Szűz Mária Szent Nevének búcsúünnepét tartották a máriakéméndi kegyhelyen

A kegytemplomban tartott búcsúi szentmisén részt vett a Tolna Megyei Integrált Szociális Intézmények tíz lakóotthonának háromszáz lakója, valamint az otthonok munkatársai, akik Szekszárd, Bonyhád, Bátaszék, Dunaföldvár, Bölcske, Tengelic, Pincehely, Regöly, Belecska és Pálfa településekről érkeztek. Az ünnepen jelen voltak a helyi – máriakéméndi és szederkényi – hívek is.

A település plébánosa, Bukovics István köszöntötte a szentmisén koncelebráló atyákat, a híveket és a zarándokokat, majd egy tanúságos történetet osztott meg a hívekkel: egy kisfiú feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy a hozzá vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető nassolni- és innivalót bepakolta hátizsákjába, és elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit. A néni egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra, kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni valamit, hogy igyon, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Fogott egy pogácsát, és odaadta neki. A néni hálásan elfogadta, és a fiúra mosolygott. A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért üdítővel is megkínálta a nénit, aki újra rámosolygott, talán még sugárzóbban, mint előtte. A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak, de egy szót sem szóltak egymáshoz. Késő délután volt már, amikor hazaindult a kisfiú. Ment néhány lépést, megállt, visszasétált a nénihez, és átölelte. A néni a legszebb mosolyával ajándékozta meg. Amikor a fiú hazatért, édesanyja különös mosolyt látott az arcán, és megkérdezte: „Mi történt ma veled, hogy ilyen boldog vagy?” A kisfiú így válaszolt:

Istennel uzsonnáztam, akinek csodálatos a mosolya.”

Horváth Sándor szentbeszédében kifejtette, hogy hazánkban a Mária-tisztelet évszázadokon át mennyire fontos volt, és ma is az a hívek közösségének. A Boldogságos Szűz Mária gyakran gyerekeknek jelent meg, akik még nyitottak ajándékának befogadására.

Az anyai szív is mindenre képes, s gyermekének akkor is megbocsájt, ha letér az Istenhez vezető útról. Életünk nehéz szakaszaiban Máriához fohászkodunk; ezért is vannak a kegytemplom falán a hálatáblák, mert régen így fejezték ki tiszteletüket az ide zarándoklók – idézte fel a szép szokást a nagydorogi plébános.

A szentmise után agapé várta a zarándokokat, akik közül többen a templomban maradtak a délután további részében csendes imára és elmélkedésre; mások elzarándokoltak a kegyhely Templom-forrásához, amely még e rendkívül aszályos évben is ellátja friss forrásvízzel az ide érkezőket.

Évszázadok óta úgy tartják, hogy Máriakéménden búcsúnapkor sosem esik az eső, és a kéméndi Szűzanya mindig kegyelmébe fogadja az ide érkezőket. Idén sem volt ez másként.

Szöveg és fotó: Biki Endre Gábor, a máriakéméndi kegytemplom gondnoka

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír