Tegyük a jót, amíg időnk van! – Emlékezés Frajka Félix ferences szerzetesre

Az esztergomi ferences gimnáziumban 1968 őszén találkoztam először Félix atyával. Kedves, fiatal, jó humorú és nagy tudású matematika–fizika szakos tanárnak ismerhettem meg. Szünetekben és az iskolaudvaron sokat beszélgethettünk vele és a többi tanárunkkal is, Teofil atyával, István atyával, Lőrinc atyával, Géza atyával, Ignác atyával, és sorolhatnám még tovább. A mostani diákjaimnak szoktam mondani: én nem gimnáziumba jártam, hanem egy ferences szerzetesközösségben sajátítottam el a gimnáziumi tananyagot igen jó szinten. Az akkor ott tanító ferences atyák és testvérek kiváló hangulatot teremtettek egy gimnáziumi tanulmányait végző diák számára. Élen járt ennek a jó hangulatnak a megteremtésében a maga sajátos humorával Félix atya is. Tizenegyedikben matematikára tanított, tizenkettedikben pedig matematikára és fizikára is. Neki köszönhetem, Sándor atya mellett, hogy megszerettem a természettudományokat, és gimnazistakén már tanulhattam Félix atyától a modern fizika igazságait és látásmódját. Ennek lett a következménye, hogy magam is matematika–fizika szakos tanár lettem ferences szerzetesként.

Félix atya 1930. március 9-én született. Szülőföldje a Jászság volt, gimnáziumi tanulmányait a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban végezte kiváló tanulmányi eredménnyel. Hamarosan kapcsolatba került a jászberényi, illetve a gyöngyösi ferences testvérekkel. Egyik este mesélte nekem, hogy a vértanú Lukács Pelbárt ferences atya prédikációja nagyon szíven ütötte őt. Pelbárt atya Szent Ferenc és a leprás találkozásáról elmélkedett, és Félix atya vallomása szerint az ott hallott gondolatok ébresztették szívében a ferences hivatást. A rózsadombi templom bejáratánál el is készíttette a hét ferences vértanú domborművét. A másik oldalon Mindszenty József bíboros úr szobra áll. Félix atya a híveknek is sokat beszélt a bíboros úrról, nagyon tisztelte őt, mert sokat tett Magyarországért. Félix atyának is szívügye volt, hogy hangsúlyozza a magyarság értékeit, szinte minden prédikációjában megtette ezt.

Komolyan vette ferences hivatását, igyekezett teljes lélekkel megélni és megköszönni azt az ajándékot, hogy földi életében Szent Ferenc nyomában járhatott.

Azt is sokat emlegette beszélgetéseinkben, hogy ha kijövünk a lateráni bazilikából, ott áll előttünk Szent Ferenc szobra ezzel a fölirattal: „Assisi Szent Ferencnek, Róma, Itália és az egész világ.” Tizenegy éven át laktunk együtt a rózsadombi ferences kolostorban. Az esztergomi évek után idős korában is közelről ismerhettem őt. Mint a kolostor elöljárója és a Kapisztrán Szent János-templom templomigazgatója mindenre és mindenkire odafigyelt, és igen sokat dolgozott. Kívül-belül felújíttatta a templomot, a kolostort is ellátta minden szükséges dologgal. A Szent Angéla-iskola igazgatója is volt 2003-ig. Igazgatósága alatt elit iskolává alakította ezt az általános iskolát és gimnáziumot. Nagyon szerette a diákokat, a tanárokat és a legegyszerűbb iskolai dolgozókat is. 

2014-ben Félix atyától vettem át a Kapisztrán Szent János-templom lelkipásztori szolgálatát és a rendház elöljárói tisztét. Hálásan köszönöm neki, hogy mindent igen jó állapotban adott át, bár nem volt könnyű megválnia a Rózsadombtól. Idős korában is aktívan tevékenykedett, főleg a pasaréti templomban, már csendesebben a Margit körúti kolostorban.

Szerette mondani: „Tegyük a jót, amíg időnk van!” Valóban így élt élete utolsó pillanatáig.

Köszönet mindazoknak, akik idős kora gyengeségeiben szeretettel és nagy odafigyeléssel a segítségére voltak. Levente testvérnek, az esztergomi ferences idősotthonunk nővéreinek és Jeremiás testvérnek is. Külön köszönet Gellérthegyi Etelkának, aki évtizedeken keresztül volt segítője! Isten áldjon, Félix atya! Szép találkozást Assisi Szent Ferenc atyánkkal és az Úr Jézus Krisztussal!

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. július  9-i számában jelent meg.