Tagle bíboros: Az amerikai nemzeti eucharisztikus kongresszus áldott élmény volt

A nemzeti eucharisztikus kongresszus az Egyesült Államokban „áldott élmény volt számomra” – mondta Luis Antonio Tagle bíboros, az Evangelizáció Dikasztériumának proprefektusa a Vatikáni Rádiónak hazatérve az eseményről, amelyen Ferenc pápa személyes képviselőjeként, pápai legátusként vett részt.

– Bíboros úr, most tért vissza az Egyesült Államokból, ahol Ön volt a pápai legátus, Ferenc pápa képviselője a nemzeti eucharisztikus kongresszuson. Mesélne az eseménnyel kapcsolatos tapasztalatairól?

– Először is ez egy áldás, egy áldott élmény volt számomra. Köszönöm a Szentatyának, hogy elküldött képviselőjeként a nemzeti eucharisztikus kongresszusra. Mindenekelőtt ismét megtapasztaltam a szó eredeti értelmében vett Egyházat, emberek összejövetelét, de nem csak azért, mert szórakozni akartak, vagy csak azért, mert közös az érdeklődésük, hanem olyan összejövetelt, amely valóban egy hívásra adott választ jelent. Érezhető volt, hogy az emberek válaszoltak Isten hívására, aki elküldte Fiát, Jézust testet öltve, és akinek jelenléte az Eucharisztiában közöttünk marad. És ő elküldte a Szentlelket, aki megérintette a szívüket lelkipásztoraik és szerzetesrendjeik és laikus mozgalmaik vagy csoportjaik hangján keresztül, hogy jöjjenek el, és válaszoljanak a hívásra, és fejezzék ki hitüket Jézus köztünk való jelenlétéről. Ezért

számomra csodálatos élmény látni az Egyházat, ahogyan tagjai Jézus nevében összegyűlnek, imádkoznak, többet akarva tanulni Isten Igéjéről

az előadásokon, a katekéziseken keresztül, és legfőképpen az eucharisztikus életük és lelkiségük által átalakult emberek tanúságtételein keresztül. Mindezt áldásként éltem meg.

– Megosztaná velünk, mi volt az üzenet, amelyet a Szentatyától az Amerikai Egyesült Államok híveinek vitt?

– A Szentatya írt nekem egy levelet – az a szokás, hogy a Szentatya levelet ír annak, akit legátusként küld bármely eseményre; ez esetben a nemzeti eucharisztikus kongresszusra. A levélen kívül volt lehetőségem személyesen is beszélni a pápával az indulásom előtt. De a levélben nagyon világos volt, hogy a Szentatya először is arra akarja bátorítani az embereket, hogy

nyerjék vissza a csodálkozás, az ámulat érzését az ajándékok, a lelki ajándékok felett, amelyeket az Eucharisztia hoz nekünk.

Ezért hangsúlyoztam homíliámban az ajándékok befogadásának megújult látásmódját, a csodálkozás érzését, hogy ennek a hatalmas ajándéknak a címzettjei lehetünk, amely nem más, mint Jézus jelenléte, aki beteljesítette a szeretet küldetését azáltal, hogy eljött közénk mint egy közülünk, kivéve a bűnt. Az ő küldetése tehát azáltal teljesedett be, hogy ő maga testet öltött ajándék. És most saját testét adja nekünk táplálékul, az örök élet zálogaként.

A Szentatya azt akarja, hogy az emberek – nemcsak azok, akik részt vettek, hanem mindenki, de különösen az Egyesült Államokban –, nyerjék vissza a rácsodálkozás és a hála érzését a kapott ajándékért. A pápa  azonnal hozzátette, hogy

miután megkapták az ajándékot, ennek az ajándéknak a szépségét át kell adniuk másoknak

– ez az eucharisztikus áhítatunk missziós dimenziója, hogy az eucharisztikus áhítatunk ne váljon Jézus és köztem lévő zárt kapcsolattá, úgy, hogy közben megfeledkezem a világról,  megfeledkezem másokról. Nem. Ha megkaptuk az ajándékot, akkor el kell indulnunk misszionálni, hogy hirdessük az örömhírt, amit láttunk, amit megízleltünk, amit megkaptunk. Tehát a pápa nekem szóló üzenetéből csak ezt a két fontos aspektust emeltem ki, amelyekről úgy gondoltam, hogy azt szerette volna, hogy a kongresszuson mindenkihez eljuttassam.

– Valójában a misszionálás és a kapott ajándék másokkal való megosztásának gondolata a folyamatban lévő nemzeti eucharisztikus megújulás része. Ebbe helyezkedett bele szélesebb értelemben az eucharisztikus kongresszus is, és ez a megújulás még mindig tart. Az elmúlt napokban és az elmúlt években szerzett tapasztalatai alapján milyen gyümölcsöket remél az Egyesült Államok Egyházában a kongresszus és az eucharisztikus megújulás következményeként?

– Természetesen Isten ajándékára, a Szentlélekre támaszkodunk, aki megindítja az emberek szívét, és Jézus Eucharisztiában való jelenlétének erejére támaszkodunk, hogy megteremjenek ezek a gyümölcsök. De reménykedve mondhatom azt is, hogy miután meghallgattam a résztvevőket – még a repülőtéren is találkoztam néhányukkal, akik szintén Indianapolisból indultak –, már látom a kongresszus során elvetett gyümölcsök növekedésének kezdetét.

Először is láttam az Úrral való megajándékozottság örömét. És remélem, hogy ezt az örömöt az emberek továbbadják majd. Mert úgy vélem, a Szentatya hangsúlyozta, hogy az evangelii gaudium, az evangélium öröme, a keresztény életünk, az Eucharisztia ünneplése

nem csupán ránk rótt kötelezettségek, hanem ajándékok számunkra, amelyeket hálával és örömmel kell fogadnunk.

És én sok örömet láttam, és remélem, hogy ez lesz az egyik gyümölcse annak, hogy az emberek meglátják, hogy Jézust követni örömteli dolog. Az is. Igen, ennek lesznek kihívásai.

Viselni fogjuk a keresztet, de örömmel. Nem magányos és sajnálkozó szívvel, hanem örömmel.

Másodszor, az is a gyümölcse, hogy bátorítja az embereket, hogy összegyűljenek, hogy együtt legyenek a szentmisén. Mert úgy hallottam, hogy a covidjárvány óta csökkent a szentmisék látogatottsága, a fizikai részvétel a szentmiséken. Remélem, ez a nagy összejövetel arra ösztönzi az embereket, hogy térjenek vissza a templomba a saját egyházközségeikben, és tapasztalják meg az Eucharisztia teljességét, hogy Jézus az ő Testeként gyűjt egybe minket. Meghallgatjuk Jézus szavát az ige liturgiájában, összegyűjtjük a föld ajándékait, az emberi munka gyümölcseit, amelyek Krisztus Testévé válnak. És miután megkaptuk az ajándékot, misszióba indulunk, de mielőtt elindulnánk, össze kell gyűlnünk. Remélem, hogy ez a kongresszus arra ösztönözte a tévénézőket, azokat, akik követték a kongresszust, hogy menjenek ki, és térjenek vissza a templomba, legyenek együtt a közösséggel, tapasztalják meg azt, hogy  ők Krisztus Teste, és együtt is menjenek misszióba.

– Bíboros úr, Ön az Evangelizáció Dikasztériuma első evangelizációval és az új részegyházakkal foglalkozó részlegének proprefektusa. Hogyan járulhat hozzá az első evangelizációhoz a megújult eucharisztikus áhítat – nemcsak az Egyesült Államokban, hanem talán az egész Egyházban is?

– Az Eucharisztia és az evangelizáció között van az, amit bensőséges kapcsolatnak nevezünk. Amikor az ősegyház tapasztalataihoz fordulunk az Úr feltámadása és mennybemenetele után, azt látjuk, hogy az ókeresztény közösségek összegyűltek, hogy meghallgassák az apostolok tanítását, és együtt törjék meg a kenyeret, és hogy megosztották javaikat, vagyonukat, különösen a szegényekkel. Az Apostolok cselekedetei szerint pedig az, hogy összegyűltek Isten Igéje nevében, a kenyértörésben, a szeretetben, ami nagyon eucharisztikus, sok ember figyelmét felkeltette, és sokan megtértek a katolikus hitre. Tehát

az eucharisztikus gyülekezet önmagában annak a jó hírnek a hirdetése, amely arról szól, hogy mit tehet Jézus egy közösséggel, milyen új életet hoz el Jézus az Eucharisztiában összegyűlt közösségnek.

Reméljük, és tanúsíthatom, hogy a világ számos részén, ahol elenyésző kisebbséget alkotnak, a keresztények lelkesek. Mérföldeket, akár napokat is gyalogolnak, hogy csatlakozzanak a közösséghez az Eucharisztia megünneplésére. És ennek az összegyűlésnek köszönhetően megújulnak és tanúságot tesznek a jó hírről a nem keresztényeknek. Néha megesik, hogy az eucharisztikus gyülekezet teszi kíváncsivá a nem keresztényeket, amit én szent kíváncsiságnak nevezek. Felteszik a kérdést: Miért és hol gyűltök össze minden vasárnap, és miért énekeltek közösen énekeket? Miért osztjátok meg még az ételeiteket is egymással? Kitárják a kapukat számunkra, hogy hirdessük, amit láttunk, hallottunk és azt, hogy megérintettük Jézust az Eucharisztiában.

– Tagle bíboros, van még valami, amit szeretne megosztani az interjú végén?

– Remélem, hogy akik az Egyesült Államok különböző részeiből elmentek a kongresszusra – mivel zarándoklatok indultak Indianapolisba –, most Indianapolisból várják, hogy lesz-e onnan kiinduló megmozdulás az ország különböző részeibe. Ez az, ahol nyitottnak kell lennünk a Szentlélekre, aki vezetni fog bennünket, hogy elvigyük Jézust oda, ahova ő akar küldeni bennünket.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News és Facebook-oldala

Magyar Kurír