Teremtésvédelmi kalendárium – A Fiú: az El Niño-jelenség

Már a Francisco Pizarro és a spanyol hódítók idejéből származó dokumentumok, különösen Észak-Peru partvidékéről, utaltak az úgynevezett El Niño-jelenség következményeire, bár a jelenség elnevezése és tudományos megértése sokkal később következett be. A vonatkozó kutatások azt mutatják, hogy a spanyol gyarmati idők dokumentumai Észak-Peruban már a 16. század elejétől tartalmaznak utalásokat olyan rendkívüli időjárási anomáliákra (például heves esőzésekre), amelyek valószínűleg a korai El Niño-eseményekkel függtek össze.

Az El Niño nevet magát a perui és ecuadori halászok adták a jelenségnek. A megfigyeléseik szerint a melegebb tengeráramlatok néhány évente, általában karácsony tájékán (decemberben) jelentkeztek.

Az El Niño név spanyolul „a fiúgyermeket” jelenti, utalva a gyermek Jézusra.

Az első komolyabb leírások a 19. század végén születtek, amikor perui tudósok és tengerészek hivatalos jelentésekben rögzítették a szokatlanul meleg tengerfelszíni hőmérsékletet és az ezzel járó jellegzetes időjárási hatásokat (például súlyos esőzéseket és halállomány-csökkenést) az Egyenlítőhöz közeli csendes-óceáni területeken.

Tény, hogy az El Niño egy éghajlati minta, amely a Csendes-óceán keleti része felszíni vizeinek kvázi ciklikus felmelegedését írja le.

Az El Niño egy természetes éghajlati jelenség, melynek során a Csendes-óceán trópusi keleti medencéjében a tengerfelszín tartósan melegebb, ami légköri és óceáni reakciókat indít el, és ezek visszahatnak a világ más területeinek időjárására is.

A 20. század nagy meteorológusai – mint Sir Gilbert Walker és Jacob Bjerknes – mutattak rá, hogy az El Niño egy komplexebb légköri jelenség. Az 1960-as évek óta az El Niñót a déli oszcillációval hozzák összefüggésbe, amelyet eredetileg Gilbert Walker brit-indiai tudós a csendes-óceáni térség nyomásmintáiban mutatkozó statisztikai kapcsolatként definiált. Walker (az 1920-as években) fedezte fel és nevezte el a déli oszcillációt (Southern Oscillation, SO), amely a légnyomás ingadozása a Csendes-óceán trópusi területei felett. Ő azonban nem kapcsolta össze az óceánfelszín melegedésével. Az El Niño-déli oszcilláció (ENSO) első egységes modelljét Jacob Bjerknes norvég meteorológus fejlesztette ki 1969-ben, és azóta többször is frissítették, de még nem született olyan modell, amely megmagyarázná az El Niño-események látszólagos sokféleségét. Az ENSO előrejelzését sikeresnek tekintik, de érik meglepetések a kutatókat.

Az El Niño-déli oszcilláció (ENSO) vitathatatlanul fontos globális éghajlati mintázat. Míg a csendes-óceáni-észak-amerikai szektorban és a trópusi régiókban jelentkező hatások viszonylag jól ismertek, az észak-atlanti-európai szektorban a cirkulációra gyakorolt hatás valamivel vitatottabb. Az elmúlt tíz év tanulmányai azt mutatják, hogy az ENSO hatással van az európai éghajlatra. Egyes hatások azonban szezonális moduláción mennek keresztül, és kétségtelenül nemlineárisak. A jelet más tényezők is módosíthatják, és több évtizedes skálán sem stacionárius, azaz változékony. 

Az El Niño idején a Csendes-óceán melegedése megváltoztatja a nyugati szelek pályáját, ilyenkor az Atlanti-óceán feletti gyakran erősebb nyugati áramlás miatt enyhébb teleket hozhat.

Közép-Európában, Magyarországon az El Niño gyakran enyhébb, kevesebb hóval járó téllel jár, bár a kapcsolat itt gyengébb.

Ugyanakkor az egész jelenség hatását befolyásolja az az új folyamat, amikor az északi-sarki rendkívüli felmelegedés következményeként a sarki örvény gyengül. Ez egy hatalmas, forgó hideg légtömeg, amely a sarkok felett helyezkedik el a troposzférában és a sztratoszférában. Télen a legerősebb, és a futóáramlattal (jet stream) együtt „csapdába ejti” a fagyos sarki levegőt az északi régiókban, de mivel a felmelegedés hatására gyengül, ezért időről időre, esetenként nagyon nehezen előre jelezhetően kirobban a hideg levegő a sarkok térségéből, elárasztva Európa délebbi területeit.

A La Niña, az ENSO „hűvös fázisa”, egy olyan éghajlati minta, amely a régió felszíni vizeinek szokatlan lehűlését írja le. Az ENSO-n belül az El Niño és a La Niña a csendes-óceáni változásokat, míg a déli oszcilláció a légkör változásait jelenti.

Jelenleg La Niña-feltételek állnak fenn, és valószínű, hogy kitartanak 2025 decemberétől 2026 februárjáig.

Az egyenlítői tengerfelszíni hőmérsékletek az átlag alatt vannak a Csendes-óceán középső és keleti-középső területein. A trópusi, Csendes-óceán feletti légköri anomáliák összhangban vannak a La Niña-jelenséggel.

Nagy a valószínűsége annak, hogy a La Niña-jelenség folytatódik a tél folyamán, és majd később ENSO-semleges állapotba való átmenetre lehet számítani.

Az eddigi tapasztalatok szerint a La Niña növeli a hideg időjárás kockázatát Európa középső és északi régióiban, bár azt, hogy ez így lesz 2026 januárjában is, csak fenntartásokkal kezeljük, hiszen számos más tényező és hatás alakítja az aktuális időjárásunkat. Nagyon jól jönne a természetnek és a mezőgazdasági területeinknek is egy hóban gazdag hideg január-február.

Áldott karácsonyt és szeretetben gazdag új évet kívánunk minden kedves olvasóknak!

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: Wikipedia; Lambert Attila

Magyar Kurír