Szűz Mária a szeretet kötelékével fűz egybe minket – A karizmák ünnepe Máriaremetén

Az elmúlt napok borús időjárása, gyakori esőzései után ma délelőtt végre ragyogóan sütött a nap. Több száz hívő gyűlt össze Máriaremetén, sokan családostul érkeztek.

A megjelenteket az ünnepi rendezvény koordinátora, Kunszabó Zoltán állandó diakónus köszöntötte. „Azért gyűltünk egybe, hogy a kiáradó Szentlélek töltse be a szívünket. Pünkösd nélkül nincs kereszténység, a megtestesülés, a megváltás mind a pünkösdre irányul, hogy az Isten és az ember újra egyesülhessen, mély és bensőséges módon – szögezte le Kunszabó Zoltán. – Jézus szinte parancsba adja nekünk, vegyétek a Szentlelket! Szent Pál pedig: teljetek el a Szentlélekkel! Ahhoz, hogy megteljünk a Szentlélekkel, meg kell nyitnunk a szemünket és a szívünket, hogy valóban megtapasztalhassuk az Ő szeretetét.”

A hívek üdvözlését követően Kunszabó Zoltán Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspökkel beszélgetett, kiemelve a Szentlélekre való nyitottságát, a Lélekből táplálkozó szolgálatát.

Mohos Gábor kifejtette, az Istennel való közösség ajándéka meghívás egy közös útra, kalandra, hogy életünk útját ezentúl mindig Istennel együtt járjuk. Isten az élet forrása, Atya, Fiú és Szentlélek, aki szeretne velünk együtt lenni, bennünk lakni. Szeretné, ha figyelnénk rá. Nekünk is lényegesek az emberi kapcsolatok, hogy fontosak legyünk valakinek, szép és jó dolgokat tegyünk együtt. Isten is szeretne velünk lenni, közösségben, ezért lett emberré, ezért van velünk Jézus az Oltáriszentségben.

Azért küldte el a Szentlelket, hogy szívünkben is állandóan ott visszhangozzék az Ő szava, jelenléte, de ez csak úgy működik, ha figyelünk rá, ha hívjuk, ha fontos nekünk a vele való közösség. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy a Szentlélek egyszer leszállt ránk, és attól kezdve nekünk nincs semmi dolgunk. Az emberi kapcsolatok is elhalnak, ha nem ápoljuk őket.

A Szentlélek arra vágyódik, hogy betöltsön bennünket. Az Istennel való élet folyamatos növekedés, csak akkor tud kibontakozni, ha ott van a szívünkben a vágy, a figyelem Istennek, az Ő jelenlétének a jeleire.

A Szentlélek szeretne újra és újra meglepni bennünket, de ezt csak akkor tudja megtenni, ha figyelünk rá, megnyitjuk előtte a szívünket. Erre a leghatékonyabb segítség, ha rendszeresen szentgyónáshoz járulunk, mert a bűn az, ami teljesen elhomályosítja a lelki látásunkat. Ezért kell folyamatosan kérnünk a Szentlélek megvilágosító kegyelmét. A Lélek kegyelmével felismerhetjük azt is, hogy miért hív meg bennünket Isten abba az élethelyzetbe, amiben éppen vagyunk. Ha figyelünk a Lélek jelenlétére, észrevehetjük, hogy mindig jelen van az életünkben, még az olyan apró dolgokban is, hogy hol tudunk leparkolni a kocsinkkal.

Egy ötgyermekes házaspár, Veres Szabolcs és Veres Rita arról tettek tanúságot, hogyan van jelen életükben a Szentlélek. A férj a felkapcsolt lámpához hasonlította azt, amikor az ember engedi működni az életében a Szentlelket: elmúlik a sötétség, és mindent betöltő fénylő világosság lesz. Rita asszony szerint a Szentlélek csöndesen van jelen az életünkben, meg kell hallanunk a szeretet sugallatát. Mindketten kiemelték: az, hogy az öt gyermekük és a munkájuk mellett – Szabolcs vezető beosztásban dolgozik – is van idejük evangelizálni, nem az ő érdemük, hanem a Szentléleké, isteni kegyelem. Mint ahogyan az is, hogy huszonkét éve élnek házasságban, kapcsolatuk fokozatosan fejlődött, elfogadják egymást, gyengeségeikkel együtt, mindenben támaszai egymásnak.

A rendezvényen természetesen szó esett a szeptemberi, budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról is. Mohos Gábor, a NEK titkárság vezetője, Fábry Kornél, a NEK titkára és Ernyey Áron, a NEK rendezvényirodájának vezetője részletesen ismertették a programot, amely megtalálható a kongresszus honlapján is.

Fábry Kornél leszögezte:

a NEK fantasztikus, nemzetközi lelkigyakorlat lesz, amelyre várnak minden jóakaratú embert, hogy együtt ünnepeljék az Oltáriszentségben velünk jelen lévő Krisztust.

Mohos Gábor minden hívőt arra hív, hogy a kongresszus két utolsó, hétvégére eső napján mindenképpen legyen személyesen is jelen. Természetesen lehet, hogy valaki különböző okok miatt akadályoztatva lesz, de aki kényelemből marad távol, az mulasztást követ el. Gondoljunk arra, hogy Jézus mit szenvedett értünk, azért hogy üdvözítsen minket. Az Oltáriszentségben azóta is itt van velünk, és mi ezen a kongresszuson teszünk tanúságot, adunk neki hálát azért, hogy megváltott minket. Az egész világ előtt kell megvallanunk őt. Ez katolikus hitünkből fakadó kötelességünk, amit nagyon komolyan kell vennünk.

Ernyey Áron az önkéntesek szerepét emelte ki, elmondta, továbbra is várják jelentkezésüket.

* * *

Déli tizenkét órai kezdettel Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be ünnepi szentmisét, melyen Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, Mohos Gábor segédpüspök és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papsága koncelebrált.

A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Ma ünnepeljük Szűz Máriának, mint az Egyház édesanyjának emléknapját. Nagy öröm számomra, hogy együtt lehetünk.

Kérjük mindannyiunk számára a Szentlelket, hogy újult erővel és lendülettel folytathassuk küldetésünket.

A mai evangéliumban hallottuk Jézus szavait, amelyeket a kereszten mondott. János apostolhoz fordulva így szólt: „Íme a te anyád”, Szűz Máriának pedig azt mondta: „Íme a te fiad”. Szűz Mária tisztelete a kezdet kezdetétől eleven volt az Egyházban. Az Efezusi Zsinat 431-ben kijelentette, hogy Szűz Mária valóságos Istenszülő. Az első évezred során mégsem használták Szűz Máriára az Egyház édesanyja címet. Pedig a gondolat akkor is közel állt az emberek szívéhez. Párhuzamot láttak Éva és Mária között. Évát a Teremtés könyve minden élők anyjának nevezte (vö. Ter 3,20). Mária pedig ott állt édesanyaként a Krisztusban megújuló emberiség, az Egyház kezdeténél. Már Szent Pálnál felmerült a gondolat, hogy Krisztus Testének tagjai vagyunk. Ha pedig Mária Krisztus édesanyja, hogyan ne volna édesanyja Testének, az Egyháznak is.

Ezt azonban csak a középkorban kezdték határozottabban is kifejteni. Megjelenik az Egyház Édesanyja cím egyes imádságokban, himnuszokban. Szent Antoninus firenzei püspök az 1400-as években éppen János evangéliuma alapján (Jn 19,27) ezeket a szavakat tulajdonítja a szenvedő Jézusnak: „Íme a te anyád, ó Sion. Ó Egyház, azt akarom, hogy az én édesanyám a te anyád legyen. Nekem vér szerinti anyám, neked lelki édesanyád legyen”. XIV. Benedek pápa 1748-ban hangsúlyozta, hogy Szűz Máriát, mint szerető édesanyát hagyta a haldokló Jézus az Egyházra. (XIII. Leó pápa pedig a XIX. század végén kifejezetten azt írja egy enciklikájában, hogy Szűz Mária az Egyház valóságos édesanyja) A későbbi pápák is használják ezt a címet Máriára. Szent VI. Pál pedig a II. Vatikáni Zsinat végén többször is az Egyház Anyjának nevezte Szűz Máriát és hangsúlyozta, hogy őt ezzel a névvel méltán tisztelhetjük. Maga a Zsinat is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Volt, akinek a számára ez a cím szokatlanul hangzott, mások attól féltek, hogy más felekezetű keresztények rosszul fogják értelmezni. Úgy gondolják esetleg, hogy eszerint Mária személye különbözik az Egyháztól, valójában pedig ő maga is tagja Krisztus titokzatos Testének. Végül VI. Pál pápa 1964. november 21-én a Zsinat III. ülésszakának végén ünnepélyesen kihirdette Szűz Máriának ezt a címét, vagyis hogy ő az Egyház Anyja. Ugyanezt erősítette meg VI. Pál abban a felejthetetlen dokumentumban is, amely az Isten Népének hitvallása címet viseli.

Szűz Máriának ez a címe nem elméleti meggondolásokra ösztönöz bennünket, hanem inkább vallásos életünket segíti.

A szeretet kötelékével fűz egybe minket. Tudatosítja, hogy mindannyian egy anyának gyermekei vagyunk. Sőt megerősíti bennünk az érzést, hogy az Egyház „Isten családja”, ahogyan az újabb idők pápái mondják.

Pünkösd másnapja arra emlékeztet bennünket, hogy a Szűzanya az apostolokkal együtt imádkozott a Szentlélek eljövetele előtt. Kérjük, hogy imádkozzon most is az Egyházzal együtt, hogy új Pünkösd tanúi lehessünk. Kérjük őt erre most, május végén, a Lorettói Litánia elimádkozásával. Június 5-én pedig, Úrnapja előtti szombaton vegyünk részt minél többen szentségimádáson délután 5 és 6 óra között. Csatlakozzunk az egész világot átölelő imaközösséghez. Ezzel is készülünk lelkileg az Eucharisztikus Világkongresszusra.

Kérjük hát Szűz Máriát, segítsen minket, hogy átérezzük testvéri összetartozásunkat. Járjon közben értünk, hogy egyházközségeink és családjaink újra hittel és szeretettel átjárt élő közösségek legyenek. Kérje Szent Fiától, járjon velünk, amikor örömhírét tovább akarjuk adni az egész világnak.

Amen!

A szentmise végén Erdő Péter a papi hivatásokért kért imát a hívektől. Arra biztatta a megjelenteket, hogy bátran bízzanak Istenben, és azért fohászkodott, hogy találja meg mindenki és végezze a saját, Istentől kapott keresztény hivatását.

Az ünnepi rendezvényen Csiszér László és együttese végzett zenei evangelizációt.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír