Társadalmi vita az életvégi döntésről Németországban

A németországi helyzet megértése fogalomtisztázást igényel, a német nyelv nem használja ugyanis a Magyarországon elterjedt kifejezéseket, tehát sem az aktív, sem a passzív eutanázia kifejezést. A jog a kegyes halálról beszélve négy „szintet” különböztet meg: passzív halálba segítés, közvetett halálba segítés, öngyilkosságban való segítségnyújtás (asszisztált öngyilkosság) és aktív halálba segítés.

A passzív halálba segítés esetéről beszélünk, amikor nem alkalmaznak életben tartó kezeléseket, vagy már zajló kezeléseket leállítanak. A közvetett halálba segítés olyan kezeléseket foglal magában, amelyek rövid távon javítják ugyan a páciens állapotát, hosszú távon azonban rövidíthetik az életet. Ide tartozik a palliatív ellátás, mely a testi és lelki fájdalom csillapítására és a betegséggel járó tünetek kezelésre törekszik. Az öngyilkosságban való segítségnyújtás során egy közreműködő biztosítja az öngyilkossághoz szükséges szert, de a cselekedetet a páciensnek magának kell végrehajtania. Az aktív halálba segítés esetén a halált okozó szert egy harmadik személy adja be a páciensnek. Ez Németországban büntetendő: büntetőjogi megnevezése a „kívánságra való halál(hoz segítés)”, ekként tárgyalja és bünteti a jog, ha a páciens határozott kívánsága bizonyítható.

2020-ban azt mondta ki a német Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht), hogy az öngyilkosság üzletszerű támogatásának tilalma alkotmányellenes. A bírák döntésüket azzal indokolták, hogy az öngyilkosság önrendelkezési jog, s ez magában foglalja a harmadik fél segítsége igénybevételének lehetőségét is. Engedélyezett tehát az asszisztált öngyilkosság üzletszerű végrehajtása, ami azt jelenti, az ehhez szükséges szert orvos vagy egészségügyi intézmény felírhatja. A bírák javasolták, hogy a parlament (Bundestag) alakítson ki megfelelő „páciensvédelmi és tanácsadási rendszert”, de ez még várat magára.

Az eltelt három évben világossá vált, hogy a halálba segítés kérdése új szabályozást igényel. Júliusban két tervezetet tárgyalt a szövetségi parlament, végül egyiket sem fogadták el.

Bírósági perek révén került a törvénykezés elé az asszisztált öngyilkosság újraszabályozása. Ezek egyike volt, hogy az Észak-Rajna-Vesztfáliai Közigazgatási Felső Bíróság 2022 februárjában elutasította három személy keresetét, akik azt kívánták elérni, hogy kötelezzék a Bonni Gyógyszer- és Orvosi Eszközök Szövetségi Intézetét (BfArM), hogy rendelkezésükre bocsásson egy öngyilkosság végrehajtására alkalmas szert, mégpedig a több országban alkalmazott nátrium-pentobarbitál készítményt. A bíróság elutasította a keresetet, ítélete szerint az állam nem kötelezhető súlyosan beteg emberek számára hozzáférést biztosítani ehhez az öngyilkosság végrehajtására alkalmas eszközhöz, ugyanis más szerek a beteg rendelkezésére állnak.

A két törvénytervezet meghiúsulása után vallási képviselők a társadalmi párbeszéd folytatására szólítottak, kifejezve, hogy olyan szabályozást kell találni, amely lehetővé teszi a halálról való személyes döntést, ugyanakkor az életvédelem törvényének sem mond ellent. Felhívták a figyelmet, hogy sürgősen biztosítani kell a jogbiztonságot, és meg kell akadályozni, hogy az asszisztált öngyilkosság normalitássá váljon a társadalomban, valamint fokozottan törekedni kell az öngyilkosság kívánságának megelőzésére.

Georg Bätzing, a Német Püspöki Konferencia (DBK) elnöke azt fogalmazta meg, hogy az asszisztált öngyilkosság nem válhat „társadalmi normalitássá” az élet végén. Ezért „életvédelmi tervre” van szükség, valamint jogi szabályozásra, hogy az érintettek valóban tájékozottan, önállóan és külső nyomás nélkül hozhassák meg ezt a súlyos döntést – hangsúlyozta Georg Bätzing.

Olyan társadalmi környezetet kell teremteni, ahol az emberek segítséget találnak, és az öngyilkosság gondolata háttérbe szorulhat – nyilatkozta Bätzing. – Egy humánus társadalomnak törekednie kell arra, hogy az élet tisztelete jegyében megőrizze egymás kölcsönös segítésének kultúráját. Nem lenne szabad olyan helyzetnek kialakulnia, amikor egy idős, beteg vagy válságot megélő ember az „öngyilkossághoz segítés infrastruktúráját találja meg, semmint azt a lehetőséget, melyben teljes bizalommal rá tud hagyatkozni az életvégi gondozásra, ami által segítséget kap és segítséget tud elfogadni”. Bätzing azt kérte, jelentősen bővítsék az öngyilkosság-megelőzés terén a könnyen hozzáférhető, úgynevezett alacsony küszöbű ellátások körét. Emellett pedig kiemelten törekedni kell a magas színvonalú gondozásra, különösen az idősebb emberek számára, valamint a hospice-szolgáltatások és a palliatív ellátás erőteljes támogatására – véli a limburgi püspök.

A DBK elnöke felszólította a törvényhozót, hogy garantálja az egészségügyi, ápolási és gondozási intézmények számára a jogot arra, hogy visszautasíthassák az öngyilkosságban való segítségnyújtást saját intézményeikben. Joguk kell hogy legyen arra, hogy biztosítani tudják lakóik, ápoltjaik számára azt a biztonságérzetet, hogy nem kell szembekerülniük az asszisztált öngyilkosság lehetőségével. Kijelentette, a Katolikus Egyház továbbra sem fog segédkezni az asszisztált öngyilkosság biztosításában, de fontosnak tartja, hogy részt vegyen a társadalmi vitában.

Az utóbbi években Németországban 9500 és 10 ezer között van az öngyilkosságok száma,  100 ezer főre átlagosan 10,6 öngyilkosság jut – ezzel Európa középmezőnyében van. A szám az utóbbi években nem emelkedett, de nem is csökkent. Azonban figyelemre méltó, hogy az időskori öngyilkosságok aránya a szövetségi átlag felett van: 70 éves kortól 16,4-re nő 100 ezer lakosra vetítve, a 85 év felettiek körében ez az érték pedig már 35,5-re emelkedik.

Forrás: Kathpress, NDR, katholisch.de, Statista

Fordította: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír