Keresztény Film- és Könyvnapok az Urániában: A levelek – Kalkuttai Teréz anya élete

Az immár nyolcadik alkalommal sorra kerülő rendezvény első napján mutatták be William Riead 2014-es A levelek – Kalkuttai Teréz anya élete című filmdrámáját. A filmhez kapcsolódóan Misszió: a hit kérdése címmel Keresztes Ilona szerkesztő beszélgetett Madassery Benvin Sebastian SVD szerzetessel, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatójával és Csókay András idegsebésszel.

A négygyermekes Keresztes Ilona kiemelte: nagyon közelinek érzi magához  a filmet, mert volt az életének egy „romantikus korszaka”, amikor ő is missziós szerzetesnővér akart lenni. Kérdésére Sebastian atya elmondta, India Kerala államában született és nevelkedett. Ez azért fontos, mert India harminc állama közül itt a legerősebb a kereszténység. (India 1 milliárd 320 millió lakosának mindössze 3 százaléka keresztény, közülük 8-9 millióan Kerala államban élnek – a szerk.) A verbita szerzetes hagyományos katolikus családban nevelkedett, szüleinek a harmadik gyermeke volt. Emlékeztetett rá, hogy Krisztus után 52-ben Tamás apostol indiai földre érkezett, hogy hirdesse az evangéliumot, így ő lett India apostola. Azóta létezik a kereszténység Indiában.

Sebastian atya szerint a misszió fogalmát sokan félreértik. Létezik béke-, illetve katonai misszió. Az Egyház missziója azonban mást jelent: itt alap a Szentháromságba vetett hit – ezzel indul minden egyházi misszió; a középpontban Krisztus szeretete van. Ilyen volt Kalkuttai Teréz anya missziója is, és a Szeretet Misszionáriusainak immár több mint hetven éve tartó tevékenysége is ilyen. Teréz anyában élt a Krisztus-hit, ez indította arra, hogy szeretettel közeledjen a legszegényebbekhez, a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegéhez. Minél erősebb valakiben a Krisztusba vetett hit, annál nagyobb szívvel és lélekkel szolgálhatja a kitaszítottakat.

Sebastian atya 2003 óta él Magyarországon és végez missziós munkát. Nem tudja, mikor érezte először, hogy ez a küldetése, de egyszer csak vágyott arra, hogy első indiai misszionáriusként Magyarországra jöjjön.

Ha megvan az emberben a hit, hogy amit szeretne, az Istentől származik, akkor nincs visszatartó erő, még a magyar nyelv sem lehet akadály, ami egyébként az angyalok nyelve – jegyezte meg a magyarul kiválóan beszélő verbita szerzetes.

Csókay András elmondta, mindig érdekelték a missziós feladatok. A nagybátyja jezsuita szerzetes, a ’60–70-es években majdnem húsz évet töltött Dél-Amerikában, az ottani szegénynegyedekben, a favellákban. Csókay doktor a kisfia 2014-es halálát követően 2016-ban Međugorjéba zarándokolt és tanúságtételt tett. Utána odament hozzá egy nigériai atya, Francis Chiawa, akivel beszélgetni kezdtek. A közös imádság után egyértelművé vált a Szűzanya hívása az orvos számára, hogy munkatársaival együtt szervezzen Nigériába egy idegsebészeti missziót. Azóta minden évben megismétli ezt, legközelebb november 11-én indul újra az afrikai országba; nem evangelizálni, hanem gyógyítani – az más kérdés, hogy a gyógyító munka minden reggel szentmisével kezdődik. Csókay András kiemelte, hogy a felesége mindenben mellette áll, így a missziós szolgálatát is támogatja. Kérdésre válaszolva elmondta: a házastárs támogató szerepe alapvetően fontos, a Jóisten biztos, hogy senkit nem küld gyógyító misszióba, ha a feleség vagy a férj nem áll mellette.

Keresztes Ilona szerint a most bemutatott film azért is különösen fontos, mert Teréz anya leveleiből egyértelműen kiderül: Krisztustól kapta a küldetést. Ezzel együtt is úgy érezte, hogy „a Jóisten eltakarja magát” előtte. Gyötrelmes, ha az Úr nem válaszol nekünk. Különösen akkor, ha valaki, mint Teréz anya is, mindent Krisztusnak ajánl.

Sebastian atya kifejtette: minden embernek, aki Istennel szoros kapcsolatban van, át kell menni a sötétség éjszakáján, meg kell tapasztalnia ezt a kínzó érzést.

A sötétség minden életállapotban elérheti az embert: a házasságban, a munkahelyen, a papi hivatásban... – de ezekben a helyzetekben láthatjuk meg valódi önmagunkat. Nagy szerepe van ilyenkor a hitnek és a türelemnek.

Várni kell, folyamatosan imádkozni, és akkor átélhetjük:

a sötétség végül a fényre vezet: megváltásba torkollik.

Csókay András XVI. Benedek emeritus pápát idézte, aki a Gamáliel-próbát ajánlotta. Ő volt az a rabbi, aki azt mondta a zsidó főtanácsban: ha Krisztus nem Istentől jött, elhal a mozgalma, ha viszont a tanítása Istentől való, semmit nem tehetnek ellene. A doktor fontosnak nevezte, hogy minél közelebb kerüljünk a bennünk élő Názáreti Jézushoz, ismerjük fel az akaratát. Ez egyébként az örök szerelem titka is, ami csak akkor lehetséges, ha felismerjük a másikban és önmagunkban is Jézus arcát. Ahogyan egyébként Teréz anya is felismerte Krisztus arcát a legszegényebbekben, azokban, akiket a társadalom kivetett magából. Igen, ő minden szenvedőben Krisztust látta.

Keresztes Ilona közbevetette: Teréz anya tevékenysége a társadalmi hasznosság szempontjából nem nevezhető észszerűnek, hiszen haldoklókkal foglalkozott. Mégis, rendkívül fontos amit tett: ápolta, gondozta a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit, megvalósítva a mindennapokban a valódi krisztusi szeretetet.

Nem létezhet a világon igazi béke, ha nem segítünk a legkisebbeknek.

Sebastian atya hozzáfűzte, Teréz anyát mindig az igazi szeretet vezette, ami az isteni szeretetből fakadt, hiszen Isten maga a Szeretet. Indiában a szent tehenet jobban megbecsülik, mint a haldokló embert, Krisztus azonban minden emberért meghalt, kivétel nélkül. Így a szegény, a beteg, a kitaszított személy is az Ő képmása. „Fakadjon minden tettünk ebből a szeretetből” – biztatott a verbita szerzetes.

Csókay András hozzátette, az ember valódi, legnagyobb célja, hogy üdvösségre jusson, és Teréz anya hozzásegítette a haldoklókat ahhoz, hogy életük utolsó pillanataiban eljussanak az örök boldogságra.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír