Templombúcsút ünnepeltek Demecserben

„…Ó dicső szent Illés … könyörögj érettünk a mi Emberszerető Urunkhoz!” – a konták szavaival ünnepeltük templomunk születésnapját Demecserben.

Az ünnepi Szent Liturgiát Szabó Sándor nyugdíjas atya mellett Ignácz András nyírlugosi parókus atyával és Varga Lóránt plébános atyával együtt végeztük.

Ignácz András atya prédikációjában kiemelte, hogy a hívek mennyi áldozatot hoztak e szép templomért, mely mindig újul, fejlődik. Miért ér össze az ég és a föld? – ezzel kapcsolatban a szónok elmondott egy kedves történetet: volt két testvér, akik földművelésből éltek; az egyiknek volt családja, a másiknak nem. Az egyik évben termés hiányában megijedtek, mi lesz velük, s a magányos testvér arra gondolt, hogy az éj leple alatt elvisz néhány kévét testvérének, akinek nagy családja van. A családos testvér pedig így gondolkodott: szegény testvére egyedül él, sokfelé kell fizetségként búzát adnia, ezért visz neki egy zsák kévét éjjel. Éjszaka nagyon meglepődtek, amikor felismerték egymást, s elmondták, hogy miért indultak el éjszaka. Egymás nyakába borultak sírva, majd kicserélték zsákjukat. A családos halála előtt elmesélte gyermekeinek a történetet.

Amikor a falu lakói templomot szerettek volna építeni, szent helyet kerestek: oda építették a templomot, ahol a két testvér találkozott – mondván:

a legszentebb hely az a hely, ahol a testvér a testvérrel találkozik, ahol megérik bennünk a felismerés, hogy összetartozunk, s egymás testvérei vagyunk.

Ez a templom legyen az a szent hely, ahol testvér testvérrel találkozik.

Ma is kell egy hely, ahol Isten és ember találkozhat. Az égre emelkedő torony mindig utat mutat. „Emeljük föl szívünket!” Együtt tudunk emelkedni, együtt tudunk az ég felé tekinteni. A templomban (...) mindenki egy irányba néz, az oltár felé. Minden az oltár miatt van a templomban, a hívek is. A legszentebb oltár pedig az utolsó vacsora oltára, asztala volt, ahol Jézus önmagát adta tanítványainak, s általuk mindannyiunknak.

A templom Isten jelenlétének helye, ugyanakkor találkozásaink helye is. A templomban egyenlőek vagyunk: testvérek. Mindenki egy irányba néz. Egy irányba haladunk: Isten országa felé. A templom Isten jelenlétének, szeretetének helye.

Őseink Illés prófétát választották védőszentül. Illés intette az akkori népet, hogy merre akarnak haladni: előretekintenek, vagy megmaradnak a bálványimádás mellett? Isten meghallotta a próféta szavát, a nép nem biztos, hogy megszívlelte, de Isten Illés próféta szavára bezárta az ég csatornáit.

A Szent Liturgia után körmenetet tartottunk, majd a himnuszok és éltetések után közös agapé volt a templom udvarán.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Demecseri Görögkatolikus Egyházközség

Magyar Kurír