A börzöncei kápolna védőszentje Szent Lőrinc vértanú. A feljegyzések szerint Róma prefektusa szerette volna megszerezni az Egyház kincseit, ezért Lőrinc diakónust azzal bízták meg, hogy szolgáltassa be az elöljáróknak azokat. Lőrinc elment, és összeszedte a sántákat, bénákat, a szegényeket, vakokat, nyomorékokat, és őket vitte a prefektus elé, mondván, hogy ők az Egyház kincsei. Miért gondolta ezt Lőrinc, amiért aztán vértanúhalált szenvedett, hiszen a prefektus nem értette, hogy miért vitte elé ezeket a birodalom számára értéktelen embereket? – tette fel a kérdést szentbeszédében Varga László püspök. – Lőrinc diakónus megértette Jézus szavát és örömhírét.
Amikor Jézus Krisztus az utolsó ítéletről beszél, akkor arról tanít, hogy „éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, ruhátlan voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, idegen voltam, és befogadtatok, börtönben voltam, és felkerestetek”. S akkor megkérdezik: „de hát mikor láttunk téged éhesen, szomjasan, ruhátlanul, börtönben, vagy betegen?” S azt válaszolja nekik: „amit egynek ezek közül tettetek, azt nekem tettétek”, „…vagy nekem nem tettétek” – folytatja később a példabeszédet Jézus.
Lőrinc diakónus hitt Jézus szavában. Elhitte, hogy a szegényekben, a peremre jutottakban, a szenvedőkben ott van az a Krisztus, aki örömhírt hirdetett a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak. Lőrinc diakónus a hit szemével nézte az embereket – hangsúlyozta a főpásztor.
Ha nem a hit szemével nézzük egymást, akkor a társadalmi státuszunk, az intelligenciánk, a vagyoni helyzetünk, egészségi állapotunk szerint osztályozzuk egymást. Azonban,
ha a hit szemével nézünk egymásra, akkor látni fogjuk, hogy a másik ember – akár egészséges, vagy beteg, akár gazdag, vagy szegényebb – Isten képmása.
Mindannyian Isten képmásai vagyunk. A másik ember, miképp mi magunk is, Isten gyermeke, amint a Szentírásban olvashatjuk. Mi egy Atyának, a mennyei Atyának vagyunk a gyermekei. S Lőrinc diakónus látta a hit szemével azt, amit a prefektus nem látott. Ő meglátta ezekben a szenvedőkben Krisztust. Meglátta azt, aki bennük él.
A hit szemével nézve mindegyikünk a bennünk élő Szentléleknek a szentélye. Sokkal több a méltóságunk és gazdagságunk, mint ami kívülről látszik. S ez olyan kincs, amit nem veszítünk el soha – emelte ki prédikációjában a kaposvári megyéspüspök.
A szentmise végén Roca Daniel Celestin plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a felújítás során, majd kiemelte: a munkálatok még nem értek teljesen véget, így továbbra is számít a helyi közösség segítségére.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Szerafin Zoltán
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria