Te Deum a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen

Az egyetem oktatói, munkatársai és hallgatói jelenlétében, a Központi Papnevelő Intézet szeminaristái közreműködésével bemutatott ünnepélyes szentmisére Úrnapja előestéjén, a premontrei rendet megalapító Szent Norbert ünnepén került sor.

A misét celebráló Szuromi Szabolcs rektor homíliájában összekapcsolta az Eucharisztia szó jelentését (hálásnak lenni, hálára kötelezettnek lenni, hálaadást elvégezni) a tanév végi hálaadás fontosságával. Hangsúlyozta, hogy hiányzik a hálaadás mindennapi életünkből, holott mindenért, amiben részesülünk – legyen az jó vagy rossz, öröm vagy szomorúság –, hálával tartozunk az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Krisztusnak, aki ott áll mellettünk, és folyamatosan felajánlja segítségét. Ez tudja elhozni azt a békét, amelyért oly sokat tett Szent Norbert (†1134), aki – a hagyomány szerint – elsőként mutatott be a hét minden napján szentmiseáldozatot.

A rektor rámutatott, hogy körülöttünk – hasonlóan a 12. század első feléhez – egyáltalán nincsen béke: világviszonylatban, társadalmunkon belül, szűkebb környezetünkben, de még lelkünkben sem. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, szükség van arra, hogy mindannyian túlszárnyaljuk magunkat, és megbántásainkon, sérelmeinken, előítéleteinken felülemelkedve eljussunk a megbocsátás erényéig. Szuromi Szabolcs többször hangsúlyozta, hogy ennek nem holnap vagy holnapután kell megtörténnie, hanem most: „Most adunk hálát Istennek életünkért; most adunk hálát, hogy az Oltáriszentség jelenlétében visszatekinthetünk az eltelt akadémiai évre – annak minden felemelő és fájdalmas mozzanatára –; most tudjuk értékelni, hogy gyarapítottuk-e más ismeretét vagy növekedtünk-e ismeretben: igaz ismeretben, amelyet az igazsághoz hűen szükséges átadnunk. Ezért szükséges, hogy megtérésünk most, hálaadásunkkal együtt történjen, ami csakis az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus kegyelmének segítségével valósulhat meg. Így lehetünk együttérzők mások iránt, így lehetünk nagylelkűek a megbocsátásban, és csakis így tudjuk a másik embert tiszta szívvel megbecsülni.”

A katolikus egyetem rektora kiemelte, hogy ezek azok az értékek, amelyeket el kell sajátítanunk, bármely tudományterületen is oktatunk, kutatunk, dolgozunk vagy tanulunk. Csakis így maradhatunk hiteles Krisztus-hívők, és így tudunk példát adni mindazoknak, akik nem vallásosak – legyenek akár egyetemi társaink –, hogy egyetlen pillanatra elgondolkodjanak az ember hivatásának valódi értékéről és céljáról. Ezen az úton kell előbbre haladni lépésről lépésre, hogy elfeledve a sértettséget és a megbántottságot, tisztább és igazabb emberként, az Oltáriszentségből merített kegyelemmel a béke apostolai legyünk.

Fotó: PPKE

Magyar Kurír