Teremtésvédelmi kalendárium – A klímaváltozás ellen a bíróságokon

Sok szakértő, de volt magas rangú ENSZ-diplomaták is úgy tartják, hogy a világszervezet éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCCC) megvalósítása és tárgyalási folyamata elavult, lelassult, és így nem felel meg az egyre növekvő kihívásoknak. Ez áll az egyezmény részes feleinek 29. találkozójára (COP29)  írt levélben, amelyet többek között Ban Ki-moon volt ENSZ-főtitkár; Christiana Figueres, az egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások egykori vezetője és Mary Robinson, Írország volt elnöke írt alá.

A Bakuban tartott klímacsúcs is lezárult, úgy ahogy eddig: jutottak valamire, ugyanakkor sok egyet nem értés, sok tárgyalnivaló maradt még, de igazából 2015 óta, amikor létrejött a párizsi megállapodás, nagyon jelentős előrelépesek nem történtek.

A tárgyalási fordulók kvázi eredménytelensége miatt, nem az ENSZ-folyamatot követve, egyre több országban bíróságokhoz fordulnak érdekelt ügyfelek és ügyfélcsoportok. A perek globális hulláma átalakítja az éghajlatváltozás ellen folytatott küzdelmet. Meglepő színfoltja volt a COP29-nek egy olyan esemény, melyen bírók és jogi szakértők gyűltek össze, hogy megvitassák szerepüket az éghajlatváltozással kapcsolatos viták megoldásában, és megosszák az innovatív jogi mechanizmusokkal és az éghajlati peres eljárásokkal kapcsolatos ismereteiket, az igazságügyi perspektívákat.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos perek száma világszerte növekszik, a civil társadalom bírósági termekben teszteli a kormányok és a vállalatok felelősségre vonhatóságát a környezeti károkért.

Az igazságügyi szakértelem azonban nem mindig tartott lépést az ügyprecedensek világszerte változó jogi környezetével. Erről tárgyaltak ezen a kísérő rendezvényen, melynek során rávilágítottak a legfontosabb nemzetközi precedensekre, és eszközöket kínáltak az éghajlati igazságosság bíróságokon keresztül történő támogatására.

Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Szervezetének (UNEP) ügyvezető igazgatója megjegyezte, hogy környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatás szerepe átalakul, mivel a civil társadalom a bíróságokhoz fordul, hogy cselekvésre kényszerítse a kormányokat és a vállalkozásokat. Antonio Herman Benjamin főbíró, a brazil Nemzeti Legfelsőbb Bíróság elnöke kiemelte, hogy a bírók szerepe az éghajlattal kapcsolatos viták kezelésében túlmutat a törvény puszta alkalmazásán és értelmezésén. Úgy vélte, hogy a bíróknak proaktívnak kell lenniük, és „rá kell hangolódniuk az éghajlatváltozás elleni küzdelem követelményeire és összetettségére”. Christine Adam az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye titkárságának képviseletében rámutatott arra, hogy

az emberi jogok egyre inkább beépülnek az éghajlatváltozási politikába, és mára a bíróságok előtti keresetek alapjává váltak mind a nemzeti, mind a nemzetközi bíróságok és törvényszékek előtt.

Magyországon a nemzetközileg is elismert szakértő jogász, Sulyok Katalin több cikkében és a való életben – nemzetközi eljárásokban – résztvevőként is foglalkozik a témával. Két évvel ezelőtt megjelent elemzésében bemutatja a kezdeteket és a perek legfőbb tanulságait.

Azt írja, hogy „a klímaperek megjelenése strukturálisan annak következménye, hogy a nemzetközi jogi szabályozás, illetve diplomácia kudarcot vallott a rövid távú mitigációs (kibocsátáscsökkentési) fellépés kötelező jogi kereteinek megteremtésében. A vonatkozó, klímaváltozással foglalkozó nemzetközi jogi megállapodások, így különösen az ENSZ klímaváltozási keretegyezménye (UNFCCC) és annak jegyzőkönyve, a 2015. évi párizsi klímamegállapodás nem tartalmaznak az államokra nézve kötelező, számszerűsített kibocsátáscsökkentési célokat. A nemzetközi klímajogi szabályok az államokra bízzák, hogy meghatározzák saját mitigációs vállalásaikat, a nemzetileg meghatározott hozzájárulások keretében”. Egy az egyben azt állítja, mint a hetekkel ezelőtt a COP29-hez küldött levélben Ban Ki-moon volt ENSZ-főtitkár és a többi aláíró, azaz hogy a jelenlegi diplomáciai folyamat elégtelen az éghajlatváltozást mérséklő cselekvések kikényszerítésére.

Ugyanakkor nyitott kérdés marad, hogy mi lehet a következménye akár a sikeres pereknek, azaz általában az államok és nagyvállalatok mint alperesek ellen nyert pereknek, hiszen nem úgy tűnik, hogy az ilyen módon kormányokra és cégekre helyezett nyomás eredményt hozna, és fokoznák az éghajlatváltozás elleni erőfeszítéseiket. „Ha nem elég hosszú a kezed, toldd meg egy lépéssel!” mondást alkalmazva itt, ha nem működik a jogilag kötelezőnek mondott nemzetközi jogi eszköz az ENSZ égisze alatt, akkor majd a bíróságok besegítenek.

Ezek hasznos figyelemfelkeltő események, csakhogy nem vezetnek közös nemzetközi fellépéshez, és a környezetpolitikában is ismert potyautasok (nem teljesítők) száma sokasodhat.

Tehát vissza kell térni az ENSZ tárgyalóasztalához új és sokkal szigorúbb feltételekkel, ahogy a levél aláírói is jelzik, mert elfogyott az idő.

„Egyes, világvégét beharangozó diagnózisok nemegyszer észszerűtlennek vagy nem kellően megalapozottnak tűnnek. Ez azonban nem engedi meg, hogy ne számoljunk egy kritikus pont elérésének valós lehetőségével. Az inerciális (a tehetetlenség elvén alapuló – a szerk.) tényezők miatt a kis változások nagy, előre nem látható és talán visszafordíthatatlan változásokat indíthatnak el, és az események lavinaszerűen követnék egymást. Az ilyen esetben mindig elkésünk, mert semmilyen beavatkozás nem tudja megállítani a már elindult folyamatot.” (Ferenc pápa Laudate Deum apostoli buzdítása, 17.)

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Pexels

Magyar Kurír