Te vagy a termék – A Társadalmi dilemma című dokumentumfilmről

Napjainkban sok előadást tartanak az internet és az okoseszközök veszélyeiről. A témában megannyi könyv és tanulmány is született már, köztük a Magyar Kurír és a Harmat Kiadó gondozásában megjelent Cybercsapda című kötet. Ennek a szerzője Mary Aiken pszichológus. A pszichiáterek, a szociológusok és a pedagógusok között is szép számmal találunk olyanokat, akik előszeretettel foglalkoznak az online tér okozta változásokkal. A szakemberek egy része azonban – tisztelet a kivételnek – hallgat. Azok, akik a virtuális világot létrehozták, nem szívesen beszélnek művükről. A csendet most egy dokumentumfilm törte meg. A címe: Társadalmi dilemma (The social dilemma).

A Netflix filmjében többek között a Facebook, az Instagram, a Google, a Youtube, a Twitter, a Mozilla és a Pinterest fejlesztői – például Tristan Harris, Tim Kendall, Aza Raskin vagy Sandy Parakilas – álltak a kamerák elé, egyikük-másikuk talán az állását is kockáztatva ezzel.

Néhány év alatt az adatfeldolgozási képesség a milliárdszorosára nőtt, a többi iparág fejlődése gyakorlatilag elhanyagolható az informatikában tapasztalható fejlődéshez képest. A Szilícium-völgy szakemberei meg voltak győződve arról, hogy kreativitásuknak köszönhetően valami nagyon jó dolog jött létre. Bár tudták, hogy alapjaiban változtatják meg az emberi életet, úgy gondolták, a társadalom előbb-utóbb alkalmazkodni fog az új helyzethez. A számítástechnika első eredményei mindenkit megbabonáztak, a végeredményt tekintve azonban már a szakemberek is úgy látják, hogy senki nem ezt akarta. Az internet, a közösségi média és az okoseszközök átalakították a személyiségünket, az emberi kapcsolatok mélyülése helyett pedig az elszigetelődést segítették elő. Az emberek nem lettek tájékozottabbak, sőt, befolyásolhatóbbak, mint azelőtt. Terjednek az álhírek – hatszor-tízszer gyorsabban, mint a valósak –, mindent ellep a politikai és az ideológiai hisztéria. A végeredmény: a társadalmi szerkezet megbomlása.

Mi vezetett ide? Az informatika forradalma elképesztően sok pénzt emésztett fel. A befektetők pedig úgy látták, ideje keresni is valamit az üzleten. Persze ők is jól tudták, hogy ezúttal egy gyökeresen új modellt kell kialakítani, amely alapvetően különbözik attól, amit eddig gondoltak az áruról, a bevételről vagy a gazdaság működéséről. A folyamat első fele még nem tért el a megszokottól: a platformok a felületük által biztosított lehetőségeket eladták a hirdetőknek. A virtuális üzletnek azonban volt egy új eleme is: most maga a felhasználó, vagyis az ember vált termékké. Ugyanis az összes közösségi oldal arra törekszik, hogy minél több felhasználója legyen, és akit egyszer behálóztak, az a lehető legtöbb időt töltse az adott platform böngészésével. Ha pedig csatlakoztunk, ők eladják a figyelmünket. Ez egy valódi paradigmaváltás. Nem véletlen, hogy az internetes cégek lettek a világtörténelem leggazdagabb vállalatai.

Elég nagy probléma ez önmagában is, ám lehet fokozni. A különféle közösségi felületek szakemberei megannyi technikai megoldást – algoritmusokat és szoftvereket – fejlesztettek ki azért, hogy mindezt a leghatékonyabban tudják működtetni. A felhasználóról, szokásaihoz alkalmazkodva, folyamatosan adatot gyűjtenek, ezeket elemzik, majd bombázni kezdik a neki megfelelő tartalmakkal. A manipuláció soha nem látott, kifinomult módszereit vetik be, létrehozva „a meggyőzés technológiáját”. A leghatékonyabb módszerek persze nem maguktól pattantak ki a fejlesztők fejéből, sok tesztelés és kísérletezés előzte meg ezeket. A gond csak az, hogy a kísérleti nyúl ezúttal az ember volt.

Már nem az ember irányít, hanem a rendszer. Személyre szabott információkat kapunk, a közösségi média felületei nem a valóságot tárják elénk, hanem annak egy eltorzított formáját.

Ám ez a hamis világ nekünk nagyon jól megfelel, hiszen ránk – a mi gyengeségeinkre, előítéleteinkre és rossz szokásainkra – van szabva. Ha például beütjük a keresőbe a klímaváltozás szót, mindenki más találatot fog kapni elsőként: „csak hazugság”, „pusztítja a természetet”, „ez egy társadalmi probléma” és így tovább. (Nekem ezt írta ki először: „Van-e klímaváltozás?” Úgy tűnik, még nem ismer elég jól a rendszer.) Mint több milliárd Truman Show. Azt hisszük, hogy szabadon választottunk, holott csak azt fogadtuk el, amit elénk tettek. Lehet az akár egy emeletes hazugság is – mint például a laposföld-elmélet vagy az oltások káros hatásáról szóló elképzelések –, a rendszer, ha nagy az érdeklődés iránta, fel fogja erősíteni. Az internet tehát „polarizál és radikalizál”, felülírva az emberi természetet. Közvetlenül pedig akkor lesz igazán veszélyes, ha a szélsőséges vélemények vagy a tudatos politikai befolyásolás eszközévé válik. Magunk is számtalan esetet fel tudunk hozni erre példaként. Érdekes, hogyha valaki a Facebook segítségével emberek millióit befolyásolja, az nem tesz semmi olyat, ami illegális lenne. Egyszerűen csak használja a közösségi oldal kínálta lehetőségeket.

Egy bicikli csupán egy eszköz: ha valaki nem szeretne kerékpározni, akár évekig rá sem néz. Egy mobiltelefon esetében azonban egészen más a helyzet. A telefon folyamatosan arra kényszerít, hogy a kezünkbe vegyük és használjuk. Csábít és követelőzik. Először történt meg a történelemben, hogy egy használati eszköz emberek milliárdjai felett vette át az irányítást. Soha annyian nem váltak függővé valamitől, mint ahányan a közösségi médiától. Valójában azok kezében összpontosul mérhetetlenül nagy hatalom, akik ezeket a platformokat működtetik. Nagyobb a hatalmuk, mint az államoknak, a tevékenységüket pedig semmivel nem lehet szabályozni.

Mi lehet a megoldás? Az biztos, hogy

nem maga a technológia jelent veszélyt, hanem az általa kiváltott hatások.

Az is valószínű, hogy nem egy újabb szoftver, vagyis nem a mesterséges intelligencia fogja megoldani a problémát. Társadalmi szinten úgy lehet védekezni, ha bizonyos mechanizmusait illegálissá nyilvánítják. Az egyén pedig nem tehet mást, mint hogy kilép a közösségi médiából.

„Válassz tudatosan! Kapcsold ki az értesítéseket! Töröld a felesleges appokat! Ne ossz meg semmit!”

Fotó: Imdb.com

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. október 18-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.