Tagle bíboros kínai katolikus diákokkal ünnepelte a holdújévet Rómában

Az Egyháznak nincs saját fénye. Krisztus fényét tükrözi a világ felé, mint ahogy a hold a nap fényét tükrözi. Ezzel az egyházatyáktól vett szimbolikus képpel magyarázta Tagle bíboros, az Evangelizációs Dikasztérium prefektusa a Krisztus által az Egyházra bízott missziós munka forrását és valódi természetét.

Az egyházatyák mysterium lunae elgondolásának felidézésére a holdújév adott alkalmat, melyet a holdnaptárt használó országokban ünnepeltek február 10-én.

A kínai katolikus diákok által szervezett ünnepnek a Szent Pál Pápai Kollégium adott helyet, amelyet 1965. december 3-án, Xavéri Szent Ferenc ünnepén Szent VI. Pál pápa alapított; az Evangelizációs Dikasztérium alá tartozó intézet missziós területek papképzését végzi.

A holdújév alkalmából szervezett különleges nap fénypontja volt a Tagle bíboros által celebrált szentmise, melyet derűs hangulatú közös ebéd követett. Több tucat, római egyetemeken tanuló kínai származású pap, szerzetesnővér, szeminarista és diakónus vett részt az ünnepen, valamint két neves vendég: Fortunatus Nwachukwu érsek, az Evangelizációs Dikasztérium titkára és Samuele Sangalli atya, a helyettese.

A hold – idézte fel a bíboros homíliája vége felé, a holdújévre utalva –, különleges szerepet töltött be a korai egyházatyák elmélkedéseiben. Ezt pedig kapcsolni tudjuk az Egyház küldetéséhez, a saját küldetésünkhöz.

Egyes egyházatyák az Egyház küldetését a holdhoz hasonlították, így alakult ki a mysterium lunae metafora.

„A nap, a fény az Jézus Krisztus – magyarázta a bíboros –, és az Egyház, mint a hold, arra a fényre hagyatkozik, amely Jézustól származik. Ha elszakad a naptól, a holdnak nincs saját fénye.

Ugyanakkor a hold nem tartja meg magának a fényt, melyet a naptól kap, hanem megtöri azt a föld felé, megosztja a földdel. Azt remélem – folytatta Tagle bíboros –, hogy minden évben, amikor eljön a holdújév, mi, keresztények megújítjuk »holdküldetésünket«: Jézushoz fordulunk, Jézus fényét fogadjuk magunkhoz, és megosztjuk ezt a fényt a világgal. Jézus a lumen gentium, a népek világossága. Mi a hold vagyunk.”

*

A mysterium lunae („a hold misztériuma”) képet többször alkalmazta már Ferenc pápa is, így például akkor, amikor 2015-ös apostoli útján megérkezett az ecuadori Quitóba, vagy a 2019. április 10-i általános kihallgatáson és katekézisen.

Korábban például Szent II. János Pál pápa szőtte bele a hold képét Novo millennio ineunte kezdetű apostoli levelébe, melyet a 2000. esztendő nagy jubileuma végén, 2001. január 6-án tett közzé:

Új évszázad, új évezred kezdődik Krisztus világosságában. Ezt a fényt azonban nem mindenki látja. A mi csodálatos és ugyanakkor követelő feladatunk, hogy visszatükrözzük. A szentatyák szemlélődésében oly drága mysterium lunae ez, általa akarták megmutatni, hogy az Egyház Krisztustól, a mi Napunktól függ, s az ő fényét tükrözi vissza. Az fejeződött ki így, amit Krisztus mondott önmagáról, amikor a „világ világosságaként” mutatkozott be (Jn 8,12), és tanítványaitól is azt kérte, hogy ők is legyenek „a világ világosságává” (Mt 5,14). (54)

Az apostoli levél jegyzetei pedig Szent Ágostonhoz irányítanak: „Luna intelligitur Ecclesiae, quod suum lumen non habeat, sed ab Unigenito Filio Dei, qui multis locis in Sanctis Scripturis allegorice sol est appellatus” (Enarrationes in Psalmos 10,3.). Magyar nyelven: „A Hold úgy értendő, mint az Egyház jelképe, amely saját fénnyel nem rendelkezik, hanem Isten Egyszülött Fiától kapja fényét, akit a Szentírás több helyütt allegorikus értelemben Napnak nevez.”

Forrás: Fides.org

Fotó: Vatican Media; Tagle bíborosról szóló kép (Merényi Zita, archív)

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír