Tarts meg, Uram, az igaz tudományban – Négyszáz éves a bécsi Pázmáneum

Varga János rektor köszöntőjében feltette a kérdést: Magunkat ünnepeljük? Mint fogalmazott: „Nem! A szent helyet, ahol örökkévaló öröm találtatik, és annak Urát, minden szentség forrását, az egyedül Szentet. Egy általunk nehezen átlátható időtávlatról, 400 évről van szó, ami a történészeknek is több szakterületnyi idő. Maga az alapítás ideje is négy-négy és fél év, 1618, illetve 1619-ben kezdődött és 1624-ben teljesedett be. Háborúskodások, a kassai vértanúk kora volt ez.”

Idézte Pázmány Péter imáját, amely jól mutatja az alapító lelkületét, amellyel létrehozta Bécsben a róla elnevezett kollégiumot, a papság elitképzésére: „Áldott légy, én Istenem, ki az igaz hit által megmutattad gazdagságodnak gondolhatatlan kincsét, és Krisztus által minden lelki áldomásokkal megáldottál minket. (…)

Hogy pedig hasznos és gyümölcsös légyen bennem ez a te ajándékod, adjad szent malasztodat, hogy teelőtted menyegzős ruha nélkül, pusztán ne találtassék az én hitem, hanem szeretet által munkálkodván, jószágos cselekedetekkel ékesíttessék; és nemcsak szóval, de cselekedettel, sőt, ha szükség, halálommal az igaz hitrűl bátorságos vallást tégyek mindenekelőtt; tudván, hogy aki megtagadja az igazságot emberek előtt, megtagadtatik tőle az ítélet napján. (…) Ebben a hitben akarok ítélőszéked eleibe menni. Tarts meg, Uram, engem végig az igaz tudományban. A te szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.”

Még a mise kezdetén elhangzott az egyik adventi ó-antifóna: „Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!”

Ugyanis a 400. évfordulóra fontos ajándékot kapott az intézmény: a tabernákulum új, Pázmány Péter monogramjával díszített egyedi kulcsát. Ezt a rektor a következő rövid imával adta át jelképesen a püspöknek: „Urunk, a Te szereteted a kulcs, amivel megnyitod számunkra az utat a mennybe. Add, hogy amikor az angyalok kenyerének őrzési helyét megnyitjuk, akkor szívünk is nyíljon meg Előtted, akiből minden forrásunk fakad!”

Fábry Kornél prédikációjában kiemelte Pázmány Péter nagylelkűségét, hiszen saját pénzén vette meg az épületet, fontos volt számára, hogy befektessen egy olyan intézménybe, ahol elitképzés történhet. Hangsúlyozta: A bíboros érsek célja az volt, hogy a papok jól képzettek legyenek.

A püspök feltette a kérdést a jelenlévőknek, vajon mennyire ismerjük hitünket, a Bibliát, a katekizmust? Kinek van meg otthon az Egyház katekizmusa? Majd így folytatta: van egy jó híre azoknak, akik nem tették föl a kezüket: megvan mindenkinek, hiszen fent van az interneten, bárki kinyithatja, elolvashatja, bármilyen nyelven.

A második, amit megtanulhatunk Pázmánytól, hogy fontos a hitünket ismerni, mert az igazság, amit hirdetnünk kell. Ma a tolerancia diktatúráját éljük, mindenkinek igazat kell adni. Az igazság azonban nem szubjektív, hanem objektív: Jézus Krisztusnak hívják.

A harmadik dolog, amit megtanulhatunk Pázmánytól, hogy találjuk fel magunkat. A török által lerombolt országban sok minden nem volt lehetséges. De ő megtalálta a módját. Megtalálta itt, Bécsben a legjobb helyet, hogy ezt az intézményt létrehozza. Pázmány számára nem volt lehetetlen ez a misszió. Sosem szabad nekünk sem feladnunk.

Talán Pázmány se gondolt arra, hogy 400 évet megél ez az alapítás, de itt vagyunk, és úgy tűnik, a pokol kapui ezen sem vesznek erőt. Bár közel volt többször a megszűnéshez, de itt van, és ma is jönnek vendégek, kispapok és papok. Segít az intézmény, hogy jobban megismerjük hitünket.

A mai kor az ideiglenesség kora, de nekünk hosszútávon kell gondolkodni – hangsúlyozta Fábry Kornél. – Ez a kulcs, hogy tudom-e, mi a legfőbb célom. A mai ünnep felhívás számunkra is, hogy legyünk nagylelkűek, gondolkodjunk hosszútávon, ne essünk kétségbe, hogyha éppen nem kedvezőek a körülmények, hanem igyekezzünk megtalálni a legjobb megoldásokat. Ha ezáltal egyre inkább megismerjük hitünket mindig a helyes úton fogunk járni, és ezzel nem csak magunknak segítünk, hanem mindazoknak, akik hozzánk fordulnak a kérdéseikkel.

Hiszem, hogy aki az igazságban marad – mondta végül a püspök –, az a Jóisten számára is kedves, másokat is az üdvösségre tud segíteni, ami az Egyház végső célja, hogy mindenkit Krisztushoz, az üdvösségre vezessen.

A szentmisét követően Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet szólt az egybegyűltekhez. „Fábry Kornél püspök atya szavait hallgatva az jutott eszembe, hogy világi mércével mérve is milyen nagy jelentőségű volt Pázmány invesztíciója, amely immár 400 éve kamatozik, és milyen nagy kamatokkal. Mégis, engedjék meg nekem, hogy egy banális témát emeljek be ide. Valamikor a ’90-es évek elején bemutatott komédia jutott az eszembe, amelyben a bonyodalmak csúcspontján az őt meglátogató lelkésznek azt mondja a maffiafőnök, aki próbál jó útra térni: »Atyám! Van, amikor csak a hit segít!«

Valóban életünk bonyodalmai során milyen sokszor szembesülünk ezzel a helyzettel, és milyen fontos, hogy ilyenkor álljon mellettünk egy lelkész, aki segít végigmenni az utunkon, aki segít megérteni miről szól és hová vezet, megismerni a katekizmust, ahogy ma hallottuk. Segít feltárni a lényeget. Ennek a jelentősége ma, amikor körülöttünk olyan hangos és egyre érthetetlenebb a világ, felbecsülhetetlen.

A Pázmáneum sokezer felszentelt papot adott a közösségnek. Olyan támogatókat, akik segítettek a rájuk bízottaknak. Az intézmény 400 év magyar történelmének viharait kiállva mindig befogadó volt. A mai alkalomra készülve történetét olvasva találtuk, hogy növendékei nemcsak magyarok lehettek, hanem szlávok, németek és később más nemzetek képviselői is, ami univerzalitásáról tanúskodik. Közép-Európa lelki túléléséhez is nagyban hozzájárult tehát ez az intézmény.

Hálát adunk azért a több ezer pappá szentelt emberért, akik tanulmányaikat az évszázadok során a Pázmáneum falai között végezték, és akik később Európa-szerte hozzájárultak a lakosság lelki és szellemi fejlődéséhez.

Hálát adunk a külföldön élő magyar lelkipásztorokért, akik a külföldi magyar közösség lelki vezetésén keresztül pótolhatatlan feladatokat látnak el a magyar diaszpórában. Elkötelezetten szolgálnak magyarok a magyarokért, azért, hogy nemzettársaik külföldön is megmaradjanak jó kereszténynek és jó magyarnak. Isten éltessen, Collegium Pazmanianum!”

Az ünnepi alkalmon közreműködött a budapesti ciszterci Szent Imre-templom kórusa, Csányi Tamás vezetésével Az este örömteli együttléttel, agapéval folytatódott, ahol átadták Molnár-C. Pál Szent Család című festményét és felvágták a születésnapi tortát, amely egyedi recept alapján készült és a P400 nevet kapta.

Az ünnepi megemlékezések a következő hónapokban még folytatódnak.

Forrás: Collegium Pazmanianum

Fotó: Filep István

Magyar Kurír