Teremtésvédelmi kalendárium – Hogyan reptessünk lovat?

A Hogyan reptessünk lovat? Az alkotás, a feltalálás és a felfedezés titkos története című könyvében Kevin Ashton írta le először 2015-ben a mára már közismertté várt az „Internet of Things”, azaz a „dolgok internete” fogalmat egy olyan rendszer leírására, ahol az internet mindenütt jelenlévő érzékelőkön keresztül kapcsolódik a fizikai világhoz. A „lovak reptetése” a Wright fivérek repülőgépére utal, aminek legalább nyolc lóerősnek kellett lennie ahhoz, hogy felszállhasson.

Ashton a jövőbe tekintve, az internetre csatlakozó gépek és szenzorok világának terjedésével, a feltöltött adatmennyiség robbanásszerű növekedését látta.

Ma már tudjuk, hogy manapság két-három nap alatt keletkezik annyi adat az interneten, mint tíz évvel ezelőtt egész év alatt, azaz tíz év alatt több mint százszorosára nőtt az adott idő alatt keletkező adatmennyiség, és ebből egyre nagyobb rész a „dolgok internete” nyomán jön létre.

A dolgok internete olyan eszközöknek és kommunikációinak az összesége, amelyek régen nem voltak bekapcsolva a világhálóba, de ma már okos eszközök felhőszolgáltatásokkal, az internetes hálózaton keresztül összekapcsolhatók, így felügyelhetők, irányíthatók távolról is. A dolgok internetének egyre nagyobb szerepe lesz az iparban és szolgáltatásokban, de már a háztartási eszközeink is kapcsolhatók egy mobilapplikációhoz, ideértve a fűtésünket, a garázsajtót, biztonsági felszerekéseket, de még a hűtőgépet, kávéfőzőgépet, az elektromos sütőt, a biztonsági kamerát, világítást és légkondicionálót is. Ezek az eszközök be-, le- és összekapcsolhatók különféle applikációk segítségével.

Az enernet, az internetet és az energiát ötvöző kifejezés új 21. századi technológia, amelyet sokan a villamos energia intelligens hálózatok és a dolgok internetének elkerülhetetlen konvergenciájaként tartanak számon. Ezzel a technológiai eszközzel átalakulhatnak a hagyományos villamosenergia-fogyasztók aktív, azaz termelő-fogyasztó-szabályozó funkciókat is ellátó szereplőkké az intelligens hálózatok, az okos mérés és a dolgok internete összekapcsolásával, és így nemcsak a fogyasztás lehet kisebb, takarékosabb, de az időjárásfüggő megújuló energiatermelés rendszerintegrációjában is egyre nagyobb szerepe lehet ennek az új technológiának.

Moon Jae-in (Mun Dzsin), Dél-Korea akkori elnöke 2021 nyarán az „akkumulátorfejlesztési stratégia” bemutatása során azt a célt tűzte ki, hogy az ország 2030-ra világelső legyen az akkumulátorok gyártásában. Így fogalmazott: „Ha úgy gondolunk a félvezetőkre, mint az információkat feldolgozó agyra, akkor az akkumulátorokat az eszközöket meghajtó szívhez lehet hasonlítani. Eljön a »dolgok akkumulátorának« kora – amikor az egész világ vezeték nélkül csatlakozik a dolgok internetéhez, és mindent akkumulátorok látnak el. A szénsemlegesség elérésének kulcsa szintén az akkumulátorokban rejlik.” Az elnök akkor azt is bejelentette, hogy hatalmas fejlődés várható az újgenerációs akkumulátorok kutatásfejlesztése területén: 2025-re forgalomba kerülnek a lítium-kén, 2027-re a teljesen szilárdtestű és 2028-ra a lítium-fém akkumulátorok.

Végigtekintve az energia történelmén az energiaellátás sokáig decentralizált volt, hiszen egy ház vagy lakás fűtésére használt szén és fa egy kályhán keresztül adott meleget, és a különféle üzemek sem voltak egy központi energiatermelővel, hőerőművel energetikai kapcsolatban. Ugyanakkor a 20. századot egészen napjainkig a centralizált energiarendszerek uralták mind a koncentrálódott energiahordozók bányászatát, mind a villamosenergia-termelést ideértve, amelyeknek az előállított energiáját nagy átviteli hálózatokon keresztül szállítják a fogyasztókhoz.

A Moon Jae-in által vízionált dolgok akkumulátorának kora és a dolgok internete újra a decentralizált energiatermelés és -felhasználás gyakorlatát, és egyben a nagy rendszerektől való függetlenséget erősíti.

Az egymástól és a nagy hálózatoktól is független termelői-fogyasztói csoportok, valódi energiaközösségek kialakulása jellemzi majd ezt az új világot.

A dolgok akkumulátorának kora egy energetikailag és környezeti terhelés szempontjából is jóval kiegyensúlyozottabb világ lehet, ami kreatív, igazságos társadalmi-gazdasági megoldások felé nyithat tág kaput a lokalitás értékeinek felerősítésével. Nézetem szerint mindez tisztább környezetű és igazságosabb világ felé vezethet. A teremtés nem zárult le, az ember ebben Isten segítőtársa lehet, és tudjuk advent 4. vasárnapjának evangéliumi idézetéből is, „Istennél semmi sem lehetetlen.”

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír