Tanárt és tanítványt tüntettek ki – Egyházi díjban részesült Lukács László SchP és Bodonovich Jenő

Veres András püspök köszöntőjében kiemelte, hogy két életművet állítanak most példaként mások elé. Lukács László SchP munkássága során a hit és a kultúra területén alkotott kiemelkedőt, Bodonovich Jenő pedig évtizedekig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia intézményeinek alakulásában, formálódásában nyújtott jogi segítséget.

A díj ünnepélyes átadása előtt Lukács Lászlóról az alábbi méltatás hangzott el:

Lukács László 1936. július 31-én született Budapesten. Érettségi vizsgát a pesti Piarista Gimnáziumban tett 1954-ben, ezt követően, még augusztusban, belépett a piarista rendbe. Felsőfokú tanulmányait a Kalazantinum Piarista Hittudományi Főiskolán végezte 1954 és 1961 között, majd 1963-ban a Római Katolikus Hittudományi Akadémián dogmatikából, valamint az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar–angol szakán irodalomtudományból doktorált. 1959. augusztus 28-án tett örökfogadalmat. 1961. március 18-án szentelték pappá. 1981-ben a teológia doktora lett.

Több mint két évtizedig szolgált Kecskeméten, ahol kezdetben a gimnázium tanára, majd a diákotthon igazgatója volt. A piarista gimnázium igazgatói tisztét közel tíz éven át töltötte be, majd a Kalazantinum Piarista Hittudományi Főiskolán oktatott 2000-ig. Ezt követően a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola főigazgatója és dogmatikatanára volt. 2008-ig vezette az intézményt, a felsőoktatási törvény változása miatt 2006-tól már rektorként.

Lukács László atya mindig is meghatározó alakja volt a magyar katolikus médiának: 1984-től a Vigilia című katolikus folyóirat felelős kiadója, 2019 végéig főszerkesztője. 1989 és 1995 között az Új Ember katolikus hetilap felelős szerkesztője és kiadója, 1990-től tíz éven át a Magyar Kurír felelős kiadója volt. 1989 és 1995 között vezette a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Kommunikációs Irodáját, majd 1995 és 2007 között a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának konzultoraként is tevékenykedett. 1992-től nyolc éven át több neves nemzetközi teológiai társaságnak is elnökségi tagja volt.

Számos díjban, kitüntetésben részesült a rendszerváltást követően: 1990-ben a New York-i katolikus St. John Egyetem díszdoktorává választották; 1991-ben Leopold Kunschak-díjban, 1995-ben Pulitzer-díjban részesült. 1999-ben Kodály Zoltán közművelődési díjjal, 2011-ben a Pro Urbe Budapest díjjal tüntették ki.

Az öt nyelven (angol, német, francia, spanyol, latin) kiválóan beszélő és író piarista szerzetes tudományos munkássága kiemelkedő nemzetközi viszonylatban is. Közel százötven magyar és negyven idegen nyelven írt tanulmánya jelent meg, tizenöt könyv lefordításához fűződik a neve.

Teológiai munkássága mellett Lukács László atya ízig-vérig tanár maradt, aki diákjait a valódi tudás mellett emberségre, teljes értékű életre nevelte. Életét meghatározza a keresztény értékekért való kiállás, úgy, hogy közben a kommunikációt szolgálja hívők és nem hívők, katolikusok és más felekezetűek között.

*

Lukács László SchP – megköszönve a kitüntetést – idézte a rend jelmondatát: Pietas et litterae, azaz kegyesség és tudomány. Mint mondta, ez határozta meg egész életét, miután a teológiai tanulmányai mellett magyar nyelv és irodalom szakot is végzett. Hozzátette: a teológia a kinyilatkoztatás fényét felülről továbbítja az emberek felé, míg az irodalom a kultúra eszközeivel mutatja meg mindazt, ami az Úristen országából itt, a földön látszik. E kettősséget tudta tanárként is megvalósítani, amikor hittant, magyart és művészettörténetet taníthatott a kecskeméti iskolában.

* * *

Mielőtt Bodonovich Jenőnek átadta volna Veres András püspök a díjat, az alábbi méltatás hangzott el:

Bodonovich Jenő Budapesten született 1950-ben, abban a korban, amikor minden az ateista rendszert erősítette, és ezzel a keresztény hit megvallásának, gyakorlásának akadályoztatása intézményessé válhatott. Szüleivel és két testvérével együtt egyéves korában Füzesgyarmatra telepítették ki, ezt követően szülei felsőfokú végzettségüknek megfelelő munkát nem kaptak. A kitelepítés 1953. évi megszüntetése után a család Érd-Ilkamajorban talált lakóhelyet, a gyermekek itt végezték az általános iskolát. Bodonovich Jenő állami középiskolában kezdte meg tanulmányait; a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban tett érettségi után három évig betanított gyári munkásként, majd meósként dolgozott, végül 1971-ben nyert felvételt az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára. 1977-ben „cum laude” diplomázott; a későbbiekben külkereskedelmi jogi tanulmányokat is végzett. A diploma után jogtanácsosként dolgozott. 1980-ban megnősült. Felesége dr. Németh Marietta nyelvész, műfordító. Négy lánygyermeke és tíz unokája született.

A rendszerváltozás idején a Katolikus Egyház, az egyházi szervezetek és a civil szféra világi jogi kereteinek létrehozását segítette jogászként, ott, ahol addig hivatalosan a kereszténység, de a valódi közösségek sem voltak kívánatosak. 1988-ban a Nagycsaládosok Országos Egyesületének alapítója és alapszabályának kidolgozója volt, amely a háború utáni első valóban civil szervezet. Emellett a Pax Romana Fórum Egyesület magyarországi hazatelepítését is sikerrel segítette.

Dr. Sólyom László professzorral együtt alapos tanulmányban észrevételezte az egyházi érdekek védelmében az egyházak jogi szabályozására vonatkozó törvénytervezetet, sikerrel indítványozva az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, és azt, hogy a főpapi kinevezések ne függjenek állami jóváhagyástól. Az 1990. évi változások során nem vállalt politikai szerepet. Fontos volt számára, hogy 1990 után fokozatosan kiteljesedhetett jogi tevékenysége, először jogtanácsosi, majd ügyvédi munkaközösséget hozott létre, később egyéni ügyvédi irodát nyitott.

Dr. Bodonovich Jenő 1998-ban kapott állandó ügyvédi megbízást a konferenciától. Kiemelkedően látta el feladatait, közreműködve többek között a Katolikus Egyház jogi személyiségének állami elismertetésében, intézményrendszerének kialakításában, több központi intézmény alapításában, székházak vásárlásában, tulajdonjogi viták rendezésében is. Közel húsz éven keresztül szervezte és vezette az egyházmegyék ügyvédjeinek folyamatos továbbképzését biztosító éves jogászkonferenciát.

2002 és 2009 között ügyvédi tevékenysége mellett az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottságának egyik tanácsát vezette, illetve külsős oktatóként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán „Polgári jog a gyakorlatban” témakörben tartott speciálkollégiumot. 2011 és 2015 között ügyvédi tevékenységét szüneteltetve a média- és hírközlési biztosi pozíciót töltötte be. E tevékenysége során számos cikket, tanulmányt írt, mely az emberi élet, méltóság, gyermekjogok fontosságát emelte ki. 2012-től öt éven keresztül a Jogi Szakvizsga Bizottság tagja volt. A 2015. évtől ismét folytatta ügyvédi tevékenységét. 2018-ban közszolgálati biztosi kinevezést kapott, így a kormányzati szolgálati jogviszonyban foglalkoztatottak munkaügyi panaszaiban első fokon eljáró szerv tagja lehetett. 2018-tól az Országos Katolikus Rádió Alapítvány kuratóriumának elnöki feladatait is ellátja.

Bodonovich Jenő egész munkásságával tanúságot tett hitéről, bizalmáról Istenben. Hisszük, hogy tudásával, szelíd eleganciájával, bölcs derűjével a konferenciánál töltött több mint húsz év alatt maradandó értéket alkotott.

*

Bodonovich Jenő a kitüntetés átvétele után kiemelte, hogy életével, munkáságával hazáját és az Egyházát kívánta mindig szolgálni. Hangsúlyozta, mindenkinek, aki valamilyen formában segítette életpályáját, köszönettel tartozik.

Hozzátette: az első köszönet természetesen Istené, aki szerető gondoskodással kísérte végig eddigi életét. Nagy szeretettel gondol szüleire is, akik a megpróbáltatások idején is hitre nevelték őt és testvéreit. Szólt a kisközösségek hitet megtartó erejéről, illetve Futó Károly atya példamutató egyházszeretetéről, fiatalok iránti nyitottságáról. Köszönetet mondott családjának, különösen feleségének, aki gyermekeik nevelésében is oroszlánrészt vállalt, míg ő a jogászi munkában teljesedhetett ki. Megemlítette egykori iskoláját, a Kecskeméti Piarista Gimnáziumot is, ahol többek közt Lukács László is tanára volt. Az ottani tanárok oktatásának, nevelésének, példamutatatásuknak is köszönhető – mondta Bodonovich Jenő –, hogy ma tanár és tanítvány vehette át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kitüntetéseit.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír