Teremtésvédelmi kalendárium – Tavaszi szél

A Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt Veress Sándor zeneszerző gyűjtötte a moldvai Bogdánfalván 1930-ban. Természetesen a népdal ennél sokkal korábbi lehet. Ezt az is bizonyítja, hogy a kutatók által ismert változatai (legalábbis szövegváltozatai) már Kriza János Vadrózsák című gyűjteményében (Kolozsvár, 1863) is szerepelnek.

Amikor még a tavaszi szél vizet árasztott

Abban az időben nemcsak a Keleti-Kárpátokban, hanem az egész Kárpát-medencében is a hóban gazdag teleket követően – a tavaszi szelek és a melegedő idő hatására – az olvadó hóból származó víz feltöltötte a földeket nedvességgel, többel is, mint amennyi elfért, többfelé árvizeket vagy belvizet okozva. Abban az időben, de még negyven-ötven évvel ezelőtt is ez volt a helyet, azaz az, hogy mindig lehetett számítani arra, hogy a folyók, mellékfolyók, kisebb patatok, vízerek hálózata útján is fel tud töltődni a talaj nagyobb része elegendő nedvességgel.

Manapság más időket élünk.

Szinte minden évben előfordul, hogy kisebb-nagyobb mértékben már csapadékhiánnyal, száraz talajokkal fordulunk rá a tavaszi hónapokra.

Idén februárban még annyi csapadék sem volt, mint a 2022-es rendkívüli aszályos évben, igaz ugyan, hogy akkor már 2021 szeptembere óta kevés volt a csapadék. A vízügyi honlap adatai szerint már március elején az ország nagyjából felén közepes aszályhelyzet van. És ahogy az ezzel foglalkozó szakportálok tudósítottak, öt balatonnyival kevesebb a hóvízkészlet a Duna vízgyűjtőjében a sokéves átlaghoz képest, továbbá a Tisza vízgyűjtő területén gyakorlatilag nincs is hótakaró.

Folyamatos szárazság

Egybehangzó kutatási elemzések szerint Európában az elmúlt nyolc évben egy folyamatos száraz periódus az uralkodó, amely kontinensszerte mezőgazdasági, meteorológiai és hidrológiai aszályt okoz. A 2021-es és 2022-es év az elmúlt száz év legsúlyosabb vízhiányos időszakát okozta Európában és Magyarországon egyaránt. A 2022-es rendkívüli aszály következtében az őszi és tavaszi vetésű növények terméshozamai egyaránt jelentősen csökkentek a megszokott átlaghoz képest, és az állattenyésztés is, különösen a halgazdaságok megsínylették a szárazságot. Európában közel 40 százalékos volt a terméskiesés, Magyarországon az agrárium több mint 1000 milliárd forint kárt szenvedett.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a tavaszi vetések áprilisban száraz felső talajrétegbe kerülnek.

Miután nem ad utánpótlást az olvadó hó, és nem lesz csapadékosabb a március, mint az átlagos, sőt valószínű, hogy szárazabb lesz; azt lehet mondani, hogy az áprilisi eső aranyat fog érni. Reméljük lesz, de nem hó formájában, és lesz májusban is, és akkor talán nem lesz akkora aszály, mint 2022-ben, persze ehhez az kellene, hogy az általában a legtöbb csapadékot hozó hónapokban, júniusban és júliusban csak kevéssé maradjunk el a megszokott mennyiségektől.

Böjti szelek

Visszatérve még a tavaszra: nemcsak a kevés csapadék, hanem a böjti szelek is szárítják a földeket. Sok évi adatok alapján tudjuk, hogy a március–áprilisi időszak a legszelesebb heteket adja, vagy néhol legalábbis a második legszelesebb hónapok közé tartoznak.

A térségünkben ilyenkor már-már tendenciajellegűen előforduló kevesebb hó és eső és az egyéb rendkívüli időjárási szélsőségek által okozott katasztrófák sora, mint például a 2024-es szeptemberi árvíz, de a rendkívüli nyári felhőszakadások vagy a hőségnapok és az összefüggő kánikulai események növekedése sem véletlen jelenségek összessége, amire legyinthetünk, hanem az éghajlatváltozás következménye.

Észre kellene venni, hogy megváltozott a környezetünk állapota, megváltozott a természet világa, rendkívüli ütemben romboljuk az élővilág sokféleségét, a földi élet védelmi rendszereit, és megváltozott az éghajlat is.

Csakhogy ez a folyamat nem állt meg, és a tehetetlenség okán még drasztikus környezetvédelmi beavatkozások után is folytatódni fog.

Vegyük észre, hogy így nem mehet tovább!

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír