Templom- és oltárszentelést ünnepeltek Újfehértón

Újfehértóra a 17. században települtek görögkatolikus lakosok. A lassan szerveződő közösségnek azonban csak 1832-ben lett kőtemploma. A belső tér falképei – Takács István alkotásai – pedig több mint egy évszázaddal később, 1954-ben készültek el. A hatvanöt éves festés megkopott, porosodott, s a templomnak több tekintetben is szüksége volt a frissítésre, felújításra.

A munkára Kocsis Antal parókus egy helyi templomfestő családot kért fel. Anducska Tibor és édesapja, Lajos a falképeket teljes mértékben restaurálták, emellett új oltárasztalt és új előkészületi asztalt is felajánlottak a templom számára.

A csaknem féléves restaurálás alatt a templom elektromos berendezéseit is kicserélték. Új csillárokat és falikarokat, hangosítást szereltek be. A belső kőlábazat is megújult, a száz négyzetméteres karzat pedig új burkolást kapott. A bejárati lépcsőt gránittal fedette le Szolnoki Ferenc és Mészáros Zoltán.

A templom terén kívül is zajlottak munkálatok: Papp József és családja jóvoltából új kovácsoltvas kerítésen keresztül lehet bejutni a rendezett templomudvarra.

Az egyházmegye támogatása mellett tehát az újfehértói hívek összefogását dicséri a december óta tartó munka.

A munkálatok záróakkordját jelentő szertartást Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezette, aki az oltárban Boldog Gojdics Pál ereklyéjét helyezte el és pecsételte le müróval (megszentelt olajjal) és viasszal. A püspök és a papok az oltárt szenteltvízzel és illatos szappannal, majd – Krisztus áldozatára emlékezve – rózsavíz és vörösbor keverékével mosták le. Az áldozati aszalt és a templom falait szentelt olajjal kente meg a főpásztor, s végül tömjénezés és szenteltvízzel való meghintés által vált teljessé a szentelés, mely után Szent Liturgiát mutattak be. A püspök mellett Kocsis Antal parókus kilenc paptestvérével állta körül a legszentebb áldozat asztalát.

Ábel püspök ünnepi beszédében a virágvasárnap előtti Lázár-szombat üzenetéhez kapcsolta a templomszentelés ünnepét.

Az evangéliumban csak egy helyen olvashatjuk, hogy Jézus könnyekre fakad: Lázár sírjánál, ahol látja az emberek gyarlóságát, gyengeségét, fájdalmát – kezdte szentbeszédét a főpásztor. – Akkor vigasztalni akarván az embereket megmutatta hatalmát. Sokszor nehezen fogadjuk el: a csupasz téli fákban élet szunnyad, a régiből új születik. Éppily nehéz volt Jézusnak megértetnie velünk: azért jött, hogy segítsen, hogy tanúságot tegyen az életről, még akkor is, ha mi úgy érezzük, hogy életünk kiüresedett, lecsupaszodott.

Krisztus Lázár föltámasztásával bizonyságot tett arról, hogy van remény, van élet. Ahogy Jézus Krisztus feltámasztotta Lázárt, erőt ad a természetnek, kézügyességet a mesternek, jó szívet az adakozóknak, úgy ajándékoz meg mindannyiunkat feltámadásával. Ennek bizonyságát adja a megújuló természet és a felújított templom. Ahogyan a zöldülő természet minden egyes tavasszal tanúságot tesz a feltámadásról és az örök életről: minden templom, amely megújul, a feltámadásról és az örök életről tesz tanúságot – zárta beszédét a püspök.

A szertartás végén a társegyházak képviselői is áldásukat adták az egyházközség tagjaira, további munkájukra. A liturgia után a nagylelkű adakozóknak köszönhetően bőséges szeretetlakomával ért véget az ünneplés.

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír