Tárkányi Ákos: Íme, az ember – Egy nappali melegedő vendégei

A Csak Egyet Szolgálat egyházi fenntartású szociális intézmény, amely Isten gondviselése alapján és elhivatott emberek lelkesedése által működik. Fenntartója az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség. Naponta télen 140–160, nyáron 100–120 ember is ellátogat hozzájuk, olyanok, akik mind komoly terheket hordoznak a remény legkisebb szikrája nélkül.

„Missziós szolgálatként Jézus szabadításának, irgalmának és szeretetének a tanúi szeretnénk lenni számukra. Hirdetni, hogy az ő terheiket, sebzettségüket és bűneiket Jézus mind a vállára vette, elhordozta és legyőzte a kereszten.

Feltámadásával mindnyájunknak elhozta a reményt, elküldte a Szentlelket, hogy erőt és gyógyulást kapjunk” – írja ajánlásában Kunszabóné Pataki Anna, a szolgálat alapító vezetője. Adatok szerint Magyarországon 20–30 ezer főre becsülhető a szoros értelemben vett „klasszikus” hajléktalanok száma, de többször ennyien lehetnek olyanok, akiknek nagyon bizonytalan a lakhatása, így bármikor hajléktalanokká válhatnak.

Tárkányi Ákos szociálpolitikus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója 2024 februárjától szeptemberig 60 életinterjút készített. A Szent István Társulat által megjelent kötetben ezekből olvashatunk válogatást. A szerző a történetekből összeállított egy statisztikai elemzést, melyekből kiderül: Magyarországon a riportalanyok gyermekkorát vizsgálva látható, hogy 27 százalékuk eleve nem a szüleivel élt 18 éves koráig, mert állami gondozott volt, és közülük legtöbben nem ismerték a szüleiket. 53 százalékuknak elváltak vagy meghaltak a szülei, így ők egyszülős családban nőttek fel. Csak 20 százalékuk töltötte a gyermekkorát strukturális szempontból ép családban, de ezen családok felében is volt valami súlyos probléma, például feltűnően torz értékrend, brutalitás, a gyermek visszaélésszerű kihasználása.

A szociálpolitikus szerző leszögezi: a tartós párkapcsolat felbomlása és a hajléktalanná válás között szoros a kapcsolat. Az elváltak zöme nem hajléktalan ugyan, ám a hajléktalanok között nagyon magas az elváltak aránya. Ebben a 60 fős mintában 30 százalék az elváltak aránya, míg a velük egykorú magyar népességben 13 százalék lehet, tehát az arány körükben az országos átlag több mint kétszerese. További 25 százalékuk felbomlott élettársi kapcsolatról számolt be, sokan pedig arról, hogy eleve nem is volt tartós párkapcsolatuk. Akiknek volt gyermeke, azok sok esetben elszakadtak tőlük. Ritka, ha valaki hajléktalanként párkapcsolatban él, vagy ha valamelyik gyermekével tartja a kapcsolatot. A testvérekkel viszont néha megvan az összeköttetés, vagy megpróbálják újra felvenni a kapcsolatot Facebookon. Ebben segíthet az ingyenes internethasználati lehetőség a Csak Egyet Szolgálat segítőközpontjában.

A munkával, munkavállalással kapcsolatban a leginkább megdöbbentő adat, hogy 37 százalékuk nem szerzett szakképzettséget – írja a szerző. Ehhez képest viszonylag alacsony arány az a 13 százalék, aki arról számol be, hogy feketén dolgoztató munkaadók visszaéléseinek áldozata lett. Tárkányi megjegyzi: ez utóbbi is a hajléktalanná válás mögött álló jelentősebb tényezők egyike. Legtöbbjüknek nincs állása, de néhányan találnak időnként egy-egy takarítói, mosogatói állást.

A cigány származásúak aránya 23 százalék, ez az arány az országos átlagnak háromszorosa lehet. A cigányságot sérülékenyebbé teszi a társadalmi csapdahelyzetekkel kapcsolatban, hogy gazdasági „rozsdaövezetben” élnek, és átlagosan alacsonyabb az iskolai végzettségük. Mindez megnöveli a kudarcokat átélők, és emiatt szociális gondoskodásra szorulók arányát. Voltak köztük, akik diszkriminációról is beszámoltak, ez is egyike a helyzetüket nehezítő tényezőknek.

A 60 fős mintának „csak” 92 százaléka hajléktalan. Akadtak ugyanis néhányan, akiknek volt lakásuk, de olyan alacsony jövedelemből éltek, hogy emiatt kénytelenek voltak ingyenes étkeztetést igénybe venni.

Az alkoholisták aránya 12, a drogfogyasztóké 3 százalék. A pszichiátriai betegek aránya a mintában 15 százalék, ami egyértelműen magasnak számít. Figyelemre méltó, hogy beszámolójuk szerint harmadukat kezelésük során az orvosok fölöslegesen gyógyszerezték, vagy túlgyógyszerezték. A börtönviseltek aránya 15 százalék, ami megint csak magas érték. A büntetett előélet megnehezíti a munkavállalást, munka nélkül viszont sokuknak nem marad más, mint a hajléktalanság.

A kérdezettek 13 százaléka mondta, hogy megtért Istenhez, keresztény hitre tért, vagy vissza a valláshoz. Legtöbben különböző kis, felnőttkeresztelő, evangéliumi keresztény protestáns gyülekezetekben fordultak a keresztény hit felé, de akadtak köztük katolikusok is. A Csak Egyet Szolgálatban zajló vallási élet (bibliaórák, Istent dicsőítő, énekelt imádságok) vonzhattak ide olyanokat, akik lelki otthont kerestek.

Évről évre akad néhány életgyónás, elsőáldozás is náluk.

Tárkányi Ákos könyvének egyik legnagyobb erénye, hogy a beszélgetések során arra törekedett: derüljön ki, miért került abba az élethelyzetbe a kérdezett személy, amelyben szociális gondolkodásra szorul. Részben ezért is kérdezett rá például a testvérek számára. A testvérektől ugyanis segítséget kaphat, aki rászorul; míg aki egyke, nem számíthat ilyen támogatásra. Sajnos azonban nem egyszer jellemző, hogy a megromlott kapcsolat miatt a testvérek sem segítettek. Aki pedig állami gondozásban nőtt fel – ami gyakori –, az sokszor nem is ismeri a testvéreit.

Ha valaki olyan súlyos helyzetbe kerül, hogy karitatív étkezésre szorul, annak az egyik legfőbb oka a bajba jutott embert segítő rokonok, barátok hiánya.

Példa erre Dénes esete, aki állami gondozott lett, miután a szülei összevesztek, és a családja alkalmatlanná vált a gyermeknevelésre. Egy idő után Dénesnek már nem volt kapcsolata a szüleivel és a testvéreivel sem. Sem komolyabb baráti kapcsolat, sem párkapcsolat nem alakult ki az életében, miközben munkavállalóként sikeres volt. Őt a magány tette tönkre, és az, hogy nem alakultak ki olyan szociális készségei, amelyeket részben a szüleitől, a családjában tanulhatott volna meg.

Ha valaki azt kérdezné a szerzőtől, mit tehetne ma, mit csinálhatna jobban, azt válaszolná neki: az első és legfontosabb, hogy járjon rendszeresen a Csak Egyet Szolgálat közösségébe, és ott kapcsolódjon be az imádságokba. A hit, az isteni kegyelem segíthet abban, hogy lelkileg megerősödjön, talpra álljon, és a nehéz sorsát is könnyebben tudja viselni, ha napról napra Istenhez tér, rábízza a gondjait.

A könyvhöz Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságának elnöke írt előszót. A püspök hangsúlyozza: az állami szociális háló és intézményrendszer nem tud minden egyes élethelyzetre teljes megoldást kínálni.

Kell a szociális háló mellé „a belülről látók fényessége, az embertől emberig felkínált szeretet, testvériség és segítség is.

A Csak Egyet Szolgálat ezt végzi közel másfél évtizede. Tárkányi Ákos könyve segít a felszín mögé látni. Aki lapozgatja ezeket az oldalakat, az megrendül, mélyebbre lát, és nyílik a szíve. A könyvet olvasva megvan az esélyünk arra, hogy egyre inkább belülről látó emberré váljunk, olyanná, aki által fényesebb lesz a világ” – fogalmaz a kötet előszavában Székely János püspök.

Tárkányi Ákos: Íme, az ember – Egy nappali melegedő vendégei
Szent István Társulat, 2025

Bodnár Dániel/Magyar Kurír