Templomséta Székesfehérváron – VIDEÓVAL

A Szent István Művelődési Ház által szervezett séta első állomása a ciszterci templom volt. Az eredetileg jezsuiták által használt templom 1745 és 1756 között épült, és Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel. Amikor 1773-ban a jezsuita rend feloszlott, a templom a pálosokhoz került, az ő 1786-ban történt feloszlatásuk után az épületet a belvárosi német polgárok vették át. 1813-ban a ciszterci rend kapta meg, és 137 éven át ők miséztek falai között, míg 1950-ben őket is feloszlatták. A rendszerváltást követően ismét a ciszterci rendé lett a templom.

A művelődéstörténeti séta a székesfehérvári Szent István-bazilikánál folytatódott. A püspöki székesegyház a belváros legmagasabb pontján épült. A korábban a helyén álló középkori templom – erősen megrongált állapotban – túlélte a török megszállást. A jezsuiták, akik a törökök kiűzése után érkeztek Székesfehérvárra, még félig-meddig restaurálni tudták. Az ő buzdításukra fogott hozzá a városi tanács 1702-ben a hívek támogatásával az újjáépítéséhez.

1740 decemberében a két új torony egy éjjeli vihar következtében megrongálódott, a romos állapotban lévő templom teteje pedig teljesen lesodródott. Buffleur Gáspár jezsuita atyának – 1758 márciusában mondott megrázó beszédeivel – sikerült a híveket meggyőznie, hogy új templomra van szükség. Az egész város összefogott, és tíz év alatt a szanaszét heverő romokból, a várfalak, a bazilika és főképp a középkori templom köveiből megépíttette az új plébániatemplomot, amely 1777-ben székesegyház lett.

A művelődéstörténeti séta harmadik, egyben utolsó állomása a szemináriumi templom volt, amelyet a karmeliták építtettek 1745–48 között. A templom sorsa viszontagságossá vált, amikor 1783-ban II. József felfüggesztette többek között a karmeliták működését is. A polgári lakosság plébániatemplomaként szolgált 1801-ig, majd a papnevelő intézet temploma lett.

A francia seregek bevonulása után katonai célokat szolgált a papneveldével együtt. A templom belsejét 1903-ban, majd a második világháborút követően 1955-ben restaurálták, ekkor állították helyre eredeti szépségében Franz Anton Maulbertsch freskóit, amelyek Szűz Mária életét és küldetését ábrázolják. A főoltár fölött a Fekete Madonna rokokó keretezésű kegyképe áll, amely a bécsi karmeliták Szűzanya-ábrázolásának 18. századi másolata.

Fotó: Somogyi Tamás

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Magyar Kurír