Templomszentelési évfordulót ünnepeltek Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei Kozármislenyben

Sokak összefogásából, adakozásából és munkájából épült fel negyedszázaddal ezelőtt Kozármislenyben a Flüei Szent Miklós-kolostortemplom. Az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei közösségének vágyát, hogy Kozármislenyben kolostort és templomot építhessenek, egy svájci plébános, Josef Eberli nagylelkű gyűjtése alapozta meg. Az építkezés négy évig tartott, az 1997-ben felszentelt templom három harangját két évvel később öntötték, amelyek nevet is kaptak: a nagyot Flüei Szent Miklósról, a középsőt Szent Mihály arkangyalról, a kis harangot pedig Assisi Szent Ferencről nevezték el.

A felszentelés 25. évfordulóján celebrált hálaadó püspöki szentmisén Felföldi László megyéspüspök szentbeszédében kiemelte: az embernek szüksége van arra, hogy legyen egy különleges hely az életében az Istennel való találkozásra, ezt testesíti meg ez a templom is. Az ember az Istennel való kapcsolatában lehet igazán önmaga, abban teljesedhet ki az élete.

A templom, a közösség megtart és összetart minket.

Most, amikor az emberiség életében az utolsó harc folyik az emberi méltóság megőrzéséért, a családok, a családokban zajló folyamatok kiemelt jelentőségűek – hangsúlyozta a főpásztor. – A családon belüli egység alapozza meg a közösség egységét. Amikor eljöttünk a templomba, lehet, hogy fáradtak voltunk, de szívünkben hála van: „Köszönöm, hogy eljöhettem!” A tíz leprás meggyógyításáról szóló evangéliumi történet (Lk 17,11–19) mondanivalójának lényege is a hálaadás.

Az életnek vannak olyan pillanatai, amelyek után nem szabad úgy folytatni, ahogyan addig

 – mutatott rá a püspök.

A tizedik meggyógyult leprás nem megy haza, mint a többiek. Visszamegy Jézushoz, hiszen felismeri, hogy a vele való találkozás gyógyította meg. Amikor egy házasságban, egy közösségben egy válság megoldódik, utána nem szabad ugyanoda visszamenni. Tovább kell menni: előre. Az a kilenc leprás, aki bár meggyógyult, de mégsem mutatta ki háláját, visszatért abba a világba, amelyben korábban élt, mintha mi sem történt volna. A hála tesz képessé arra, hogy észrevegyük az ajándékot. Ajándék az élet, és az életet is az elfogadott ajándékok teszik széppé, különlegessé.

Sötétek maradnak azok a napok, amikor egyszer sem mondjuk ki, hogy „köszönöm”.

A tizedik leprás megérezte, mekkora ajándékot kapott, és ez megváltoztatta egész életét. Visszament Jézushoz, megköszönte a gyógyulás ajándékát, és új életet kezdett.

Jézus szembejön velünk a mi életünkben is, ott akar velünk találkozni, ahol élünk.

Saját életünkben kell észrevennünk őt, és megköszönni gyógyító szeretetének ajándékát – zárta szentbeszédét Felföldi László.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír