Tallinnban tartották a taizéi ifjúsági találkozót

Az, hogy Tallinban tartották a találkozót, Matthew testvér szerint nem puszta véletlen, hanem erőteljes szimbólum. „Ebben az évben, a történelemnek egy ilyen kényes pillanatában, különösen fontosnak tűnt számunkra, hogy

a béke tanúiként legyünk jelen egy kis nép fővárosában, amely Európa keleti részén, Oroszországtól egy karnyújtásnyira található.”

Amikor Matthew testvér a többes számot használta, csak egyvalamire gondolt: arra a több ezer európai fiatalra, akik részt vettek a Taizéi közösség által szervezett 47., „A bizalom zarándoklata a Földön” elnevezésű találkozóján.

A keresztény ökumenikus szerzetesközösség priorja – a közösség ma mintegy nyolcvan katolikus, anglikán és protestáns testvérből áll – a vatikáni médiának hangsúlyozta: „nem azért jöttünk ide, hogy könnyű megoldásokat kínáljunk: azért vagyunk itt, hogy mindannyian együtt imádkozzunk, mindannyian keresztények. Az ima pedig jele lehet a fiatalok azon vágyának, hogy Krisztusban éljék meg a testvériséget, amely aztán az igazi békéhez vezet”.

A találkozót 1978 óta mindig más európai helyszínen rendezik meg. Az ökumenikus dimenzió az egész eseményt áthatotta ezúttal is, amit az is jelzett, hogy teljes mértékben bevonták az Észtországi Keresztény Egyházak Tanácsát: „A legnagyobb egyház az Evangélikus Egyház, de a Katolikus Egyház, valamint több ortodox és baptista egyház is együttműködött. Ez a részvétel nagyon fontos számunkra.”

Ez az ökumenizmus egyben gyakorlatias is, mivel a fiatalokat a rendezvény teljes időtartama alatt a különböző keresztény közösségek – plébániák, családok, vallási központok, iskolák – látják vendégül. „A délelőtt mindig egy imával, énekekkel, Isten Igéjének hallgatásával kezdődik. Ezután nem hiányoznak a csendben töltött percek és a megfelelő idő a fiatalok és vendéglátóik közötti beszélgetésre sem, hogy a testvériség gyökereinek mélyére hatoljanak.”

Az imák mindennap három templomban zajlottak; két evangélikus és egy baptista templomban. Délutánonként számos műhelymunka volt, amelyeket különböző témáknak szenteltek: a kultúrától a környezetvédelemig, a társadalmi elkötelezettségtől a hitben való elkötelezettségig. Az esték közös imával zárultak egy jégcsarnokban, amelyet erre az alkalomra készítettek elő.

Matthew testvér rámutatott egy gondviselésszerű egybeesésre: a 47. taizéi találkozó a 2025-ös szentév megnyitása után egy nappal kezdődött, amely a reményre összpontosít: „És tudja, hogyan akartam megcímezni levelemet, amely konkrét formát adott találkozónk központi témájának? Remélni minden reményen túl.” A szöveg egy talán szokatlan, de hatékony módszerrel íródott: az elöljáró közvetlenül és bármiféle közvetítés nélkül hallgatta meg a nehéz, olykor kétségbeejtő helyzetben élő fiatalok történeteit:

Összegyűjtöttem a Libanonban, Betlehemben, Mianmarban élők történeteit. Mert könnyű a reményről beszélni, ha az ember nyugalomban él. De ahhoz, hogy igazán megértsük, mi is az, el kell gondolkodnunk ezeken a tanúvallomásokon.”

Amit hallott, azt nem habozik csodához hasonlítani: „Ez igaz. Sikerült megértenem, hogy a hit milyen fontos szerepet játszik ezeknek a fiataloknak az életében. És azt, hogy a feltámadásba vetett hit hogyan segít nekik felismerni, hogy nem a szenvedésé és a halálé az utolsó szó. És ami aztán lenyűgözött, az az ő ellenálló képességük: mindennek ellenére próbálnak továbblépni. Számomra ez nagy kihívás.”

Matthew testvérben biztosan örökre megmarad az európai fiatalok első találkozójának emléke, amelyet a Taizéi közösség 1978-ban szervezett Párizsban. Ám azóta a világ sem a régi, ahogy a fiatalok sem. „Az elmúlt években igyekeztünk fokozni az együttműködést a helyi egyházakkal, mert ez nem a mi közösségünk taizéi találkozója, hanem egy ökumenikus esemény. Együtt szervezzük a programot.

A harminc évvel ezelőttihez képest a találkozók kisebbek lettek, de a helyi egyházak tapasztalatokban jelentősen gazdagodtak.”

Fordította: Hollósi Judit

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican Media; taize.fr

Magyar Kurír