Te megosztanád a köpenyedet? – Műhelykonferencia a Kattárs keretében

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szent Márton-év központi témájához kapcsolódó előadások a szociális érzékenység és segítség társadalmi szintű megvalósulásáról szóltak.

Szilágyi Csaba, a PPKE BTK prodékánja a bevezetőben elmondta: Szent Mártonra példaképként tekinteni nem jelent múltba révedést, mert az irgalmasság gyakorlása ma is aktuális kérdéseket vet fel. A köpenyét a koldussal megosztó szent alakja felhívás a mindenkori egyház számára, hogy nézzen szembe a szegénység, a nélkülözés és a társadalmi egyenlőtlenség problémájával. A prodékán idézett a múlt században erre a kihívásra adott egyházi válaszokból, s hivatalos dokumentumokból olvasott fel részleteket. Mindezekből kitűnt az egyház társadalmi tanításának evangéliumi radikalizmusa, felszólítása a szolidaritásra. Szilágyi Csaba örömmel idézte fel a nemrég szentté avatott Teréz anya alakját, valamint arról is szólt, hogy a szociális problémák orvoslására az egyháznak és az államnak össze kell fognia.

Soltész Miklós államtitkár előadásában többször is utalt arra, hogy egyház és állam együttműködését szociális téren mindenek előtt a közös cél alapozza meg. Az államnak át kell vennie a finanszírozás gondját, az egyháznak pedig nyitottnak kell lennie az új lehetőségekre, kihívásokra. Az államtitkár rámutatott, hogy az egyház jelentős mértékű, az egész Kárpát-medencét átfogó szociális-karitatív jelenlétét a kommunisták 1945 után szétverték, megszüntették, s ezért hatalmas munkát kellett véghez vinni az elmúlt évtizedekben ennek visszaállítására – mondta az államtitkár.

Felmérések szerint a magyar társadalom háromnegyede szerint szükség van az egyházi szerepvállalásra az egészségügyi és a szociális területen. Ezzel a bizalommal élni kell. Ennek megfelelően a kormány az elmúlt hat év alatt – az egyházakkal közös munka révén – például a gyermekvédelmi szakellátásban megnövelte az egyházak jelenlétét 7-ről 33 százalékra, a nevelőszülői hálózatban pedig ez a jelenlét 8-ról 46 százalékra nőtt – tette hozzá a politikus.

Soltész Miklós méltatta az egyházi karitatív munkát (többek közt a Katolikus Karitász és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét), ugyanakkor megjegyezte, hogy a katolikus népességnek a többi keresztény felekezethez viszonyított arányát tekintve a jelenleginél nagyobb részt kellene vállalnia a szociális feladatokból, s ehhez az állam segítséget kíván nyújtani. A felsőoktatásban pedig szükség van egyházi részvételre az ápolók, gondozók, szociális intézményvezetők képzésében. Ha nem tesszük meg sürgősen az ehhez szükséges lépéseket, az bűn – szögezte le Soltész Miklós.

Szent Márton életéről adott rövid áttekintést a műhelykonferencián Fejérdy András történész, a PPKE BTK docense. Előadásában rámutatott, hogy a szent a felebaráti, irgalmas szeretet „ikonszerű” példaképeként maradandó üzenetet hordoz, ugyanakkor az is tény, hogy az ipari forradalmat követően az egyháznak foglalkoznia kellett a széles néprétegeket érintő, egyenlőtlen társadalmi viszonyokban megmutatkozó problémákkal is – így született meg a Rerum novarum kezdetű pápai dokumentum, amely az irgalmasság mellett a társadalmi igazságosság terén fogalmaz meg irányelveket.

Szent Márton életéből azt is kiemelte az előadó, hogy egyházi vezetőként nem élt a korra jellemző, elfogadottnak tekintett kiváltságokkal, ezen a téren különcnek tekinthető, pontosabban olyan egyházi méltóságnak, aki elutasította „az aktuális hatalommal való opportunista összefűződést”.

Gloviczki Zoltán, a PPKE BTK docense az iskolai keretek közt megvalósítható szociális érzékenységre nevelés alapproblémájáról beszélt. Akár a tanár, akár a diák, akár a tananyag felől közelítve a kérdést rossz úton járunk, ha valóban szeretnénk a diákokban előmozdítani a szociálisan érzékeny gondolkodást – mondta az előadó. Külső szempontra van szükségünk, a teremtett világra – hangsúlyozta Gloviczki Zoltán –, pontosabban és konkrétabban „a koldus arcával” való találkozásra. Hozzátette: meg kell mutatnunk – akár éppen a kötelező közösségi szolgálat keretében – a szegénységet, a sérültséget, a betegséget, az elesett embert. S a tapasztalatból kiindulva felhívhatjuk a diákok figyelmét a felelősségre. Ezáltal a tanulónak megváltozhat a környezetéhez való általános viszonya is, hiszen minden emberben ott van a sérültség, valamilyen szinten a szegénység, az elesettség, a hiány. Kulcsfontosságú, hogy a család és a társadalom között közvetítő szerepet betöltő iskola szeretet- és emberközpontú legyen. Szemléltetésképpen az értelmi sérültekkel közösségben élő Jean Vanier mélyen emberi világát idézte fel az egyetemi tanár.

A Sapientián megtartott műhelykonferencia zárásaként egy, a pázmányos diákok kezdeményezésére szerkesztett könyvet mutattak be kerekasztal-beszélgetés keretében. A jó kultúrája – Ferenc pápa és a világ kihívásai című kötet szerzői, maguk a diákok mondták el tanulmányaik alaptéziseit, elsősorban Ferenc pápa gondolatait és azok médiavisszhangját elemezve.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír