Tanította és élte az evangéliumot – Ökumenikus és vallásközi megemlékezés Ferenc pápáról Budapesten

A húsvéthétfőn, április 21-én elhunyt Ferenc pápáért és szolgálatáért bemutatott hálaadó szentmisén Horváth Zoltán plébánossal – aki a 2023-as pápalátogatás liturgikus felelőse volt – koncelebrált több római és görögkatolikus paptestvér.

Az Avilai Szent Teréz-templomban szentmisére egybegyűlt hívek mellett többek közt jelen volt Cselovszky Ferenc evangélikus esperes, a Deák téri evangélikus gyülekezet lelkésze és Szabó Ferenc, a Kálvin téri református közösség vezető lelkésze is, valamint terézvárosi önkormányzati vezetők, a Budapesti Operettszínház igazgatója, a Zeneakadémia képviselője, a Bartók Konzervatórium igazgatója, valamint a magyarországi pápalátogatáson szolgáló számos önkéntes.

A szentmisén a Rotunda énekegyüttes, a Los Andinos zenekar és Árvai Dániel szólista közreműködésével elhangzott a Ferenc pápa hazájából, Argentínából származó zeneszerző, Ariel Ramirez Kreol miséje (Missa Criolla) dél-amerikai húros, fúvós és ütős népzenei hangszerek kíséretével.

Horváth Zoltán plébános homíliájában Ferenc pápára emlékezve személyes történeteket osztott meg a hallgatósággal, majd a Szentatya humorát méltatta: elmondta, hogy amikor Giorgia Meloni olasz miniszterelnök meglátogatta a pápát a kórházban, a Szentatya háláját fejezte ki, hogy olyan sokan imádkoznak érte, ugyanakkor hozzátette: „biztos, hogy van, aki azért foháászkodik, hogy minél hamarabb megjelenhessek az Úr színe előtt, mások azért, hogy még maradjak. Majd az Úr eldönti, hogy mi legyen.”

Humorát és életkedvét még a kórházban sem veszítette el,

szerette Istent és szerette az embereket

– mondta Horváth Zoltán, majd ismét a Szentatyáttól idézett: „A hit nem altatódal, amely szép álomba ringat minket, az igazi hit olyan tűz, amely éberen és aktívan tart minket még a sötét éjszakában is”.

Éberség és aktivitás jellemezte a pápát: tavaly tizenkét napon át tartó távol-keleti körútját kerekesszékben tette meg. Idén húsvétvasárnap az Urbi et Orbi áldás után még autóval körbejárt üdvözölni az embereket – utoljára.

Mélyen gondolkodó ember volt – folytatta a plébános. Valaki azt mondta róla: ezres, tízezres tömegben is teljesen figyelmével annak szentelte magát, akivel éppen beszélt.

A pápa vallotta: „szabad keresztény ember az, akiben ott az Úr lelke, aki szabadon teszi azt, amit Isten akar”. Ferenc pápa szabad ember volt.

Nehezen lehetett őt keretek közé szorítani. „Figyelemmel kísértük a tevékenységét, ugyanakkor nem felejtkeztük el imádkozni érte – ahogy azt pápasága első pillanatától kezdve kérte – a betegsége idején sem, de azt hiszem semmikor sem” – mondta Horváth Zoltán.

A plébános az elhangzott evangélium nyomán (Jn 21,1–14) Ferenc pápa szellemiségére utalva kifejtette: mindenkit meghív az Úr az Egyház közösségébe, „hálójába”, és nyugodtan jöhet bárki, a háló nem fog szakadozni.

A Szentatya mondta:

ne engedjétek, hogy elraboljátok tőletek az örömöt, óvakodjatok a beletörődéstől éppúgy, mint az aggodalomtól – ezek az élet ellenségei és könnyebb utat ígérnek, de ezért az útért nagy árat kell fizetni, odalesz a boldogságunk.

Azt is mondta, a mi örömünk nem a javainkból ered, hanem abból, hogy találkoztunk egy személlyel, Jézus Krisztussal. Ettől kezdve pedig tudjuk, hogy soha nem leszünk egyedül – emlékeztetett Horváth Zoltán.

A szónok többek közt hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa tudott alázatos lenni, a véleményét is képes volt felülbírálni, módosítani, például a migránsokkal kapcsolatban. Ugyanakkor vallotta, csupán egy esetben szabad lenéznem egy másik emberre: amikor éppen felemelem.

Tanította és élte az evangéliumot. Ez az a pohár víz, amire minden hívő kereszténynek szüksége van, ez az, ami az örök életre vezet”

– zárta beszédét a terézvárosi plébános.

A homília után felolvastak Ferenc pápának az idei nagypénteki római keresztút 12. stációjához írt gondolataiból, illetve a húsvéti vigíliára írt elmélkedéséből Török Csaba és Tőzsér Endre fordításában.

A pápára emlékező szentmise után Horváth Zoltán plébános felolvasta Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának gondolatait a Szentatyáról.

„A zsidó tradíció szerint, ha az ember ünnepnapon távozik, az annak a jele, hogy nagyon szerette őt az Isten. Ferenc pápa a kereszténység egyik legszentebb ünnepén adta vissza lelkét Teremtőjének. Hogy milyen pápa volt, majd a jövő teológusai kifejtik. Hogy milyen ember, azt azok tudják, akik közel voltak hozzá. Mi abból tudunk ítélni, amilyen képet sugárzott magáról – fogalmazott a főrabbi. – Pontifex Maximus, a legnagyobb hídépítő. Ferenc pápa ezt tette pontifikátusa alatt: hidakat épített Isten és az ember, ember és az ember közé. Felismerte, értette és szeretettel gyakorolta az egymást összekötő érzelmek és elvek kutatását és megbecsülését, hitte és vallotta, hogy az őszintén Istent kereső ember elől nem rejtőzik el a Mindenség Ura.

A hídépítő pápa most elindult egy maga ácsolta hídon, mely mindannyiunk közös Atyjához vezet.

A szeretet hídján átkelve a szerető Isten fogadja őt örök kegyelmébe!”

A főrabbi üzenetét teljes terjedelmében ITT olvashatják.

A terézvárosi templomban zajlott megemlékezés alkalmával Cselovszky Ferenc evangélikus esperes, a Deák téri evangélikus gyülekezet lelkésze az Újszövetségből idézte Jézust, aki a tanítványainak azt mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat”, utalva ezzel a Szentatyára, akinek pápaként a nyilvánosság előtt kimondott első szava ez volt: „Bona sera!” (Jó estét!). 

Sallangmentes, barátságos emberi hang szólalt meg ott, azon az estén, Krisztus hangja

– fejtette ki az evangélikus esperes. Az eltelt 12 esztendő távlatából azt mondhatjuk, hogy ez a hang már magában hordozta a pápa egész szolgálatának lényegét; ahogy odalépett egy-egy közösséghez, emberhez.

Odalépett hozzánk, az evangélikus közösséghez is a svédországi Lundban, a reformáció 500. jubileumára készülő emlékév kezdetén egy ökumenikus istentiszteleten, a megbékélés, a múlttal való őszinte szembenézés szavaival – emlékeztetett az evangélikus lelkipásztor.

Ez a hang nagyon tud hiányozni, de

Istennek legyen hála, hogy ez a hang szólt, és halhattuk általa Urunk üzenetét

– mondta az evangélikus esperes.

Szabó Ferenc, a Kálvin téri református közösség vezető lelkésze emlékező beszédében hosszan idézett Ferenc pápának egy interjúban elhangzott gondolataiból, amelyek iránymutatónak bizonyultak számára az útkeresés, a szolgálat és a szeretet terén.

Többek közt elhangzott:

el kell mennünk a határokig, hogy új jövőt találjunk.

Amikor Isten meg akarta újítani a teremtést, úgy döntött, hogy elmegy a határokig, oda ahol a bűn és nyomorúság, kirekesztettség és szenvedés, valamint betegség van és magány, mert ezeken a helyeken egyben lehetőség is van: »ahol azonban elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem« (Róm 5,20 b).”

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír