

Hazánkban több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.

Forrás és fotó: MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír