Telefonhívás a háborús övezetből

A fiatal pap szabad választása volt a kelet-ukrajnai szolgálat. Eddig Lvivban, jelenlegi helyétől 1200 km-re szolgált.

„A háborús tragédia egész Ukrajnát érinti: sok civil halt meg Donyeck és Luganszk körzetekben, sokan a katonák közül is, és sok a fiatal, akik a jobb élet, nagyobb függetlenség és több önbecsülés reményében mentek oda az ország más területeiről. A lakosság kétségbeesett és kimerült az egész helyzet, a gazdasági válság miatt – jellemezte a helyzetet Grigorij atya.

A szalézi pap közel van azokhoz, akik a frontvonalon harcolnak. Csak néha telefonálhat családjának és rendtársainak, tekintettel arra, hogy a mobiltelefonok használata tilos. A telefonban soha nem mondja el, hol is van valójában, mert a hívásokat lehallgatják. Fő feladata, hogy tartsa a lelket a katonákban az imádságon, gyónáson és személyes beszélgetéseken keresztül. Azt mondja, hogy sok kérdést tesznek fel neki a hitről, és már többen megtértek: „Csak a hit az, ami megtart minket, és ebből itt nincs hiány!”

Küldetésének az is része, hogy temessen, itt pedig sok temetés van. Elmondta, nagyon megrendítette azoknak az ukrán katonáknak a temetése, akik egy kamionban lelték halálukat, amelyet eltalált egy orosz rakéta.

A papi szolgálat mellett Grigorij atya szétosztja a katonák között az élelmiszert és ruházatot, amit a lvivi szaléziak küldenek neki. Arra a kérdésre, hogy van-e fegyvere, mosolyogva válaszolja: „Igen, a feszület.”

Magyar Kurír