Tanulmánykötet jelent meg Dantéról magyar szerzőktől angol és olasz nyelven

A nyomdai munkálatok tavaly december 24-én fejeződtek be Rómában, a kötet az Aracne Kiadó gondozásában, a Dante-emlékév záróakkordjaként jelent meg. Ismeretes, hogy tavaly világszerte megemlékeztek az Isteni színjáték költője halálának 700. évfordulójáról.

A tegnap esti bemutatón Kecskeméti Gábor irodalomtörténész, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy mindent elmond a kötetről az alcíme: Dante in Ungheria. A kiadványban először egy olyan tanulmányciklus olvasható, amely tájékoztat a magyarországi Dante-kutatások friss fejleményeiről, Dante-értelmezéseket, egész énekeket, illetve konkrét szöveghelyek értelmezését, filozófiai, teológiai jelentőségű vonatkozások részletes kifejtését tartalmazza. A hozzászólások világirodalmi minőségűek, a nemzetközi Dante-diszkusszióba kapcsolódnak be, azt viszik előre. Ebben a tekintetben szintén sok újdonság van itthon, hiszen a tavalyi rendkívüli esztendőben, amikor megemlékeztünk Dante halálának 700. évfordulójáról, a magyarországi dantisztika sok tekintetben újabb szálakkal kapcsolódott a nemzetközi tudományossághoz. Nemzetközi konferenciát tartottak Szegeden és Budapesten, emellett megjelent a Dante Alighieri: Komédia I. Pokol. Kommentár című monumentális kiadvány, amely páratlan a maga nemében.

A tanulmánykötet második ciklusában Dante magyarországi jelenlétéről van szó, abban az értelemben, hogy kik olvasták, hogyan, miként reflektáltak rá saját műveik megalkotása közben, milyen tekintetben vették figyelembe. Ennek a résznek az a jellegzetessége, hogy nagyon erős 20. századi centruma van. Szóba kerülnek az előzmények is, Arany János például hangsúlyosan, de a legnagyobb szerepe természetesen Babitsnak van, szó esik Weöres Sándorról is, aki ugyancsak elkezdte fordítani a Színjátékot, és öt ének fordításával el is készült. Azt is fontos megemlíteni, hogy a tanulmányok szerzői között ott van Nádasdy Ádám, az Isteni színjáték legújabb fordítója, és mint ilyen, a legmélyebb műhelytitkok ismerője és értője. A köteben helyett kapott Prokopp Mária művészettörténész és Kaczmarczyk Adrienne zenetörténész tanulmánya is.

Vígh Éva irodalomtörténész, az MTA és a Szegedi Tudományegyetem által közösen fenntartott és működtetett Antikvitás és Reneszánsz Források és Recepciók Kutatócsoport vezetője, a kiadvány ötletgazdája elmondta: egy évvel ezelőtt felkérte kolléganőjét, Draskóczy Esztert, hogy Dante-emlékév lévén állítsanak össze egy kötetet, amely az itáliai költő magyarországi jelenlétét mutatná be, ahogyan erre a könyv alcíme is utal. Nem véletlen, hogy a kötet a római Aracne Kiadónál jelent meg: a Dante a világban című könyvsorozat tizenkilencedik része, amelynek főszerkesztője, Antonio Lanza professzor örömmel vette az ötletet, hiszen jól ismeri a magyarországi dantisztikát és kutatókat. Ezt követően Vígh Éva és Draskóczy Eszter felkérték a tanulmányok megírására a hazai dantistákat, és azokat, akiknek valamilyen formában közük van a Színjátékhoz. Így készült el a kötet, amellyel az a céljuk, hogy idegen nyelven mutassák be azokat a magyar kutatókat, akik vagy közvetlenül foglalkoznak Dantéval, vagy a magyar kultúrában, irodalom-, zene-, művészettörténetben alkotva vonják be őt munkásságukba.

A másik szerkesztő, Draskóczy Eszter kiemelte, hogy a kötet reprezentálni akarja a Dantéval foglalkozó magyarországi kutatóközösséget, bemutatni a Magyar Dantisztikai Társaságban, a Szegedi Tudományegyetemen, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében, az ELTE BTK-n, a PPKE BTK-n és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folyó dantisztikai, illetve Dante-recepciókat feltáró kutatásokat.

Az irodalomtörténész a könyv egyik nagy erényének nevezte a tematikus összetartást: a 18 szerzőből 14 Dante magyarországi jelenlétéről, hatásáról írt tanulmányt, és ezek a szövegek jól leképezik azt, hogy mit tudunk a szerző hazai befogadástörténetéről a 16. századtól a 21. századig, és friss eredményekkel egészítik ki az eddigieket.

Draskóczy Eszter fontosnak tartotta azt is, hogy többféle tudományos eszköztár és szempontrendszer érvényesül benne, ténylegesen interdiszciplináris a könyv, a művészettörténész és zenetörténész nézőpontja mellett az irodalomtudomány többféle iskolája és módszertana is megmutatkozik benne; az irodalomtörténet, az összehasonlító irodalomtudomány, a kritikatörténet területéről is érkeztek tanulmányok. A kötet annak bizonyítéka, hogy a szerzők Dante műveinek kutatását aktuális tudományos feladatnak tekintik, mert ezek a tanulmányok szinte mind többéves kutatási eredményeket közölnek.

Szörényi László Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a kötet egyik szerzője (Zrínyi Miklós ábrázolásának dantei apparátusa a Szigeti veszedelemben) felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy napjainkban Dante divatba jött. Rémfilmek, krimik, képregények szemérmetlenül lopnak tőle, Amerikában elhagyott templomokat alakítanak át campusszá, hogy róla tartsanak előadásokat.

Arra is emlékeztetett az irodalomtörténész, hogy

egy olyan egészen extra zseni, mint Arany János kellett hozzá, hogy a világ rájöjjön, kicsoda Dante,

akit egyesek reform-szabadkőművesnek, mások reformkatolikusnak, megint mások reformmarxistának tekintettek. Ezzel szemben áll Dante, akit a Nép Barátját szerkesztő és emiatt sok bajt elszenvedő, a Tiszák házi nevelőjeként sufniba menekített, ráadásul református Arany János jobban ért, mint bárki más körülötte. Lassanként aztán kezdenek felnőni hozzá a többiek, elsősorban Babits Mihály, aki lefordította óriási jelentőségű művét.

A kötet tanulmányai közül a professzor kiemelte Kaczmarzyk Adrienne zenetörténész esszéjét, amelyben világosan bemutatja, milyen emberfeletti küzdelmet vállalt Liszt Ferenc, amíg megalkotta Dante-szimfóniáját. Szörényi László szerint Dantéhoz azért nyúlnak újra és újra a művészek, írók, mert a nyelvet is tökéletesen birtokolja. Sőt, a gesztusnyelv, a test mint hangszer, mint közlési orgánum, a színeivel, mozdulataival és minden egyébbel szintén tökéletesen tud beszélni nála. Ez is Dante univerzalizmusához tartozik. Szörényi László arra is kitért, ahhoz, hogy elviseljük a trianoni traumát, az Isteni színjáték is hozzájárult, reményt adott, így Dante beépült a magyar történelembe.

Mátyus Norbert Dante-kutató, egyetemi docens a kötetben írt tanulmányában vitába száll Nádasdy Ádámmal Weöres Sándor fent említett elkezdett, ám félbehagyott Színjáték-fordításáról. Az irodalomtörténész felhívta a figyelmet arra is, hogy ez a kötet úgy illeszkedik a nemzetközi italianisztika nemzetközi vonulatába, hogy ez az egyetlen olyan könyv, amelyben csak magyar szerzők jelennek meg külföldön, éspedig idegen, angol és olasz nyelven. Ez tehát a 2021-es ünnepségsorozat reprezentációs magyar tudományos kötete. Tavaly rengeteg Dantéval foglalkozó írás jelent meg, és a mennyiség időnként a minőség rovására ment. Ez azonban nem baj: ha ugyanis nem jelent volna meg ilyen sok írás, nem tudott volna megjelenni egy jó kötet sem. Vagyis a sokaság, a mennyiség és az eklektikusság a biztosítéka annak, hogy Magyarországon élő, jelentős és nemzetközileg is ismert és jegyzett dantisztika van.

*

A könyvbemutató után Gyabronka József színművész a budapesti Katona József Színház repertoárján szereplő Dante: Pokol című monodrámát adta elő. A szöveget Török Tamara állította össze, a darabot Kocsis Gergely rendezte. 

A nyolcvan perces előadásban Gyabronka József az első pillanattól kezdve odaszegezi a nézőt a székéhez és ezt a hatást végig tartani tudja. Egyetlen másodpercig sem lankad a figyelmünk. A színész tökéletesen hozza a dantei Pokol sokféleségét, bánatosak vagyunk, szomorúak, időnként nevetünk – ha még eddig nem tettük meg, felfedezzük Dante humorát –, de leginkább eltűnődünk azon, hogy a pokol bármelyik pillanatban betörhet az életünkbe. Eszünkbe jut az odesszai férfi tragikus, hírportálunkon is közölt esete, aki egy gyilkos bombatámadás következtében fél óra alatt elvesztette anyját, feleségét és néhány hónapos kislányát.

Gyabronka úgy adja elő a drámát, mintha átélt élményeit mesélné el nekünk egy kocsmában vagy lakásban: a szörnyűségekről beszél, melyeket valóban látott, ott, a helyszínen, és mi hiszünk neki, szemünk előtt megelevenedik a Pokol, látjuk a bélsárban fetrengőket, az örök szomjazókat, éhezőket, a fejüket kezükben vivőket, a jégbe merevedett, illetve tűztengerben szenvedő bűnösöket. Belebújik mindegyik alakba, átéli a gyötrelmeiket, de soha nem esik túlzásokba, megtart bizonyos távolságot, mintha időt adna nekünk arra, hogy gondoljuk végig mindazt, amit látunk.

Gyabronka József vendégszövegeket is belevett előadásába, így Primo Levi Holokauszt-túlélő Ember ez? Fegyvernyugvás című regényéből. A monodráma csúcspontja, amikor az auschwitzi haláltáborban rengeteg szenvedésen keresztülment író-vegyész elhatározza, hogy megtanítja francia rabtársát olaszul, és az Isteni színjátékkal kezdi, a Pokolban senyvedő Odüsszeusz szavaival:

Gondoljatok a származásotokra: nem holmi állatnak születtetek, hanem keresni nagyságot s tudást!” (Pok 26,118–120).

Nehezen jutnak azonban eszébe a szavak, többször belekezd, elakad, szakaszonként bukik elő belőle a szöveg, míg végül meglátja az égen a csillagokat. És ebben a pillanatban odakintről madárcsicsergés hallatszik. Az eső zuhog, áprilisi ősz van, ám csupán napok kérdése, és biztosan megjön a valódi tavasz.

És akkor a nézőnek bevillan a Színjáték híres utolsó sora: „…a Szeretet, melytől mozog a Nap s a csillagok.”

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír