Találkozót szervezett a szerzetesi iroda a mentálhigiénés munkatársaknak

A szerzetesi iroda tárgyalójában 10 intézmény 17 mentálhigiénés munkatársa személyesen vett részt. Többen jelezték, hogy személyes részvételük nem megoldható, így az ő számukra biztosították az online bekapcsolódást.

Az MSZKI által eddig szervezett szakmai találkozókról nagyon jó visszajelzések érkeztek; sok intézményből jelezték, hogy mennyire megerősítette a kollégákat a találkozás és az együtt gondolkodás. Ezzel a biztatással indult el a mentálhigiénés munkatársak találkozójának előkészítése.

A bemutatkozásnál látták, hogy az egész ország területéről érkeztek a résztvevők; nagyrészt bentlakásos idősotthonokban, szakosított ellátást nyújtó szociális intézményekben, amellett nappali ellátásban dolgozó munkatársak. A bemutatkozásokban többször elhangzott, hogy az ellátottak köre megváltozott az elmúlt években. Az otthonokban lakók átlagéletkora 80 év felett van, és egyre súlyosabb állapotban kerülnek be az idős emberek. Ez a változás nemcsak az ápolásban, gondozásban jelent új kihívásokat, hanem a mentálhigiénés munkában is.

Az elmúlt időszak legnagyobb nehézségét a járvány egymást követő hullámai jelentették. A Covid-19-járvány kezelése nagyon sok gyakorlati kérdést vetett fel. A kijárási és látogatási tilalom szükséges volt a járvány megfékezésére, de nagy nehézséget jelentett, mivel az ellátottak be voltak zárva, és nagyon magányosnak érezték magukat.

Még élesebb volt a családtól és a régi ismerősöktől való elszakítottság; erős volt a félelem a betegségtől, a fertőzéstől és a haláltól.

A találkozó résztvevői és az online bekapcsolódók is sok személyes élményt osztottak meg a járványkezelés nehézségeivel kapcsolatban, az átélt helyzeteket felelevenítve. Úgy tapasztalták, megnőtt az igény a személyes beszélgetésekre és – amikor ez már akadályba ütközik a demencia előrehaladtával, akkor a nonverbális kommunikáció segítségével és az összes érzékszerv bevonásával – az emlékek felidézésére. Konkrét példákon keresztül mondták el a résztvevők,

hogyan használnak képeket, rajzot és egyéb manuális technikákat, illatokat, de zenét és egyházi énekeket is az emlékek előhívására, ezzel segítve a feldolgozást. Ugyanilyen fontos eszköz az ízek megnevezése, felidézése és a kóstolás is.

A megosztásban sok, lakók által készített közös munkát mutattak be, megosztották a készítés technikáját és a szükséges eszközöket. Valódi műhelymunka alakult ki. Az online bekapcsolódók képekkel és élménybeszámolóval egészítették ki az elhangzottakat. A szünetben közösen elfogyasztott ebéd alatt is folytatódott a beszélgetés, mindenkinek volt még mit elmesélnie, és örült, hogy értő fülekre talált.

A délután során az együttműködés fontosságáról folyt a szó; közös e-mail-lista segítségével fogják a továbbiakban az ötleteket és jó gyakorlatokat megosztani. A következő, októberi találkozóra már összegyűjöttek lehetséges témákat, ilyen például a kollégákkal való foglalkozás kérdése: nagyon sok a fáradt munkatárs, nagy a kiégés veszélye, szükséges egymás megerősítése és a csapatépítés.

A járvány következtében, de a megváltozott ellátotti kör miatt is több a haláleset, nagyon fontos, hogy a kollégák fel tudják dolgozni ezeket a helyzeteket.

A demens ellátottak számának növekedésével egyre hangsúlyosabb kérdés a döntési helyzet: képes-e önálló döntést hozni a lakó, és hogyan lehet azt hivatalosan kezelni? Nagyon fontos feladat emellett az otthonokban lakóknak a halálra való felkészítése, lelki megsegítése, a szerzetesi fenntartásból adódóan a spirituális feladatok koordinálása az intézményekben.

Szöveg és fotó: Formanek Tamás, MSZKI szociális intézményi tanácsadó

Forrás: Szerzetesek.hu

Magyar Kurír