Teremtésvédelmi kalendárium – Életvédelem és teremtésvédelem

Ezen a héten, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján az angyali üdvözletre és Jézus fogantatására, a megtestesülésre emlékeztünk.

Mindamellett, hogy milyen bizalomról és ráhagyatkozásról tanúskodik Mária igenje: „legyen nekem a Te igéd szerint”, bizonyára több ellentétes érzés, köztük kétség és bizonyosság kavargott felváltva Gábor főangyal látogatása után Mária lelkében. És

bár Isten Fiát hordozta a szíve alatt, anyai ösztönei valószínűleg ugyanúgy felébredtek, mint bármelyik anyáé.

Féltette, védte a méhében növekvő életet. Várandósságát nem felügyelte védőnői hálózat, nem reménykedhetett kórházi ellátásban komplikáció esetén, és a várakozás hónapjai alatt nem állt módjában pazar gyerekszobát berendezni Jézus fogadására. Sőt menekülnie kellett a hatalmát féltő uralkodó, Heródes gyerekekre lesújtó gyilkossághulláma elől.

A világ számos pontján szembesülnek anyák ma is hasonló nehézségekkel, míg mi Európa szívében látszólagos békében és az ellátórendszer biztonságában dönthetünk gyermekvállalás mellett. Úgy tűnik, fellélegezhetünk, a mi gyermekeinket jóval biztonságosabb világ és összehasonlíthatatlanul nagyobb jólét várja. A fellélegzés, egy egyszerű légvétel ugyanakkor rámutat valami lényegesre. Egy elfelejtett kapcsolatra.

„Öt kilót nyom a gyermek, akit az imént szültél. Négy kiló víz és egy maréknyi szén, mész, nitrogén, kén, foszfor, kálium és vas. Négy kiló vizet és egy kiló hamut hoztál a világra. A gyerekedben található minden egyes vízcsepp valamikor egy felhő párája, hókristály, köd, harmat, patak és egy városi kanális szennyvize volt. Minden egyes szén- vagy nitrogénatom milliónyi különböző kapcsolódás része volt valamikor. (…) [Gyermeked] testi közösséget alkot a tenger hullámaival, a viharos széllel, a villámmal, a Nappal és a Tejúttal. Ez a porszem édestestvére a kalásznak, a fűnek, a tölgynek, a pálmának – no és a sárgacsőrű madárnak… és a kiskutyának is.” (Janusz Korczak gyermekorvos)

Elfeledkeztünk azokról a kötelékekről, amelyek minden létezővel összekapcsolnak bennünket, arról, hogy „mind ugyanabból az isteni anyagból készültünk”, amely állandó áramlásban van élő és élettelen között.

Ma mintha nem tudnánk, hogy minden, amiből a testünk felépül, az a természetből származik, hogy a természet bennünk rejlik, és ezért, amit a Földdel teszünk, azt önmagunkkal tesszük. A külső kert és a belső kert gondozása elválaszthatatlanul összetartozik.

Hosszú ideje folytatunk háborút a természet ellen – abszurd módon még az élelmiszer-termelésünkkel is –, anélkül, hogy észrevennénk: ezt a háborút önmagunk ellen vívjuk. Minden szennyezés, amit a levegőbe, a talajba, a vizekbe juttatunk, egyszer visszatér hozzánk, a sejtjeinkbe. Még élnek olyan emberek, akik a műanyag tömeggyártásának kezdete körül születtek, vagyis egy emberöltő sem kellett ahhoz, hogy apró műanyag részecskékkel úgy elszennyezzük a Földet, hogy az jelen legyen a világ ember által nem lakott helyein éppúgy, mint a testünk bármely szervében. Ma mindenki, aki él, naponta belélegez, iszik és eszik műanyag részecskéket – csak ezek mennyisége befolyásolható valamelyest –, és a kismamák szervezetébe bejutott mikroműanyag ott van a méhlepényben is. És egyre inkább ott van a csecsemőt tápláló, értékes anyatejben is. Nem tudjuk teljesen elszigetelni magunkat az örök vegyi anyagoktól, a PFAS-vegyületektől sem, amelyekkel számos betegség, fejlődési és működésbeli zavar kockázatának tesszük ki gyermekeinket. És vajon hányféle hatásról nem is tudunk azzal a több tízezer vegyi anyaggal kapcsolatban, amelyekkel nap mint nap érintkezünk az általunk fogyasztott és használt termékeken keresztül?

Isten alkalmassá tett bennünket arra, hogy az általa formált környezetünk esetleges veszélyeit észleljük, de nincs beépített vészjelző rendszerünk annak a művilágnak a veszélyeire, amelyet mi magunk teremtettünk.

Ma legyen bármilyen gondos egy anya, nem tudja teljesen megvédeni a gyermekét ezektől az ártalmaktól, még a méhén belül sem. Ahhoz, hogy az anya teste óvja magzatát, és a köldökzsinóron keresztül ellássa valóban tápláló anyagokkal, neki is szüksége van az egészséges anyaföld nyújtotta védelemre és ellátásra. Isten tiszta levegővel, tiszta vízzel, élő, termékeny talajjal és élettől nyüzsgő ökoszisztémákkal ajándékozott meg minket, egy ötcsillagos ellátást biztosító bolygót bízott az emberre, hogy „művelje és őrizze”. Nem jól műveltük, és nem őriztük, így néhány csillagot már elveszített, a szolgáltatásai már nem működnek úgy, ahogy azt Isten eltervezte. Az ökoszisztémák pusztításával ellehetetlenítjük azt a fajok milliói által végzett szorgos munkát, amely biztosítja az egészséges, életet tápláló környezetet. Azt a környezetet, amelyet Isten minden újszülött fogadására szánt.

Talán még időben felismerjük, hogy nem élhetünk a természet gondoskodása nélkül; hogy az egyén és a társadalom egészsége a természet egészsége nélkül elképzelhetetlen; hogy a földi élővilág és gyermekeink valós szükségletei között nincs érdekellentét; hogy az életvédelem és a teremtésvédelem kéz a kézben jár; hogy amikor a levegő tisztaságát, a talaj életközösségét, az élővizeket, az állatvilág sokféleségét, az ökoszisztémák egészségét védjük, akkor gyermekeink egészségét is védjük. Ellenben amikor szennyezzük és pusztítjuk a teremtett világot, akkor gyermekeink életére is törünk.

„Gyakran hallottam azt a mondást, miszerint ezt a bolygót nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön. Sajnos ez már nem igaz.

Nem kölcsönkaptuk a gyermekeinktől a földet, hanem elraboltuk tőlük.” (Jane Goodall  etológus, antropológus)

Ha felismerjük, hogy a valódi gazdagság és a legértékesebb anyagi örökség, amit gyermekeinkre hagyhatunk fajok sokféleségében, vidáman csörgedező, kristálytiszta patakokban, sokszólamú madárdalban, a tüdőt átjáró tiszta levegőben, röviden Isten ajándékaiban, nem pedig a tulajdonunkban lévő ingatlanokban és ingóságokban, vagy ropogós pénzkötegekben mérhető; akkor remélhetjük, hogy visszatér a dolgok természetes rendje, amelyben valóban kölcsönvesszük, nem pedig elraboljuk gyermekeinktől a Földet.

Szerző: Jaczenkó Edit

Illusztráció: A levél című filmből (Ferenc pápa filmüzenete a Földünkért)

Magyar Kurír