Teremtésvédelmi kalendárium – Földanya hava

„Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.”
(Szent Ferenc: Naphimnusz, Dsida Jenő fordítása)

Szeptember elseje Ferenc pápa kezdeményezésére már évek óta a teremtett világ védelmének imanapja, és talán nem véletlen, hogy ez a dátum éppen a Földanya havába esik.

A hagyományban most éljük a „két asszony napja közti” időszakot, ami augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepével kezdődik, és szeptember 8-án, Kisasszony napjával zárul. Lassan enyhül a forróság, a hosszabbodó éjszakák után a hajnali harmat újra zöld fűszálakat csalogat elő a sárguló gyepből, a napsugarak már nem égetnek, egyre inkább oldalról sütnek át a lombokon, átragyognak a kertek virágain, és alig észrevehető, ahogy a nyárból visszavonhatatlanul az őszbe vált a természeti világ. Régen a gondos gazdasszonyok ilyenkor újra megültették a kotlósokat, hogy karácsonyra legyen az ünnepi asztalra rántani való csirke, nagytakarítást tartottak, átszellőztették az ágyneműt, a téli ruhákat.

Különös, hogy ezt a varázslatos időszakot a magyar néphagyományban két Mária-ünnep határolja!

Nagyboldogasszony napjával lezárul sok növény maghozása, megérik, magvakba, hagymákba, gumókba záródik az Élet, valóban, szinte „elszenderül” a nyári kert. Kisasszony napjával pedig újra megindul a sarjadás, megpattannak a dióburkok, hullik az érett termés, a liliom előbújik földalatti rejtekéből, szétteríti pompás levélüstökét, és friss zöldjével mintha már a tavaszi újjászületést idézné meg!

Csöndes, évről évre ismétlődő ritmusok ezek, ahogy a Föld égi pályáján halad, és újra ott jár most valahol a kozmikus térben, ahol az elmúlt szeptemberben. Mégis minden esztendő időjárása más, hiszen a kronologikus időben a földi történések, hatalmas tengeráramlások, légörvények, ipari katasztrófák, a háborúk okozta szennyezések, erdőtüzek mind nyomot hagynak, hatással vannak az időjárási jelenségekre az egész bolygón.

Az idén különösen szembetűnő volt a régen várt esős időszak beköszöntése.

„Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Ne féljetek, ti mezei vadak! Mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét, a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.” (Jo 2,21)

Mennyire vártuk ezeket az augusztusi esőket! Mélyen átérezte mindenki, aki csak látta a száradó, pusztuló kerteket, kukoricaföldeket, apadó folyókat, erdőtüzeket Európa-szerte, hogy ekkora ínségben az ember már tehetetlen, nincsenek eszközei.

Ha megéltük a kiszolgáltatottságot, most tudjuk-e a Gondviselés ajándékaként fogadni ezt a csodálatos enyhülést?

Igaz, a kukorica már menthetetlen, a napraforgó termése siralmas, de a szüret még előttünk van. A termőföld megújul, kizöldül újra, és most mutatkozik meg igazán, hogy mennyi élet rejtőzött benne mélyen, a Földanya biztonságot adó ölelésében a forró nyári napok alatt!

Visszaállt hát minden a rendes kerékvágásba, fellélegezhetünk, elfelejthetjük ezt az aszályos esztendőt? Vagy inkább tudatos felelősségvállalásra figyelmeztet mindez, hogy átgondoljuk, hogyan is bánunk a földjeinkkel, vizeinkkel, min kell változtatnunk, hogy a jövőben felkészültebben fogadjuk a hasonló csapásokat?

A közbeszédben soha ennyi szenvedélyes vitát nem hallottunk az erdőkről, a vízgazdálkodásról, a termőföldek állapotáról, mint az utóbbi hetekben. Vajon csillapodnak az indulatok, félretesszük a régi sérelmeket, keserű előítéleteket, és lassan megindul egy érdemi párbeszéd agrárszakemberek, környezetvédők, politikusok között?

Ne becsüljük le a „másként gondolkodók” jó szándékát, olyan nagy a baj, annyira fenyegető a klímaváltozás, hogy csak az összefogás segíthet átmenteni a jövendőnek a Kárpát-medence csodálatos természeti örökségét.

Földanya havában könnyebb meghallani azt is, ahogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik mind ez ideig, várva az Ember tudatos szeretetből fakadó gyógyító tetteire…

Szöveg és kép: Lechner Judit

Magyar Kurír