Teremtésvédelmi kalendárium – Élelmiszer-pazarlás

Még egy hét és itt van húsvét: a hosszú böjt után, a szent három napot követő feltámadás utáni családi ebédek és vacsorák mindig bőségesek, gazdagok.

Már a nagyhét első napjai is a bevásárlással telnek és ilyenkor, akár váratlan vendégre is számítva, többet vásárolunk. De vajon mennyi marad meg, és mekkora az a mennyiség, ami azután a szemétbe kerül?

Nem csupán a gazdag országok problémája

Nem vagyunk egyedül az élelmiszer-pazarlásban. Korábbi tanulmányok azt mutatták ki, hogy a fogyasztói élelmiszer-pazarlás kizárólag a fejlett országokban jelent problémát, a termelési, tárolási és szállítási veszteségek pedig inkább a fejlődő világban számítanak problémának. Az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete, a UNEP jelentése azonban megállapította, hogy az egy főre jutó háztartási élelmiszer-pazarlás hasonló a magas jövedelmű, a felső-közepes jövedelmű és az alsó közepes jövedelmű országokban. 2022-ben 1,05 milliárd tonna élelmiszer-hulladék keletkezett, ami fejenként 132 kilogramm, a fogyasztók rendelkezésére álló élelmiszerek közel egyötöde.

A 2022-ben elpazarolt élelmiszerek 60 százaléka háztartási szinten keletkezett.

Igaz ugyan, hogy – különösen a kevésbé fejlett országokat tekintve – súlyos adathiánnyal küzdenek a szakemberek, de egyre jobb, az élelmiszer-pazarlást nyomon követő tanulmányok készülnek. Globálisan csaknem megkétszereződött a háztartási szintű adatpontok száma. Mindazonáltal sok alacsony és közepes jövedelmű ország továbbra sem rendelkezik megfelelő rendszerekkel. Csak négy fejlett ország (Ausztrália, Japán, Egyesült Királyság, USA), valamint az Európai Unió és tagállamai rendelkeznek élelmiszer-pazarlásra vonatkozó pontosabb becslésekkel. Az adatok megerősítik, hogy ez a jelenség nem csupán a „gazdag országok” problémája, a szegényebb helyeken a háztartási élelmiszer-pazarlás mértéke fejenként mindössze 7 kilogrammal tér el a magas jövedelmű, a felső-közepes és az alsó-közepes jövedelmű országok megfigyelt átlagos szintjétől – írja a UNEP jelentése.

Az összes élelmiszer egyharmadát kidobjuk

Az élelmiszer-hulladék képződése és az élelmiszer-veszteség – ez utóbbi akkor következik be, amikor az élelmiszer még azelőtt kárba vész, hogy eljutna a fogyasztókhoz – egyre nagyobb globális kihívást jelent. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a bolygónkon előállított összes élelmiszer mintegy egyharmada kárba vész vagy hulladékká válik az élelmiszer-ellátási lánc valamely pontján. Az EU-ban évente több mint 59 millió tonna, azaz egy főre vetítve 132 kilogramm élelmiszer megy veszendőbe az Eurostat adatai szerint.

A legtöbb élelmiszer-hulladék (fejenként 397 kilogramm) Cipruson keletkezett. Ezt követi Dánia, Görögország és Portugália, fejenként 200 kilogramm körüli értékkel. A legalacsonyabb élelmiszerhulladék-értéket Szlovéniában és Horvátországban mérték, kevesebb mint 20 százalékát Ciprus adatának. Magyarország élelmiszerhulladék-adata is – a KSH közlése szerint – az uniós átlagnál alacsonyabb, így jobb értéknek tekinthető.

És mi, magyarok?

Az EU-ban az élelmiszer-hulladéknak több mint fele a háztartásokban képződik. Ez közel kétszerese a termelés vagy a feldolgozás során keletkező élelmiszer-hulladéknak. Egészen pontosan az 55 százalék képződik a háztartásokban, ami annyit jelent, hogy EU-s átlagban egy ember 72 kilogramm élelmiszert dob ki. Magyarországon ez fejenként 10 kilogrammal kevesebb, azaz 62 kg/fő élelmiszer-hulladékot termelünk évente csak az otthonainkban, mindennek a 41 százaléka könnyen elkerülhető lenne.

Ha a teljes lakosság éves pazarlását tesszük mérlegre, akkora mennyiséget kapunk, amiből egy éven át közel félmillió ember teljeskörű étkezését biztosítani tudnánk.

Olyan problémával állunk szemben, aminek a megoldásához kivételesen nem több pénzre, hanem mindössze több figyelemre lenne szükség, írja a NÉBIH Maradék nélkül nevű portálja. Elemzéseik szerint az utóbbi években tapasztalt kétkilós gyarapodás szinte teljes egésze az úgynevezett elkerülhető élelmiszer-hulladékok, vagyis a tiszta pazarlás területén jelentkezett. Az élelmiszer-pazarlás túlnyomó részét (83%) továbbra is a készételek, a friss zöldségek és gyümölcsök, valamint a pékáruk és a tejtermékek adják, habár 2016-hoz képest a pékáruk esetében sokkal tudatosabbá vált a lakosság. Bizakodásra ad okot, hogy a felmérésben részt vevők 82 százaléka úgy érzi, tovább tudná csökkenteni az élelmiszer-pazarlását. Emellett szintén üdvözlendő, hogy

a komposztálás továbbra is őrzi az elmúlt években megszerzett népszerűségét: a háztartásoknak több mint fele komposztál valamilyen módon.

A fölöslegesen megtermelt, majd kidobott élelmiszerek nem csupán környezetvédelmi szempontból károsak, hanem gazdaságilag is. A vízhasználat, a földterületek csökkenése és a feleslegesen felhasznált egyéb erőforrások nagy költségeket jelentenek a társadalomnak.

Az élelmiszeripar hatása

A zöldségfélék a húsokkal ellentétben nem annyira a termesztés során, hanem inkább azt követően terhelik a környezetet, elsősorban a feldolgozás, a szállítás, valamint a fogyasztásra történő előkészítéskor. De nem csak a növénytermelés és az állattenyésztés jár magas környezetterheléssel. Az élelmiszeriparhoz kapcsolódóan az üvegházhatású gázok kibocsátásának átlagosan legalább 20 százaléka a nem megfelelően kezelt hulladék élelmiszer bomlása során keletkezik.

Ez egyben rávilágít a fenntartható étkezés egyik legalapvetőbb és kézenfekvő pontjára: az összes megtermelt élelmiszer 40 százaéka kerül kukába! A fent említett hazai kutatás szerint 10-ből 8 magyar kellemetlenül érzi magát, ha élelmiszert dob ki, és hasonló arányban tekintik az élelmiszer-pazarlást jelentős globális problémának, mégis

évente fejenként 40–45 ezer forintnyi élelmiszert dobunk a kukába,

és az összeg egy négyfős család esetében már 160–180 ezer forintra rúg, ami összesen nagyjából 380–400 milliárd forint értéket képvisel. Ha mindazt az alapanyagot nem kellett volna megtermelni, csomagolni, elszállítani, akkor kevesebb vizet és egyéb természeti erőforrást használtunk volna fel – derül ki a Magyar Nemzeti Bank adataiból.

Élelmiszer és víz

A mezőgazdasági termelés a fő vízfogyasztó, ezért az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentése enyhíti az előállításhoz felhasznált természeti erőforrásokra nehezedő nyomást, többek között a vízfelhasználást is. Globális szinten az élelmiszer-veszteség és -pazarlás körülbelül háromnegyede a gabonafélékhez, valamint a gyümölcsökhöz és zöldségekhez kapcsolódik, derül ki egy, a világ vízlábnyomával kapcsolatos kutatásból.

Édesvízkészleteink egyre csökkennek a növekvő felhasználás arányában, ezért is egyre sürgetőbb lenne az élelmiszer-pazarlás radikális csökkentése. Magyarországon is egyre nagyobb gondot jelentenek a már tendenciaszerű súlyos vízhiányos, aszályos időszakok: az élelmiszer-pazarlás csökkentésével a szárazság okozta károkon is enyhíthetünk.

Ferenc pápa másfél évvel ezelőtti üzenete most is aktuális:

ne keverjük össze az ünneplést a fogyasztással! Ünnepelhetünk egyszerűségben, pazarlás nélkül – és keresztényként így is kell ünnepelnünk –, osztozzunk azokkal, akik szűkölködnek vagy akik egyedül vannak!” 

Szerző: Nemes Csaba

Fotó (archív): Lambert Attila

Magyar Kurír