Teremtésvédelmi kalendárium – A gyökerek világhálója

„…hallom, alattam
fészkében megmozdul, nőni akar s puha
földet kaparász az ezerujjú gyökér”
(Radnóti Miklós: Lomb alatt)

Januárban még egyre mélyül a tél hidege, pedig a nappalok már érzékelhetően hosszabbodnak. A kopár, lombtalan fák, elszáradt füvek nem sok látnivalót kínálnak; a gyökerekhez a fagyos földben meg igazán nem könnyű hozzáférni, de egyébként sem kedvelik a háborgatást, nem vágynak a napvilágra kerülni.

Sokszor akkor ismerkedünk meg a fák gyökereinek valódi természetével, életrevaló kalandorságával, ha bejutva a szennyvízcsatornába, az esővíz-levezetőbe, évek szívós munkájával belakják, eltömik, továbbrepesztik a csövet, amíg csak ki nem lakoltatja őket az ember, ha felfedezi a kártételt.

A megcsonkított gyökér aztán tavasszal nem tudja már ellátni a koronát elegendő vízzel, hiszen elszakították a nagy nehezen feltárt, kiépített, biztonságosnak tűnő forrástól. A fa ilyenkor hagyja leszáradni néhány ágát, az első nyáron a levelek méretét is csökkenti, szóval igyekszik menteni a menthetőt, az új helyzetben csak a túlélésre figyel. Aztán elkezdődik az óvatos újratervezés, megindul a tapogatódzás újabb vízfolyások irányába, és milliónyi gyökércsúcs kaparászik lent a mélységben, hogy tápanyagra, vízre találjon, hiszen a föld fölött a korona folyamatosan követelőzik, nyújtózik a fényre, növekedni, terjeszkedni akar.

Vajon hol van a növények „agya”? Hova futnak be az észlelések? Hogyan történik az adatok feldolgozása, majd a tervezés és az utasítások kiküldése?

Darwin élete utolsó éveiben a növényvilág felé fordult, ő is kereste a választ ezekre a kérdésekre. „Meggyőződésünk, hogy nincs a növényben csodálatosabb struktúra – amennyiben feladatait tekintjük –, mint a gyökér csúcsa. Valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy az így kialakult, a növény csatlakozó részeinek mozgását irányítani képes gyökércsúcs az alacsonyabb rendű állatok agyához hasonlóan működik; a test elülső részében elhelyezkedő agyként, amely fogadja az érzékszervek benyomásait, illetve irányítja a mozgások különböző fajtáit.” (Charles Darwin: The Power of Movement in Plants)

A növényekben valóban nem azonosítható egyetlen kitüntetett szerv, amelyet az állatok agyához hasonlíthatnánk, de éppen moduláris szerkezetük miatt sokkal kevésbé sérülékenyek. Egy fa koronájának csonkolása vagy éppen jó pár vastag gyökerének az elvágása nem veszélyezteti a fa életét; a tápanyagáramlás, a növekedés megy tovább, a lehetőségeket felmérve, a növekedés irányát, erélyét megfelelően módosítva. A keringési rendszer is jól regenerálódik, de nem találjuk benne a központi szervet, a „szívet”. Talán ezért is vélték úgy, hogy a növények nem lelkes lények, így nem is érezhetnek fájdalmat, nyugodt lelkiismerettel megehetik őket még a vegetáriánusok is?

Arra is egyre több a bizonyíték, hogy a gyökércsúcsot behálózó, azt átjáró gombafonalaknak is hatalmas szerepe van az információáramlásban, az észlelések továbbításában.

A fák ennek a „növényi internetnek” a segítségével szoros kapcsolatban állnak a fajtársaikkal, utódaikkal, az erdőalkotó többi fával, cserjével.

Ennek fényében az is érthető, hogy a talajból kiszakított, visszacsonkolt gyökerű facsemeték miért keresik még évekig a helyüket, mire az újonnan sarjadó gyökerek végén a hajszálgyökerek és azok csúcsán az óvatosan tapogatózó gyökércsúcsok újra tudják építeni ezt a kapcsolati hálót. Sok fafaj ragaszkodik bizonyos talajlakó gombákhoz, hiszen kölcsönös előnyökre épülő mikorrhiza (gombás gyökér; a gombák és a növények között kialakult szimbiózis egyik formája – a szerk.) kapcsolataik létfontosságúak számukra a túléléshez, így az átültetéskor az eredeti földből is kell hagyni a gyökereken, persze minél több gubancos, vékonyka hajszálgyökérrel együtt.

Sokan egy madárraj vagy a tárulásokban élő rovarok összehangolt mozgásával hasonlítják össze az apró gyökércsúcsok iránykeresését, mintha a fa egésze nem is egy individuális élőlény, hanem inkább egy kolónia módjára létezne. De az információ átadásának mikéntje még ma is titok előttünk.

A növények ősidők óta így működnek, de az ember csak nemrégiben csodálkozott rá csodálatos képességeikre. Talán éppen az internet feltalálása, robbanásszerű elterjedése okozza ezt a felfokozott érdeklődést? Végül is tekinthetjük az internetet a gombafonalak kiterjedt hálózatának, az egyes emberek véleményformálását, gondolkodását a gyökércsúcsok élénk tevékenykedésének… soha ilyen gyorsan, tömegesen nem áradt még az információ, a térbeli távolságokat legyőzve, szinte egyidejűségben összekapcsolva több milliárd embert.

Az internet „lelketlen” gombafonalai nem szűrik a közvetített információ minőségét. A nemrégiben zárult klímakonferencia döntéshozóit viszont egy egészen más jellegű hálózat, az egész világra kiterjedő imaháló próbálta jó irányba befolyásolni. Talán ez a csöndes könyörgés érinti meg titokzatos módon a legtöbb ember szívét, amikor mindennapi döntéseiben a klímavédelem szempontjait teszi mérlegre a gazdasági haszon, a kényelem, a megszokás ellenében?

Szöveg és kép: Lechner Judit

Magyar Kurír