Tanévnyitó a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen

A megnyitón felszólalt Veres András szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia új elnöke, egyben a PPKE nagykancellárja; Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Fodor György, az alapításának 380. évfordulóját ünneplő Hittudományi Kar dékánja. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora és Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem rektora. Jelen voltak a katolikus egyetem vezető oktatói, munkatársai és hallgatóinak képviselői.

Szuromi Szabolcs, a PPKE rektora beszédét, amelyben a katolikus egyetem 21. századi küldetéséről beszélt, teljes terjedelmében közöljük.

A II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúciója alapján a katolikus egyetem az egyház tanítói funkciójának kiemelkedő helye, amely az igazság keresését; a felfedezett és bizonyított igazság – igazsághoz hűséges – átadását, és mindezzel bármely létező tudományterület kutatási eredményeinek és oktatásának gazdagítását tűzi ki célul.

A katolikus egyetemek sajátos küldetése hatékony teljesítésének elengedhetetlen feltétele, hogy a székhelyük, illetve képzési helyük szerinti illetékes állami jogszabályi előírásoknak is megfelelő módon tudják végezni kutató és oktató tevékenységüket, beleértve a különböző akadémiai fokozatok állam által történő elismertségét is. Egyúttal fontos azonban az is, hogy az egyes intézmények statútumaiban rögzítettek ne sérüljenek az állami előírások következtében.

A katolikus egyetem működésének összetett felügyeleti rendszerében – amelyet elsődlegesen a Szent II. János Pál pápa (1978–2005) által 1990. augusztus 15-én kiadott Ex corde Ecclesiae apostoli konstitúció szabályoz – a legfelsőbb szerepet a Nevelésügyi Kongregáció tölti be. Ez a kompetencia a szenttudományokat oktató karok, illetve önálló szervezeti egységek tekintetében minden esetben teljesen közvetlen ellenőrzési jogot jelent. Az egyetem más tudományokat oktató szervezete, működése, valamint az oktatás tartalma felett – megtartva az Ex corde Ecclesiae-ben rögzített tudományos kutatás szabadságának kereteit – közvetett ellenőrzést jelent, amelyre példa az egyetem működéséről bekért jelentés, az újabb karok megalapításának engedélyezése. Ez az alapja annak a szilárd elvnek, hogy semmi sem indokolhatja a katolikus egyetem identitásától való eltávolodást vagy a katolikus tanítással össze nem egyeztethető oktatást és kutatást, valamint az Egyház fegyelmi előírásainak az elutasítását az intézmény által. Ezt a helyzetet jelentősen segíti az Apostoli Szentszék akkreditációs bizottságának, az Aveprónak a felsőoktatási minőségbiztosítási működése.

A katolikus egyetem tehát a tudományos képzés és kutatás területén a legmagasabb szinten elhelyezkedő olyan intézmény, amelynek az egyetemi feladatkör betöltése mellett a „katolikus” jelleg is a meghatározója; Prof. José Antonio Silva megfogalmazását követve: „autentikusan katolikus”. Nem járulékos eleme tehát az egyetemnek, vezetésének, illetve döntéseinek a Katolikus Egyház tanítását maradéktalanul szem előtt tartó és az abból következő álláspontot bármilyen külső körülmények között képviselő megjelenítése és megőrzése, továbbá mindennek a kor nyelvezetén történő adekvát átadása a kutatás, az oktatás és a nevelés útján (amely nem jelent prozelitizmust, pusztán az igazság megismerése lehetőségének szilárd megteremtését). Ebben egyedülálló feladata van az egyetem állandó oktatói közösségének, amely kifejeződik mind saját tudományterületük kiemelkedő művelésében, mind a katolikus tanítás irányában megnyilvánuló kellő tiszteletében (vö. Ex corde Ecclesiae, Art. 4 § 1). Ez az irányelv kiterjed azokra az egyetemi oktatókra is, akik más vallási közösséghez tartoznak vagy nem vallásosak.

A katolikus egyetem, mindezek fényében, nem képes betölteni sajátos küldetését, azaz a keresztény értékrend hiteles megjelenítését a tudományos világban, valamint az új generáció képzésében, nevelésében, az ember világban való helye szemlélete kialakításában, ha nem kínálja fel azt a tudományosan igazolt, a kortárs társadalom és kultúra legjelentősebb problémáira választ adó alternatívát, amely megkülönbözteti a szekularizált és az erkölcsi/etikai alapelveket relativizált – vagy éppen meghaladott – normának tekintő posztmodern kutatástól és oktatástól.

A katolikus egyetem nem azzal válik vonzóvá és hatékonnyá a nemzetközi felsőoktatási életben, hogy feladja az örök értékek közvetítése iránti hűséget; az egyház saját identitásának kifejezését, akár olyan területeken, amelyek a történelem valamely szakaszában törést hoztak az emberi társadalmon belüli bizalomban és békében. Így nem helyes, ha tudományos módszereiben akár részben vagy egészben szakít a keresztény erkölcsi szabályok megtartásával, esetleg külső megjelenésében nem vállalja az intézmény katolikus identitását (amely identitásnak a képviselői számos esetben vértanúként állnak előttünk a történelemben). Hanem éppen azáltal válik hitelessé, hogy az Ex corde Ecclesiae-ben kifejtett alapelvek maradéktalan követésével, a Tanítóhivatal iránymutatásait töretlen formában beépítve, valamint kezdeményezésre kész kimagasló tudományos teljesítménnyel, a szekuláris egyetemi közegben, a hit és a tudás, az erkölcsi érték és az igazság megismerésének összhangján keresztül versenyképes és társadalomformáló képzést nyújt hallgatói számára.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír